Törökszentmiklós
Törökszentmiklós római katolikus temploma
Törökszentmiklós címere Törökszentmiklós zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Törökszentmiklósi
Jogállás	város
Polgármester	Markót Imre (Otthonunk Szentmiklós Egyesület)[1]
Irányítószám	5200
Körzethívószám	56
Népesség
Teljes népesség	19 380 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	109,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	185,16 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld[3]
Földrajzi középtáj	Közép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistáj	Szolnok–Túri-sík[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 11′, k. h. 20° 25′47.183333333333, 20.41666666666747.183333°N 20.416667°EKoordináták: é. sz. 47° 11′, k. h. 20° 25′47.183333333333, 20.41666666666747.183333°N 20.416667°E
Törökszentmiklós Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Törökszentmiklós weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökszentmiklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Törökszentmiklós Jász-Nagykun-Szolnok vármegye harmadik legnagyobb települése, a Törökszentmiklósi járás székhelye.

Törökszentmiklós Szolnoktól 20 kilométerre keletre fekszik, a Nagykunság szélén. Történelmileg egyébként nem tartozik a Nagykun területhez, a régmúltban mindig Külső-Szolnok vármegye része volt.

Északról természetes határként a Tisza, valamint annak fegyverneki holtága határolja, szomszédos továbbá Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Kétpó, Tiszatenyő, Szajol, Tiszapüspöki településekkel is.

Fontosabb (belterületi) külső településrészei: Óballa, Surjány és Szakállas.

A város területén kelet-nyugati irányban végighalad a 4-es főút, az ország távolabbi részei felől ez a legkézenfekvőbb megközelítési útvonala. A főút jelenlegi nyomvonala elkerüli a belterületeket, régebben még azokon keresztül húzódott; azóta a régi 4-es nyomvonal a nyugati határszéltől a központig a 46-os főút része, a mezőtúri elágazásig, onnan pedig a keleti határszélig a 42 103-as számozást viseli. Értelemszerűen Mezőtúr és térsége felől a 46-os főút a város leginkább kézenfekvő elérési útvonala.

A környező települések közül Tiszatenyővel és Martfűvel a 4629-es út köti össze; területén több más, állami közútnak minősülő útvonal is húzódik, de azok már jobbára csak a központ és külső városrészek összekötését biztosítják. Ilyen a 11,5 kilométer hosszú 32 126-os út, amely Óballát és a jóval rövidebb 32 124-es, amely Szakállast szolgálja ki, valamint a 42 101-es út, amely a már Örményeshez tartozó Pusztaszakállasra vezet. Déli határszélét érinti még a Kuncsorba-Fegyvernek közti 4204-es út is.

Vasúton a város a MÁV 100-as számú Budapest–Záhony-vasútvonalán érhető el. Törökszentmiklós vasútállomás a városközpont déli részén található, Szajol vasútállomás és Fegyvernek-Örményes vasútállomás között, közúti elérését a 46 344-es számú mellékút (Almásy út) biztosítja. Elérhető vonattal Budapest-Nyugatiból, Záhonyból, Miskolcról stb. A vasútállomást 2014-ben felújították.^[4]

Területét ősidők óta változatos népcsoportok lakták, akiknek megtelepedésében meghatározó szerepet játszottak a Tisza és mellékágai, a mocsaras ártéri részek. A város és környékének több pontjáról gyűjtöttek az újkőkori alföldi vonaldíszes kultúrára jellemző cseréptöredékeket. A rézkorszakban itt élt népcsoportok látványos emlékeket hagytak maguk után, a kunhalmokat, amelyeknek ma már csak két példányuk található Törökszentmiklós környékén, a többi a mezőgazdasági művelésnek esett áldozatul. A bronzkorból egy település maradványait, a vaskorból egy temetőt sikerült feltárni. A kelták is itt hagyták nyomaikat.

