Felpéc
Az evangélikus templom
Felpéc címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Téti
Jogállás	község
Polgármester	Takács Gábor (független)[1]
Irányítószám	9122
Körzethívószám	96
Népesség
Teljes népesség	964 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	38,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	22,47 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 31′ 20″, k. h. 17° 36′ 01″47.52215, 17.60018888888947.522150°N 17.600189°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 20″, k. h. 17° 36′ 01″47.52215, 17.60018888888947.522150°N 17.600189°E
Felpéc Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Felpéc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felpéc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Felpéc község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Téti járásban.

Felpéc Győr-Moson-Sopron vármegye déli részén fekszik, Győrtől 21 kilométerre, délnyugati irányban, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A Sokorói-dombság nyugati vonulatának délnyugati oldalát 4–6 méteres lösz borítja. A táj felszínét az erősen formálódó völgyek, a völgyoldalakba vágódó árkok, lösz mélyutak, szakadékok határozzák meg. A falutól északra futóhomok-dűnék sorakoznak, melyeket a legutóbbi jégkorszak szelei fújtak ki a Bakony-ér medencéjéből a pleisztocén végén. Ez a borókával benőtt terület a sísek, ma természetvédelmi terület.

A település legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Pápa és Győr térségét összekapcsoló 83-as főút. Közigazgatási területét ugyan – a nyugati határszéle tekintetében kevesebb mint egy kilométer híján – elkerüli a főút, de két elágazása felől is elérhető a község. Északi irányból, Győr felől Győrszemere előtt kell letérni a 8308-as útra, déli irányból, Pápa felől pedig Tét központjában a 8306-os, majd még a kisváros belterületén arról balra kanyarodni a 8307-es útra.

A hazai vasútvonalak közül a település területén a Győr–Celldömölk-vasútvonal halad át, amelynek egy megállási pontja volt itt. Halipuszta megállóhely a 8307-es út vasúti keresztezése mellett működött, a névadó külterületi településrész szomszédságában, a település központjától azonban több mint 3,5 kilométerre. Bizonyára ez a távolság is közrejátszott a kihasználatlanná válásában, amelyre hivatkozva 2019 decemberében a megállóhelyet kivették a személyforgalmi menetrendből.

Felpéc időjárásában a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlati körzet sajátosságai érvényesülnek. Átlagos borultsága 55–60%-os, a napsütés évi összege 1900–2000 óra. Feltűnő a táj viszonylagos enyhesége, a januári középhőmérséklet szinte sohasem száll –1 °C alá. Hóban meglehetősen szegény, évente 35–40 hótakarásos nap fordul elő. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi középhőmérséklet 20,5-21 °C. Uralkodó szele az északnyugati. Felpéc és környéke felszíni vizekben szegény. Legnagyobb természetes vízforrása a Bakony-ér. Jelentősebb állóvíz nincs ma a területen, de korábban két tó is volt a faluban.

A vidéken fellelhető a tatárjuharos lösztölgyes, a szikeserdő maradványa is. A vízpartot bokorfüzes maradványok kísérik. Helyenként előfordul a magasfüvű homokpusztarét is. A tölgyerdőt a 17. századi erdőirtások bontották meg.

A vidéken az eredeti állatvilágnak csak a töredékét találjuk. Kelet felől dombsági, középhegységi elemek, őz, szarvas, vaddisznó húzódtak le. Borz- és rókavárak a domboldalon, a Síseken is megtalálhatók. A honos madarak mellett több alkalommal megjelentek a túzokcsapatok.

A vidék már régóta kitűnő helyet biztosított a megtelepedni kívánó embereknek. Az ásatások során a régészek több honfoglalás előtti település nyomára bukkantak. A település határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Ezt bizonyítja öt kővéső és egy nyél részére átfúrt kőbalta, amelyet 1877-ben találtak a falu határában. 1882-ben is kerültek elő különböző kőeszközök a földből. A rézkorból, bronzkorból, vaskorból ez idáig nem találtak tárgyi eszközöket, de feltételezhető, hogy e korban is éltek itt emberek.

Időszámításunk kezdete után, az első négy évszázadban a terület a római birodalom keretein belül élte életét, valószínűleg veterán telep az ún. Malatódombon volt. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. Van két biztos lelőhely is a határban. Halipusztán római sírokat tártak fel, a hegytetőn, pedig fakitermeléskor római bronz- és ezüstpénzekre akadtak. 1965-ben római edénytöredékeket és egy szárnyas fibulát (csat) dobott ki a föld.

