Véménd
Kossuth Lajos utca
Véménd címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Mohácsi
Jogállás	község
Polgármester	Szalonna Zoltán (független)[1]
Irányítószám	7726
Körzethívószám	69
Népesség
Teljes népesség	1163 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	41,87 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	31,81 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 09′ 00″, k. h. 18° 37′ 00″46.15, 18.61666746.150000°N 18.616667°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 00″, k. h. 18° 37′ 00″46.15, 18.61666746.150000°N 18.616667°E
Véménd Pozíció Baranya vármegye térképén
Véménd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Véménd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Véménd (németül: Weimend, Wemend)^[3] község Baranya vármegyében, a Mohácsi járásban.

Pécsváradtól keletre, Mohácstól észak-északkeletre, a Geresdi-dombság területén, a megye határán helyezkedik el. északabbi szomszédai már Tolna vármegyéhez tartoznak.

A legfontosabb közúti elérési útvonala, az átadása óta az M6-os autópálya, amely nemcsak, hogy áthalad a közigazgatási határai között, de csomópontja is van itt. Központján, annak főutcájaként az 5621-es út halad végig; Moháccsal és Pécsváraddal az 5606-os út, Himesházával pedig az 5614-es út kapcsolja össze.

A 2000-es években történt bezárása előtt érintette a Pécs–Bátaszék-vasútvonal is, melynek egy állomása volt a határai közt; az állomás a belterület nyugati szélén létesült, közúti elérését az 5621-es útból délnek kiágazó 56 304-es számú mellékút biztosította.

A kelet-baranyai település szelíd dombok között húzódik meg. Már a bronzkorban lakott volt: előbb a mészbetétes kultúra, később a kelták szórványleletei erről tanúskodnak.

Első említése 1332-1335 közötti időszakban történt Emon néven, csupán a 18. század első harmadában jelent meg a Vemen forma. Émen vagy Émel középkori magyar falu volt, a török megszállás alatt elnéptelenedett. 1690 körül rácok telepedtek meg itt, majd 1748 körül érkezett az első német telepescsoport. A németség gyors ütemben növekedett. A rácok száma az első világháborúig lassan fogyott. 1920 után az itt élő szerbek zöme Jugoszláviába optált. 1930-ban 243 lakos vallotta magát magyar, 2130 német, 5 szerb és 2 egyéb anyanyelvűnek. 1970-ben 1127 magyar és 1195 német élt itt. Külterületi lakos ekkor 186 fő volt, ebből a Cigánytelepen 100.

A szájhagyomány szerint a mai település csak 300 éves, korábban nyugatabbra feküdt a falu. A rácokban élénken élt a tudat, hogy Szerbiából a török elől menekültek ide a „nagy költözés’ idején vagy még korábban, s a környező völgyekben létesítettek ideiglenes településeket. Erre szerintük dűlőnevek, illetve falunevek emlékeztetnek, például: szh. Apatija, Batova, Berak, Demerkapija (Dömörkapu), Hristova dolina Korpač, Kapavac, Krstoš, Petrovac, Prkos, Sapud, Uros és Vemen. Őrizték azt a hagyományt is, hogy vissza kell térniük, ha hazájuk felszabadul.

A németekben is mindvégig tudatos maradt, hogy az akkori német birodalomból vándoroltak be, a közelebbi hely neve azonban elhomályosult. Egyes kutatók szerint a Rajna vidékéről, Szászföldről, Frankfurt és Fulda környékéről, valamint Ausztriából jöttek. A kolerajárványok elől is sokan ide menekültek a környező falvakból, például Palotabozsok első lakói. Az utolsó betelepülési hullám (1728-87) érkezőket „sváb parasztok”-nak, „telepesek”-nek (Schwabenbauern, Colonisten) nevezték.

Ebben a faluban épült fel az 1911-ben megnyitott Pécs–Pécsvárad–Bátaszék-vasútvonal egyik legfontosabb állomása, ahol a kezdetektől fogva jelentős teherforgalom bonyolódott. A vasút fénykorában Véméndről egészen Kiskunfélegyházáig, sőt Szegedig is el lehetett jutni.