A honfoglalás korának leghíresebb környékbeli lelete a kétpói ezüstcsésze. Az itt megtelepedett törzsek neve még helynévi adatként sem maradt fent. A megyeszervezés során Törökszentmiklós területe Szolnok megyéhez került, amely 1437-től Külső-Szolnok néven önállósult. Az egyházi szervezet kialakítása során a váci egyházmegye része lett. A tatárjárás után az elnéptelenedett területekre kunok települtek. A törökszentmiklósi határ településnevei Luxemburgi Zsigmond idejében kezdenek feltűnni az oklevelekben, Törökszentmiklóst 1399-ben említik először Zenthmyclos alakban. Az első azonosítható birtokosa a Bala család volt, erről a családról kapta a nevét, sokáig Balaszentmiklós néven emlegették. A család ingatlanjai fokozatosan idegen kézre jutottak, így Balaszentmiklós is több tulajdonos kezébe került, gazdái között volt többek között a híres-hírhedt Móré László (rablólovag) és Zay Ferenc, a neves diplomata és író is, aki több ízben volt konstantinápolyi követ.

1552-ben Balaszentmiklós népes és lakott hely, hiszen 32 portát írtak össze. A török ebben az évben foglalta el a települést és a hozzá tartozó palánkvárat, amely 1566-ig, Gyula elfoglalásáig az egyetlen tiszántúli török erősség volt. A török zsoldos őrség létszáma a vár fennállása folyamán 200-250 körül mozgott. A várkatonák nem egy esetben vettek részt portyázásokon, csetepatékban, de a korabeli levelek tanúsága szerint a kállói, szendrői, ónodi magyar katonák is eljutottak a vár alá. 1570-ben Karácsony György, a „Fekete Ember” hadai megostromolták a várat, de nagyobb kárt nem tettek benne, a falut azonban felprédálták. A vár pusztulása 1685-ben következett be, a visszafoglaló harcok során. Szentmiklós a török hódoltság alatt a viszonylag magas jövedelmű helységek közé tartozott, köszönhetően többek között a rajta átmenő, Budáról Debrecenbe és Erdélybe vezető kereskedelmi útnak.

1685 és 1720 között a terület jobbára lakatlan puszta volt. 1720-tól gyors ütemben betelepült, főleg Szabolcs és Békés vármegyéből jöttek letelepülők. Ekkor már a földesúr Almásy II. János volt, aki szerződésben vállalta, hogy a telepesek öt évig semmiféle úrbéri szolgáltatást nem fizetnek. Ez abban a korban a legnagyobb engedmények közé tartozott. Az ide költözők nem robotoló, hanem taxás jobbágyok lettek, azaz pénzzel válthatták meg a földhasználatot. Ma Törökszentmiklóson jó néhány család él, akiknek családneve olvasható az akkori „népességnyilvántartási” jegyzékeken. Az első hullámban reformátusok, később katolikusok érkeztek. Hogy elkerüljék a vallási villongásokat, elkülönítve telepítették le őket. 1738-ban földesúri támogatással Török Szent Miklós néven mezővárosi rangot kapott.

1771-ben, az urbárium (Mária Terézia 1767-ben kelt, jobbágy és földesúr viszonyászt szabályozó rendelete) bevezetése után a lakosok kérték az úrbéri földek elkülönítését, de erre 1845-ig várni kellett. 1847-ben a város örökváltságot ajánlott fel az Almásy családnak. 1848-ban rendezett tanácsú várossá alakulhatott. Az 1848-as szabadságharc bukását követő önkényuralom idején Törökszentmiklós városi rangját megtarthatta, sőt átmenetileg járási székhellyé is vált.

Ebben a korszakban következett be az iparosodás terén is jelentősebb előrelépés. A városban a modern gyáripar kezdetei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor is 1848-ban Lábassy János megnyitotta ekéket, ekekapákat, boronákat, gyűrűshengereket gyártó műhelyét. E műhelyből épült ki az 1950-es években a mezőgépgyár és öntödéje. Az 1850-es években megkezdődött a település határának ármentesítése. 1857-ben megnyitották a várost érintő Szolnok-Debrecen vasútvonalat, amely elősegítette a mezőgazdaság árutermelővé válását, felgyorsította az ipar és kereskedelem fejlődését. Az 1870–1880-as években több üzem is létesült. Megkezdte működését az Első Törökszentmiklósi Gőzmalom. A gazdasági fejlődés ellenére 1872. július 27-én visszaminősítették nagyközséggé. 1890-ben megkezdte működését a Hoffmann rendszerű téglagyár. Az épületegyüttes első részét az első kéménnyel lebontották, a kelet felőli rész a másik kéménnyel azonban ma is üzemel.