A római birodalom lassú összeomlása után a népvándorlás korában mozgalmas idők következtek. Ebben az időben települtek ide és éltek itt az avarok. Itteni életüket számos régészeti lelet bizonyítja: A mai falu belső területén a Fő utcában, 1951-ben villanyoszlopok letételekor avar sírokat ástak ki, melyekből csontvázak, kerültek elő. A koponyán régi sérülés nyoma látszott, a sírban egy kis edény is volt. A sírtól dél felé, a következő villanyoszlop gödrében újabb csontvázak kerültek elő, ebben dinnyemag alakú gyöngyök voltak.

A mai falu házai alatt avar temető rejtőzik. A szőlőföldön találtak egy sírt, amely a frank korból származik. A sírból egy kétélű kard került elő.

Felpéc és Kispéc helységek keletkezési ideje a honfoglalás idejébe tehető.

Magát Felpécet a késő Árpád-kori betelepülő Péc nemzetség kapta birtokul, innen kapta nevét a falu is. A település több néven szerepel a középkori oklevélben pl. Villa pech (1250), Peech (1373), Felpech (1415) Balaspech (1433), Pecz (1483). Ebben a korban nagy valószínűséggel Felpéc és Kispéc egyetlen település volt. Az első szálláshely a falutól délnyugatra terülhetett el, a pataktól nem messze a síkságon, ahol legeltetésre alkalmas füvet, ívásra és itatásra jó vizet találtak.

A falut először az 1237–1240 között kelt Albeus-jegyzék említi. IV. Béla király Albeus mesterrel, a nyitrai főesperessel összeíratta a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. Eszerint „Tényővel szomszédos falvak: Menfu, Szemere és Pech”. 1295-ben a király Iváncsa fiainak Péternek, Lászlónak és János péci nemeseknek, ill. Aladár mester nevű testvérük fiainak adományozza a Győr megyei Budey nevű földet.^[3] 1412. február 18-án a győri káptalan felosztja Kis-, Balázs- és Felpéc, továbbá Kamond birtokokat Péci András prépost és a Marcaliak között.^[4] 1415. július 13-án Konstanzban Zsigmond elfogadta, hogy Péci Pál fia András pécsi társaskáptalani prépost a pécsi káptalan előtt Kis-, Fel- és Balázspéc, valamint Kamond birtokok királyi jogát jári Barós Miklós fiainak, Békási Gergely özvegyének és Salamoni Domokos feleségének adta.^[5] 1419. május 24-én Győr vármegye megállapítja, hogy a Marcaliaknak, akik a Péc nemzetség tagjai, birtokaik vannak Fel-, Balázs- és Kispécen.^[6] 1421-ben a felpéciek Kispéci Balázs ellen panaszkodtak.^[7] 1423-ban Kanizsai István familiárisai a nádor pápai polgárainak Kövér Péternek és Jakabnak a felpéci birtokáról a bort jogtalanul elszállították.^[8]

Középkori települések a mai település körzetében

• Balázspéc

A Péciek a további évszázadokban is meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében. A helyben maradtak közül Péci Gergely, Márk fia, már IV. Béla idejében tanúbizonyságát adta vitézségének. Az Apponyi grófok szintén a Péc nemzetségből származnak. Apornak volt Athanáz nevű fia, akinek Olivér fia és Balázs nevű unokája örökölte a felpéci határ nagy részét. Balázs a birtokán falut építtetett, ezt nevezték Balázspécnek. Balázspécen az ásatások során temető került a felszínre. Az emberi csontvázak, a többrétegű, sűrű temetkezés és az épülettörmelék a sírok leletnélküliségével együtt, középkori, falusi templom körüli temető feltételezését engedi meg. A temető területén belül és közvetlen közelében is 14. és 15. századi kerámiákat, edény- és cserépüsttöredékeket, valamint Zsigmond-kori ezüstpénzt is találtak. Balázspécet a török pusztította el.