1945 után a németek egy részét kitelepítették, helyüket 100 bukovinai székely család (Hadikfalváról), a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében 70 felvidéki család (a Csallóközből, Hontfüzesgyarmatról, Albárból, Szímőről, Kamocsáról stb.) s számos úgynevezett „magyar” telepes foglalta el (bár a többiek is magyarok voltak).

2001-ben lakosságának 22,1%-a vallotta magát németnek, 8,7%-a cigánynak.

A teknővájó cigányok egy része a mecseknádasdi, erdősmecskei, majd fekedi erdők cigánytelepeiről vándorolt be. 1936-60-ig a Kohlentalban, 1975-ig a Kirchengrundban laktak, végül a faluba telepítették őket. 1997-ben megszűnt a Pécs-Bátaszék vasútvonal személyforgalma a Pécsvárad–Palotabozsok közötti, majd néhány év múlva a Palotabozsok–Bátaszék közötti szakaszon is. A teherszállítás ugyan még néhány évig megmaradt, ám ma már méteres gaz borítja az egykor szebb napokat látott véméndi állomás vágányait.

A település kétféle német neve Wemend és Weimend. Horvátul a mohácsi horvátok által használt Vemen a hivatalos, de a versendi horvátok Vimennek nevezték a falut.^[4]

• 1990–1994: Trábert András (független)^[5]
• 1994–1998: Trábert András (független)^[6]
• 1998–2002: Trábert András (független)^[7]
• 2002–2006: Trábert András (független)^[8]
• 2006–2010: Váradi János (független)^[9]
• 2010–2014: Váradi János (független)^[10]
• 2014–2019: Barta Erzsébet (Fidesz-KDNP)^[11]
• 2019–2024: Szalonna Zoltán (független)^[1]
• 2024– :

1895-től dr. Guttmann Dezső volt a falu körorvosa. Itt született 1897. május 10-én lánya, Guttmann Márta, akit az elsők között vettek fel a Zeneakadémia 1911-ben indult speciális művészképző tanszakára. A fiatal hárfás mestere Mosshammer Román volt. Ő lett az első diplomát szerzett női hárfás Magyarországon.^[12]

A véméndi futballpályán kezdték sportolói pályafutásukat idősebb Dárdai Pál (labdarúgó, 1951–2017)| és ifjabb Dárdai Pál (labdarúgó, 1976). Utóbbi, a Hertha Berlin volt edzője és volt játékosa, 2014-től 2015-ig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, rendszeresen hazajár Véméndre szintén futballista karrierre készülő fiaival.^[13]

A Véménd futballcsapata jelenleg (a 2018/19-es idényben) a Baranya megyei másodosztályban játszik.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 18,1% cigánynak, 0,3% horvátnak, 30,5% németnek mondta magát (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75%, református 5,3%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 2,8% (15,2% nem nyilatkozott).^[14]

2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 25,9% németnek, 15,2% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,1-0,1% örménynek, bolgárnak, szlováknak és románnak, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 59,8% volt római katolikus, 4,2% református, 0,2% evangélikus, 1,3% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 7,3% felekezeten kívüli (26,3% nem válaszolt).^[15]

• Az 1796-ban épült barokk stílusú templom
• Tájház
• Erdészház
• Véménd bel- és külterületén számos régi kőkereszt található, amelyeket felújításuk során egységesen kék színűre festettek.