A két világháború után, amely a település felett sem múlt el nyomtalanul, sor került a földosztásra. 1950-re azonban államosították a földeket és az ipari üzemeket. A korábban szépszámú kisiparos fokozatosan megszüntette tevékenységét. 1948 decemberében a koalíciós párt]ok együttesen kérték a település várossá nyilvánítását. A kérelemnek 1952-ben tettek eleget.

A városban két mezőgazdasági szövetkezet működött, de a kárpótlásokkal és a lehetetlen feltételek következtében a termelőszövetkezeti tulajdon átalakult egyéni és vállalkozói földtulajdonná. A földeken búzát, árpát, kukoricát, cukorrépát, zöldséget, napraforgót, repcét termesztenek. A közigazgatási területen működő két állami gazdaság 1970-ben egyesült és jelenleg is működik. Az állattenyésztésben a sertés, a szarvasmarha és a baromfi a meghatározó. Az Alföldi Gabona Rt. korábban az ország egyik legjelentősebb malom- és takarmányüzeme volt. Jelenleg tevékenységi körét beszűkítette, termelése visszaesett, ma csak malom-, borsó- és rizshántoló üzemet működtet.

Az ipar 1960-ban történő idetelepülése után az 1990-es évek után indult látványos fejlődésnek több cég közreműködésével, amelyek 1999-ben konzorciumot hoztak létre, és Ipari Parkká alakították az ipari övezetet.

2011. június 4-én felavatták a település rovásos helynévtábláját.^[5]

• 1990–1994: Szegő János (nem ismert)^[6]
• 1994–1998: Szegő János (FKgP-MDF-Fidesz-KDNP)^[7]
• 1998–2002: Bakk Zoltán (független)^[8]
• 2002–2006: Bakk Zoltán (független)^[9]
• 2006–2010: Dr. Juhász Enikő (Fidesz-KDNP-MDF-Kisgazda Polgári Egyesület)^[10]
• 2010–2014: Dr. Juhász Enikő (Fidesz)^[11]
• 2014–2019: Markót Imre (Jobbik)^[12]
• 2019–2024: Markót Imre (Otthonunk Szentmiklós Egyesület)^[1]
• 2024– : Markót Imre (Otthonunk Szentmiklós Egyesület; új mandátuma október 1-től érvényes)

• A polgármester-választás eredménye^[12]

• A megválasztott képviselők megoszlása jelölő szervezetek szerint^[12]

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[13]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 2,8% cigánynak, 0,4% németnek mondta magát (12,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 25,9%, református 12,4%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 35% (25,3% nem nyilatkozott).^[14]

2022-ben a lakosság 87,6%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% ukránnak és románnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 16,7% volt római katolikus, 9,3% református, 0,4% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 28,6% felekezeten kívüli (43% nem válaszolt).^[15]

A 19. század közepéig a város életében a mezőgazdaság volt a meghatározó gazdasági ágazat. Törökszentmiklóson két mezőgazdasági termelőszövetkezet is működött, de a földek ma már egyéni, illetve vállalkozói tulajdonban vannak. Jelenleg a földeken elsősorban búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, repcét, cukorrépát és zöldségféléket termesztenek. A szolnoki cukorgyár bezárását követően számos más térségbeli településhez hasonlóan itt is jelentősen visszaesett a cukorrépa termesztés, azonban az 1959-ben épült, 2012-re gyakorlatilag teljesen újjáépített szenttamási vetőmagüzem új lehetőséget kínált a környékbeli termelőknek. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. tulajdonában álló üzem a világ legkorszerűbbjei közé tartozik, megléte révén egyre hangsúlyosabbá válik Törökszentmiklóson és környékén a hibridkukorica termelés. A vetőmagüzem termékeit a világ számos országába exportálják.

A mezőgazdaságra élelmiszer -és feldolgozóipar (elsősorban malomipar és baromfifeldolgozó ipar) épült. Sajnos mára a baromfi-feldolgozást beszünették, de más üzemek, mint például a kalászoskukorica- és aprómag-vetőmagüzem, még működnek.

A városban a gyáripar története a 19. század közepéig nyúlik vissza. Ekkor, 1848-ban, Lábassy János megnyitotta az ekéket és boronákat gyártó műhelyét. Ebből a műhelyből az 1950-es években a mezőgépgyár és öntöde lett. 1960-ban finommechanika és vegytechnika települt a városba. 1997 után az ipar további látványos fejlődésen ment keresztül.