• Hali

Felpéctől nyugatra, a mai Halipuszta helyén valamikor falu lehetett. Első ízben Károly Róbert egy 1337. évi oklevelében szerepel. A Halyak a szomszéd birtokrészeket megvásárolták, a hali határukat egészen a sokorói dombokig kiterjesztették, s az itt lévő szülők a Haly nevet nyerték. Törzsbirtokukon a 16. század elején megalapították Hali falut. Ez a település is sok más településsel együtt a török időben pusztult el, az 1609-es összeírásban már nem szerepel. A későbbiekben ez a terület a felpéci kuriális nemesség birtokába kerülve Felpéc határába olvadt.

A török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá. Felpéc a székesfehérvári szandzsák győri náhijéhez tartozott.^[9] A török kénytelen volt e területen is megosztozni a Habsburgokkal. Az 1069-es összeírás mind Felpécet, mind Kispécet elhagyott helyként tünteti fel. Haliról és Balázspécről nem tesz említést. Felpéc 1621-ben újra települt, s ekkor került a gróf Cseszneky és a Hegyi család birtokába. Az első evangélikus templomot 1631-ben építették.

• Részvétel a Rákóczi-szabadságharcban

A közvetlen török veszély elmúltával, a Rákóczi-szabadságharc előtt a legnagyobb elégedetlenséget a beszállásolás és a fuvarozás mellett az erőszakos katonafogdosás keltette. 1702-ben egy erőszakos toborzás kezdődött, ahol a férfilakosság a Bakonyban talált menedéket. Az 1703–1711 között zajló Rákóczi-szabadságharcban sokan támogatták Rákóczit. Ebben az időben Telekész Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezetet, hívó szavára sok nemes felpéci vonult a zászlók alá. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci halt meg.

• A III. Károly-féle összeírás

A szatmári béke után a település újra benépesült. A pusztai járást ketté osztották, Felpécet újra a sokoróaljai járáshoz sorolták. Ekkor, III. Károly király uralkodása idején hajtották végre a Habsburg Birodalom első népesség-összeírását. Ebben a jobbágyok, zsellérek, szegények által művelt, minden földet fel kellett jegyezni a föld minősége szerint kivetve a terméshozamra is. Azokat a néprétegeket, melyeknek semmi földjük nem volt, és ipart, kereskedelmet nem űztek, figyelmen kívül hagyták, ahogy a földesúri cselédséget is.

• A kuriális község

A helység történetének újabb jelentős állomása az 1721-es év. Ekkor közgyűlésen hirdették ki kiváltságlevelét, mely szerint Felpéc curiális község (közbirtokosság). 1764-ben Mária Terézia vízi úton Pozsonyból Budára utazott, visszafelé szárazföldi utat választott. Tiszteletére a felpéci nemesség is lóra ült, a nemesi bandérium mutatja a nemesi családokat.

• A felpéci jobbágyság helyzete

A XVIII. századra a majorsági gazdálkodás majorsági földeknek a jobbágytelkek rovására való növelése egyre inkább tért hódított. A majorság gazdaságára, az árutermelés terjesztésére, a belső piac növekedése, de elsősorban a fejlődő osztrák ipar, osztrák piac, a III. Károly és Mária Terézia háborúi következtében megnövekedett a gabonaszükséglet. Ez megsokszorozta a jobbágyterheket, a majorsági földek egyre több robot napját emésztették fel a jobbágyoknak. A terhek növekedésére parasztmozgalmak válaszoltak szinte az egész Dunántúlon. A privilegízált Felpéc a 19. század vége felé Győr vármegye legnagyobb kuriális községe, a nemesi községek közül. Alig néhány év múlva szükségessé vált a jobbágyságra nehezedő nyomás enyhítése. II. József 1785. évi rendelete megszünteti a „jobbágy” nevet.

A napóleoni háborúk kora

A 19. század nyugodtabb első éveit követően Napóleon seregei elérték az országot, s Felpécet is. 1809-ben a győri csata (kismegyeri csata) előtt a Pápáról Győrbe vonuló Eugén király hada érintette elsőként a települést. Június 13-án szállták meg a községet, de egyes csapatok még két hétig visszajártak zsarolni és cseresznyézni. A francia megszállás korából tárgyi emlékek is maradtak fenn. A dombtetőn egy francia aranymarkolatú kardot ástak ki a földből az ún. „csapások szőlőjében” pedig egy ékkővel díszített arany szíjcsatot és arany vállrojtot ástak ki. A falu lakói még ki sem heverték a napóleoni seregek pusztítását, mikor azok elvonulása után 1809 októberében az osztrák Hiller-féle gyalogezred katonáinak egy részét szállásolták el.