• Véménd Önkormányzatának honlapja

Sablon:Baranya megye települései m v sz Baranya vármegye települései
Megyei jogú város	Pécs
Városok	Bóly Harkány Komló Kozármisleny Mágocs Mohács Pécsvárad Sásd Sellye Siklós Szentlőrinc Szigetvár Villány
Nagyközségek	Beremend Szászvár Vajszló
Községek	Abaliget Adorjás Ág Almamellék Almáskeresztúr Alsómocsolád Alsószentmárton Apátvarasd Aranyosgadány Áta Babarc Babarcszőlős Bakóca Bakonya Baksa Bánfa Bár Baranyahídvég Baranyajenő Baranyaszentgyörgy Basal Belvárdgyula Berkesd Besence Bezedek Bicsérd Bikal Birján Bisse Boda Bodolyabér Bogád Bogádmindszent Bogdása Boldogasszonyfa Borjád Bosta Botykapeterd Bükkösd Bürüs Cún Csányoszró Csarnóta Csebény Cserdi Cserkút Csertő Csonkamindszent Dencsháza Dinnyeberki Diósviszló Drávacsehi Drávacsepely Drávafok Drávaiványi Drávakeresztúr Drávapalkonya Drávapiski Drávaszabolcs Drávaszerdahely Drávasztára Dunaszekcső Egerág Egyházasharaszti Egyházaskozár Ellend Endrőc Erdősmárok Erdősmecske Erzsébet Fazekasboda Feked Felsőegerszeg Felsőszentmárton Garé Gerde Gerényes Geresdlak Gilvánfa Gordisa Gödre Görcsöny Görcsönydoboka Gyód Gyöngyfa Gyöngyösmellék Hásságy Hegyhátmaróc Hegyszentmárton Helesfa Hetvehely Hidas Himesháza Hirics Hobol Homorúd Horváthertelend Hosszúhetény Husztót Ibafa Illocska Ipacsfa Ivánbattyán Ivándárda Kacsóta Kákics Kárász Kásád Katádfa Kátoly Kékesd Kémes Kemse Keszü Kétújfalu Királyegyháza Kisasszonyfa Kisbeszterce Kisbudmér Kisdér Kisdobsza Kishajmás Kisharsány Kisherend Kisjakabfalva Kiskassa Kislippó Kisnyárád Kisszentmárton Kistamási Kistapolca Kistótfalu Kisvaszar Kórós Kovácshida Kovácsszénája Köblény Kökény Kölked Kővágószőlős Kővágótöttös Lánycsók Lapáncsa Liget Lippó Liptód Lothárd Lovászhetény Lúzsok Magyarbóly Magyaregregy Magyarhertelend Magyarlukafa Magyarmecske Magyarsarlós Magyarszék Magyartelek Majs Mánfa Maráza Márfa Máriakéménd Markóc Marócsa Márok Martonfa Matty Máza Mecseknádasd Mecsekpölöske Mekényes Merenye Meződ Mindszentgodisa Molvány Monyoród Mozsgó Nagybudmér Nagycsány Nagydobsza Nagyhajmás Nagyharsány Nagykozár Nagynyárád Nagypall Nagypeterd Nagytótfalu Nagyváty Nemeske Nyugotszenterzsébet Óbánya Ócsárd Ófalu Okorág Okorvölgy Olasz Old Orfű Oroszló Ózdfalu Palkonya Palé Palotabozsok Páprád Patapoklosi Pécsbagota Pécsdevecser Pécsudvard Pellérd Pereked Peterd Pettend Piskó Pócsa Pogány Rádfalva Regenye Romonya Rózsafa Sámod Sárok Sátorhely Siklósbodony Siklósnagyfalu Somberek Somogyapáti Somogyhárságy Somogyhatvan Somogyviszló Sósvertike Sumony Szabadszentkirály Szágy Szajk Szalánta Szalatnak Szaporca Szárász Szava Szebény Szederkény Székelyszabar Szellő Szemely Szentdénes Szentegát Szentkatalin Szentlászló Szilágy Szilvás Szőke Szőkéd Szörény Szulimán Szűr Tarrós Tékes Teklafalu Tengeri Tésenfa Téseny Tófű Tormás Tótszentgyörgy Töttös Túrony Udvar Újpetre Várad Varga Vásárosbéc Vásárosdombó Vázsnok Vejti Vékény Velény Véménd Versend Villánykövesd Vokány Zádor Zaláta Zengővárkony Zók