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 39,9%-a római katolikus, 20,9%-a református, 0,3%-a görögkatolikus, 0,2%-a pedig evangélikus vallású. A lakosság 0,5%-a más egyházhoz, vagy felekezethez tartozik. 29,4% nem tartozik egyetlen egyházhoz, vagy felekezethez sem. 8,8% ismeretlen, vagy nem válaszolt.^[16]

• Szentháromság Római katolikus templom (épült 1898-1900 között, neoromán-neogótikus stílusban. Cím: Ipolyi Arnold tér 1.)
• Református templom (műemlék jellegű épület, épült 1787-89 között. Cím: Kossuth u. 114)
• Almásy-kastély (eklektikus stílusban épült 1860-1890-ben. A park 14 hektáros, 1980 óta természetvédelmi terület)^[17]
• Angol telivér ménes (Szenttamás-puszta, nem látogatható)
• Strandfürdő, kemping és horgásztó
• Helytörténeti Gyűjtemény (az Ipolyi Arnold Könyvtár, Múzeum és Kulturális Központban. Cím: Almássy u. 20.)

• Itt született 1782. december 24-én Polgár Mihály református püspök.
• Örkényi Éva színművésznő
• Monori Lili színművésznő
• Zsigray Julianna író, költő
• Jancsó Ladányi Piroska sorozatgyilkos
• Juhász Árpád szociológus, tanár
• Bárándy György ügyvéd
• G. Nagyné Maczó Ágnes ügyvéd, politikus
• Szélpál Árpád költő, újságíró
• Iluh István költő
• Győri Dezső szobrászművész
• Darvasi László pedagógus, költő, író, újságíró
• Bernát András festőművész
• Dögei Imre politikus, miniszter
• Szabó Antal színművész
• Anne L. Green (Líbor Erzsébet) írónő
• Takács Mária súlyemelő
• Szenes Fülöp festőművész
• Simon Zoltán grafikus
• P. Szabó Sándor sinológus
• Szabó Sándor gitárművész, zeneszerző, zenekutató, hangmérnök
• Törökszentmiklóson nőtt fel Molnár Ferenc Caramel énekes.^[18]
• Lukács Miklós zenész, cimbalomművész (1977)
• Boda János táncművész, koreográfus
• Itt született Polgár Béla (1899–1963) földbirtokos, országgyűlési képviselő

• Törökszentmiklós város rövid története. [2011. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)

• Törökszentmiklós hivatalos honlapja
• Törökszentmiklós az utazom.com honlapján^{[halott link]}
• A Törökszentmiklósi Kistérség oldala
• Térkép Kalauz – Törökszentmiklós
• Óballa település honlapja
• Képek a törökszentmiklósi téglagyárról
• Városvédő- és Szépítő Egyesület

Sablon:Jász-Nagykun-Szolnok megye települései m v sz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye települései
Megyei jogú város	Szolnok
Városok	Abádszalók Besenyszög Fegyvernek Jászapáti Jászárokszállás Jászberény Jászfényszaru Jászkisér Karcag Kenderes Kisújszállás Kunhegyes Kunszentmárton Martfű Mezőtúr Rákóczifalva Tiszaföldvár Tiszafüred Törökszentmiklós Túrkeve Újszász
Nagyközségek	Cibakháza Jászladány Kunmadaras Öcsöd
Községek	Alattyán Berekfürdő Cserkeszőlő Csataszög Csépa Hunyadfalva Jánoshida Jászágó Jászalsószentgyörgy Jászboldogháza Jászfelsőszentgyörgy Jászivány Jászjákóhalma Jászszentandrás Jásztelek Jászdózsa Kengyel Kétpó Kőtelek Kuncsorba Mesterszállás Mezőhék Nagyiván Nagykörű Nagyrév Örményes Pusztamonostor Rákócziújfalu Szajol Szászberek Szelevény Tiszabő Tiszabura Tiszaderzs Tiszagyenda Tiszaigar Tiszainoka Tiszajenő Tiszakürt Tiszaörs Tiszapüspöki Tiszaroff Tiszasas Tiszasüly Tiszaszentimre Tiszaszőlős Tiszatenyő Tiszavárkony Tomajmonostora Tószeg Vezseny Zagyvarékas