A szabadságharc és következményei

A szabadságharc nemcsak az ország életében játszott fontos szerepet, hanem Felpécen is. A szabadságharc részese volt a felpéci nemesség és a község egyéb lakossága is. A komáromi vár megerősítésében a felpéciek is részt vettek. Felpéc lakossága nem kapcsolódott be az ország akkori eseményeibe oly mértékben, mint az a nemesi jogaikra oly büszke felpéciektől elvárható lett volna. Két honvéd tisztről tudunk, Ittzés Ferencről, aki főhadnagyi rangban vett részt a szabadságharcban. Sírja az evangélikus temetőben van. Másik honvédtiszt Hrabovszky István lelkész szintén István nevű fia, aki alezredesként esett fogságba Aradon.

Felpéc gazdasági élete a 19. században indult fejlődésnek. Ebben az időszakban a szőlőkultúra és a kereskedelem virágzott. A település a gabona és takarmánytermesztésre nem volt alkalmas. Nagy esőzések idején a patak rendszeresen kiöntött és elárasztotta a földeket. A patakon vízimalom is működött, ez látta el a lakosságot liszttel. A malomban nemcsak a Feléciek őröltek, hanem más községből is hoztak gabonát őröltetni. A malomnak a háború után nőtt meg a jelentősége. A malomban nemcsak búzát, hanem darát is őröltek. A malom bejárata felett ez a felirat volt olvasható:” Aki innen lop, hajánál fogva fölíratik ide.” Az írás mellett volt egy lyuk és egy évszám.

A malomtól délre a patakban mosták a vásznakat. Itt olyan mély volt a víz, hogy fürödni is lehetett benne. A vásznakat a réten szállították. A lakosság kendertermesztéssel is foglalkozott.A szegényebb emberek a módosabb családoknál vállaltak munkát, arattak, vagy cséplőgépek mellé helyezkedtek el. Télen a kevés munkalehetőség miatt fakitermelést, tuskóirtást vállaltak az emberek. Az erdő biztosította a téli tüzelőt. időnként rejtekhelyet biztosított a betyároknak. A felpéci kisnemesek kereskedelemmel is foglalkoztak. Az állatokat általában nem ők nevelték, hanem az Alföldről szállították őket Észak-Dunántúlra. Ausztriában marhakeresletet folytattak.

A 20. század nagy történelmi eseményei általában elkerülték a főútvonaltól távol eső kis falut. A két világháború azonban fájó nyomott hagyott lakói lelkében. A hősi halottak névsorát a templomok falán lévő táblákon tüntették fel, a temetőkben emléktáblák emlékeztetnek rájuk. 1921-ben hatalmas tűzvész pusztított. A falu újjáépült, ekkor kaptak a házak cseréptetőt. 1872-ben megépült a vasútállomás Felpéctől 3 km-re.A hegy alatti út (Győri út) valamikor szekér út volt, 1937-ben nyilvánították megyei úttá. Az út szélére szederfákat ültettek. A katonai beszállásokat Felpéc sem kerülte el. Magyar és német alakulatok több-kevesebb ideig tartózkodtak a faluban. A németek két üzemet szereltek fel és működtettek: a pékség a Györffy portán, a húsüzem a Wolf-féle házban üzemelt. Felpéc nem esett áldozatául a bombázásoknak, de a hegybe lehullott néhány bomba – valószínűleg az ott lakó idős emberek nem sötétítették el a házat –, a bombatölcsérek talán még ma is megvannak. A falu lakói több légi harcot figyelhettek meg, hiszen ezek nagy része Felpéc felett zajlott a szomszédos községek teherrakodó állomásai miatt. Szomorú eseménye a falunak a leventék elhurcolása, valamint a szovjet megszállás. Rövidesen házhelyeket osztottak, ez volt az első lépés ahhoz, hogy megszüntessék a közös udvarokat. 1948-ban államosították az iskolát.

A faluban 1951-ben került sor a részleges villamosításra. A faluban nem volt orvos, főleg azért volt szükség orvosi rendelő építésére. Társadalmi segítséggel 1958-ban elkészült a rendelő, melyet később bővítettek. 1959-ben helyett kapott a könyvtár a művelődési házban. 1961-ben kezdődött meg a tanítás a két tantermes iskolában és ma is helyet ad a felpéci alsó tagozatosoknak. 1975-ben az iskola körzetesítésére került sor. Még ebben az évben társadalmi támogatással megépült az óvoda, amelyet azóta bővítettek és korszerűsítettek.

Az utcák 1975-ben kapták a nevüket: Ady Endre, Dobó, Dózsa, Győri, Hali, Irinyi, Jókai, József Attila, Kossuth, Petőfi, Rákóczi, Széchenyi, Szondi, Szőlőhegy, Táncsics, Zrínyi, Lenin. 1986-ban megoldódott a község egészséges ivóvízzel való ellátása, kiépült a vízvezeték hálózat. 1990-es kormányzati választások után a képviselő testület úgy döntött, hogy önálló polgármesteri hivatal intézze a község ügyeit. A hivatal önálló jegyzőt alkalmaz. Az első két cikluson keresztül Varga Károly viselte a polgármesteri címet.

• 1995-ben a Lenin utcát Arany János utcának nevezték át.
• 1996-ban szennyvízcsatorna-hálózat épült, majd 1998-ban bevezették a gázt a faluba.
• 1998 óta működik a községben a kommunális szemétgyűjtés.
• 2000-ben felújították a kultúrházat, és minden intézménybe bevezették a gázt. 2000 áprilisában felavatták a falu zászlaját, címerét. Új nevet kapott az iskola: „Magyar István” Általános Iskola lett.
• 2003-ban két új utcát a Dr. Petz Lajos és Czetter Sámuel utcát nyitották meg

• 1990–1994: Varga Károly (független)^[10]
• 1994–1998: Varga Károly (független)^[11]
• 1998–2002: Csete Gyuláné (független)^[12]
• 2002–2006: Csete Gyuláné (független)^[13]
• 2006–2010: Takács Gábor (független)^[14]
• 2010–2014: Kuglics Tamás (független)^[15]
• 2014–2019: Kuglics Tamás (független)^[16]
• 2019–2024: Kuglics Tamás (független)^[17]
• 2024– : Takács Gábor (független)^[1]

• Az óvoda

A napközi otthonos óvoda 1975-ben épült társadalmi összefogással. Az intézmény 25 férőhelyes, jelenleg 26 kisgyermeket tudnak befogadni. A gyermekekkel két óvónő foglalkozik, munkájukat érettségizett dajka segíti. Az óvodának önálló, korszerű konyhája van, melyet 1992-ben korszerűsítettek.

• Az általános iskola

Az első írásos emlék 1689-ből való. Az iskolás gyerekek létszáma néha a 150-et is meghaladta. 1948-ban államosították, és ezzel együtt összevonták az iskolákat. Magyar István lett az állami iskola igazgatója. A gyereklétszám fogyásával együtt csökkent a testületi létszám. 1990-ben közigazgatásilag szétvált a két község, Felpéc és Kajárpéc, ekkor lett önálló iskola a felpéci alsó tagozat. A felső tagozatosok változatlanul Kajárpécen tanulnak.

• A posta

A 19. század utolsó feléig nem működött posta Felpécen. 1884. július 11-én kapott önálló postahivatalt a falu. 1908. december 13-án pedig távbeszélő-állomást is. 1942-től gyalogjárat helyett kerékpáros járatot rendszeresítettek az állomásra és vissza. 1947-től a csomagok súlya miatt több alkalommal kocsit indítottak az állomásra. A legrégebbi időkről nincsenek pontos ismeretek, mert akik ezt el tudnák mondani már nem élnek. A felpéci első magyar királyi postamesterek: Tóth Sándor és fia Tóth Lajos. 1900-tól már volt postája Felpécnek. A soproni Postaigazgatóság a három kiskorút egyedül nevelő özvegynek adta ki a hivatal vezetését, annál is inkább, mert a hivatal a saját családi házában volt.

• A községi könyvtár

Az evangélikus iskolai könyvtár megszűnése után kezdte meg működését. Az iskolák államosítása után 1948-tól kb. 200 kötetnyi könyv került a községházára. A községi könyvtár a művelődési házban kapott helyet. 1969-ben klubkönyvtárnak minősítették át a felpéci kultúrházat. A klubkönyvtárban rendszeresen tartottak kerekasztal beszélgetéseket. 2000-ben az önkormányzat feújította a könyvtár helyiséget. 2001-ben Juhász Istvánné magyar–könyvtár szakos tanárnő vette át Bertalan Sándornétól a felpéci községi könyvtárt. 2005 márciusában a kultúrház ünnepélyes keretek között felvette a Hargitai Gusztáv nevet.

• Felpéci Tájház

A Felpéci Tájház – a Táncsics utca 18. szám alatt – többféle egyedi jelzővel illethető. A község szellemiségére utal, hogy az országos műemléki védelem alatt álló lakóházat is, a gazdasági egységhez tartozó pincét, présházat, szőlőbirtokot is magánszemélyek adományozták a szellemi és kulturális örökség megőrzésével és működésével 1999 óta foglalkozó Felpécért Alapítványnak. Az épületekben található berendezési- és használati tárgyakat teljes egészében felpéci emberek adományozták a tájház részére, ez is adja az egyediséget. A műemléki védettség alatt álló tájház és a helyi védelem alatt álló szőlőhegyi présház értékes kincseket őriz meg a Sokoróaljai-dombság kulturális hagyományaiból, épített örökségéből. A szakmaiságra Géber József kiváló néprajzos szakember figyel, akinek tevékenységét többek mellett az Egy felpéci mestergerenda meséje című vándorkiállítás is fémjelez, mely eljutott a környékbeli általános iskolákon kívül győri középiskolákba, sőt sikeres bemutatójuk volt Budapesten is.

2002. május 16-án vált a családi lakóházas ingatlan tulajdonosává a Felpécért Alapítvány, melynek vezetősége – élén Dombi Alajosnéval – minden pályázati lehetőséget megragadott, és kereste az anyagi forrásokat ahhoz, hogy a felújítást el tudják végezni.

A 2004–2020 közötti időszak munkái, sikerei eredményeként 2020-ban elnyerték az Év Tájháza címet.

A falu központjában, a családi lakóházas ingatlan a tájegység népi építészetét hűen tükröző épület szoba-konyha-kamra beosztású, háromhelyiséges, egysoros elrendezésű. A felújítás során nagy gonddal óvták meg, állították helyre a földből, sárból, illetve vályogból épült falakat, a földes padlózatot, a nádból készült héjazatot. A ház berendezése, az enteriőr kialakítása ugyancsak autentikus, egykori evangélikus lakóinak életmódját idézve egyszerű, puritán. A lakásbelső megjelenítése mellett a tájházban megtekinthetőek a helyben leginkább használt mezőgazdasági szerszámok, illetve a méhészethez kapcsolódó tárgy- és eszközállomány is.

A tájház gazdasági egységéhez tartozik a szőlőhegyi présház is, mely hiteles képet tár a látogatók elé. Tájházi gyűjteménybe sikerült bekapcsolni a község szőlőhegyén található hagyományos présházépületet a hozzá tartozó szőlő és gyümölcsössel. A présház a tájházegyüttes tereit is gazdagítja, sajátos tematikájú kiállítóterével, bemutatójával, a szabadtéri (bemutatókert) pedagógiai célú használat lehetőségével.

A Felpéci Tájház igazi értékét az adja, hogy nem csupán egy megfelelő módon helyreállított népi műemlék és néprajzi gyűjtemény, hanem a közösségi, hagyományőrző események kedvelt színtere is, ahol a gyerekek játszva sajátíthatják el dédszüleik korának ismeretanyagát, ugyanakkor a felnőtteknek is maradandó élményt jelent a számukra biztosított programok gazdagságával.

A tudatosan felépített tevékenység része a gazdag programkínálat, amely a közösség aktív részvételével, önkéntesek bevonásával valósul meg. A példaértékű múzeumpedagógiai tevékenység kiterjed a bemutatókertre is, amelynek kialakítása újszerű és egyben követendő a hagyományok továbbadása terén. Dicséretes a térség oktatási-nevelési intézményeivel folytatott együttműködés az óvodától a felsőoktatási intézményekig.

A Felpéci Tájház épületegyüttesén jól megmutatkozik a több évtizednyi fáradtságos civil munka. A tájház főépülete, mely valaha egy felpéci lakóház volt, kiváló állapotban van. A Felpécért Alapítvány nemcsak a meglévő épület állapotát volt képes fenntartani, hanem bővülni, fejlődni is tudott. A tájház a mellé épített új épülettel egységet alkotva egyrészt a kulturális közösségszervező és oktató tevékenységet szolgálja, másrészt a tájházi gyűjteményt bekapcsolja a helyi közösség napi szintű tevékenységébe. Az új épület építészetileg markánsan elkülönül a tájháztól, így a „mag” épület továbbra is hangsúlyosan jelenik meg az udvaron.

A Felpécért Alapítvány a tulajdonlás 2003. évétől kis lépésekben, megfontoltan végezte alapos, áldozatos munkáját. A Magyarországi Tájházak Szövetsége példaértékűnek tartotta munkájukat. 2020-ban az alapítvány elnöke, Dombi Alajosné átvehette Az Év tájházvezetője elismerést.

A jelenleg is jól működő Felpéci Tájház vezetője Géber József néprajzkutató, a tulajdonos Felpécért Alapítvány elnöke Kassai Edina, fiatalos lendülettel dolgoznak a tájházi tér bővítésén. A „magház” mellett pályázati forrással megszerzett ingatlanra tervezett Gazdasági Skanzen felállítása folyik. Ez őrzi majd a környék további értékeit, a régi gazdálkodási ismeretek továbbadásának lehetőségére is gondolva.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 1,4% németnek, 0,2-0,2% cigánynak, románnak, szlováknak mondta magát (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,4%, evangélikus 32,7%, református 2,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,6% (17,9% nem nyilatkozott).^[18]

• Budai Ilona (1951–2023) Kossuth-díjas népdalénekes
• Itt született 1765. június 22-én Czetter Sámuel festő, rézmetsző^[19]
• Hargitai Gusztáv (Győr, 1913) festő
• Magyar István (Felpéc, 1888–?) Őrihodoston tanító. 2000-ben róla nevezték el a felpéci iskolát.
• Kmoskó Pál 1729-től 1773-ig volt tanító és jegyző. Emlékét a „Kamaskó-dűlő” őrzi.

• Evangélikus templom

A középkori részletekkel is rendelkező templomot a reformáció korában 1620-ban építették, majd barokk stílusban átépítették 1776–77-ben. A templom torony építése 1794-ben volt 1794. november 20-án készen állt a fazsindellyel fedett torony, három haranggal és a szekrényben elhelyezett toronyórával. 1812. szeptember 12-én tűzvész pusztított a községben, ekkor leégett a templom, a toronyban a nagy hőségben megolvadtak a harangok. A torony újjáépítését 1819. április 13-án kezdték és augusztus 10-re már állt. A ma is működő toronyóra 1830-ból való. Síkmennyezetes, karzatos hajójú, a szentély egyenes záródású, melyben 19. századi szószék-oltár látható. Az oltárkép az Olajfák hegyén imádkozó Krisztust ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőkút 1905-ben, az orgona 1910-ben készült.

• Katolikus templom

A felpéci római katolikus templom a 18. században épült. A templomban faragott térdeplő szentekkel díszített szarkofág látható.

• Ősborókás

Védett természeti terület, 1992 óta a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része, a Sokorói-dombság nyugati oldalán terül el. Az ősborókás területe 15 ha, kezelője a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. A borókás-nyaras foltok között nyílt homokpusztagyepek találhatók, amelyek számos védett növényfajnak, így a csajkavirágnak, az agárkosbornak vagy a homoki nősziromnak biztosít élőhelyet. A területet korábban legelőként hasznosították, majd a legeltetés felhagyása után megindult a beerdősödése. Az élőhelyre jellemző boróka és fehér nyár mellett a szomszédos erdősítésekből spontán betelepült az idegenhonos akác és a bálványfa, amelyek ma már a terület természeti értékeinek fennmaradását veszélyeztetik.

• Szőlőkultúra

A délnyugati fekvésű lejtők kedvező feltételeket nyújtattak a lakosság fő megélhetési forrása, a szőlőtermesztés számára, az Árpád kori írásos forrásokban folyamatosan szerepelnek a sokorói szőlők, e vidék borát „sokorói bor”-nak nevezték az esztergomi vámszabályzatban (1288). Az enyhébb klíma és a viharállóbb fajták segítették a szőlő kultúra kialakítását.

A török kiűzésével a falu lakói kedvezőbb körülmények között folytathatták szőlőterületük gondozását. A Rákóczi szabadságharc idején ismét pusztulásra jutottak a szőlőskertek. 1748-ban a feljegyzések szerint az egész határt sáskajárás pusztította el. A 18–19. században a természeti katasztrófák ellenére tovább virágzott a szőlőművelés. Az itt termett híres borokat a szőlősgazdák nemcsak a Rábaközbe szállították, hanem a bécsi polgároknak is. Későbbi évszázadokban is a kedvező feltételeket kihasználva a szőlőművelés maradt a felpéciek egyik legfőbb megélhetési forrása. Ma is fogalom a „Törisvár rizling”.

A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincéket, présházakat találunk, közöttük az 1817-ben épült Nádas Pincét.

• Magyar Katalin, Dombi Alajosné (Felpéc 2001): Felpéc a honfoglalástól napjainkig Felpécért Alapítvány Corvin- Kódex Kft.
• Kerekes Éva Felpéc története (Győr, 2006) kézirat

• Honlap
• https://web.archive.org/web/20070626194315/http://www.sokoroalja.hu/z/portal/telepulesek/felpec
• http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/035/pc003587.html
• Horváth Sándor Domonkos–Vehrer Ferencné–Kucska Ferenc: Győr-Moson-Sopron Megye jegyzőinek almanachja (Győr, 2000) 184–185. o. ISBN 963 7586 70 9

Sablon:Győr-Moson-Sopron megye települései m v sz Győr-Moson-Sopron vármegye települései
Megyei jogú városok	Győr Sopron
Városok	Beled Csorna Fertőd Fertőszentmiklós Jánossomorja Kapuvár Lébény Mosonmagyaróvár Pannonhalma Tét
Nagyközségek	Bősárkány Hegyeshalom Nagycenk Szany
Községek	Abda Acsalag Ágfalva Agyagosszergény Árpás Ásványráró Babót Bágyogszovát Bakonygyirót Bakonypéterd Bakonyszentlászló Barbacs Bezenye Bezi Bodonhely Bogyoszló Börcs Bőny Cakóháza Cirák Csapod Csáfordjánosfa Csér Csikvánd Darnózseli Dénesfa Dör Dunakiliti Dunaremete Dunaszeg Dunaszentpál Dunasziget Ebergőc Écs Edve Egyed Egyházasfalu Enese Farád Fehértó Feketeerdő Felpéc Fenyőfő Fertőboz Fertőendréd Fertőhomok Fertőrákos Fertőszéplak Gönyű Gyalóka Gyarmat Gyóró Gyömöre Győrasszonyfa Győrladamér Győrság Győrsövényház Győrszemere Győrújbarát Győrújfalu Győrzámoly Halászi Harka Hédervár Hegykő Hidegség Himod Hövej Ikrény Iván Jobaháza Kajárpéc Károlyháza Kimle Kisbabot Kisbajcs Kisbodak Kisfalud Kóny Kópháza Koroncó Kunsziget Lázi Levél Lipót Lövő Maglóca Magyarkeresztúr Markotabödöge Máriakálnok Mecsér Mérges Mezőörs Mihályi Mórichida Mosonszentmiklós Mosonszolnok Mosonudvar Nagybajcs Nagylózs Nagyszentjános Nemeskér Nyalka Nyúl Osli Öttevény Páli Pásztori Pázmándfalu Pér Pereszteg Petőháza Pinnye Potyond Pusztacsalád Püski Rajka Ravazd Rábacsanak Rábacsécsény Rábakecöl Rábapatona Rábapordány Rábasebes Rábaszentandrás Rábaszentmihály Rábaszentmiklós Rábatamási Rábcakapi Répceszemere Répcevis Rétalap Románd Röjtökmuzsaj Sarród Sikátor Sobor Sokorópátka Sopronhorpács Sopronkövesd Sopronnémeti Szakony Szárföld Szerecseny Szil Szilsárkány Táp Tápszentmiklós Tarjánpuszta Tárnokréti Tényő Töltéstava Újkér Újrónafő Und Vadosfa Vág Vámosszabadi Várbalog Vásárosfalu Vének Veszkény Veszprémvarsány Vitnyéd Völcsej Zsebeháza Zsira