Nagyharsány
református templom
Nagyharsány címere Nagyharsány zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Siklósi
Jogállás	község
Polgármester	Kollár Csaba (független)[1]
Irányítószám	7822
Körzethívószám	72
Népesség
Teljes népesség	1362 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	54,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	26,01 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 50′ 49″, k. h. 18° 23′ 52″45.846888888889, 18.397745.846889°N 18.397700°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 49″, k. h. 18° 23′ 52″45.846888888889, 18.397745.846889°N 18.397700°E
Nagyharsány Pozíció Baranya vármegye térképén
Nagyharsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyharsány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyharsány község Baranya vármegyében, a Siklósi járásban.

A település a Szársomlyó ölében, a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól 8 kilométerre keletre, Villánytól 6 kilométerre nyugat-délnyugatra, Pécstől pedig 35 kilométerre délkeletre található.

A szomszédos települések: észak felől Villánykövesd, északkelet felől Villány, délkelet felől Beremend, dél felől Kistapolca, délnyugat felől Siklósnagyfalu, nyugat felől pedig Kisharsány.

Ma csak közúton érhető el, Siklós vagy Bóly-Villány érintésével, az 5701-es úton; Beremenddel az 5708-as út köti össze.

Korábban áthaladt rajta a MÁV 62-es számú Barcs–Villány-vasútvonala is, de ezen a vonalon jelenleg nincs személyforgalom. Nagyharsány vasútállomás a belterület nyugati szélén létesült, közvetlenül az 5701-es út mellett.

Nagyharsány környékén a rézkor késői szakaszában a baden-kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték. A legkorábbi építkezések a 2. századra tehetők; a 4. században létesült itt a Cella Trichora, amely dr. Fülep Ferenc által 1962-ben feltárt római kori telep, falu, temető és szentély.

Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Senki se tudja biztosan, hogy a csúcs közelében, a déli oldalon álló „vár” romjai milyen idősek – de bárki is építette oda az első őrhelyet, jól kiválasztotta a helyszínt, hiszen tekintetével szinte a Dráváig belátta és ellenőrizhette a hegy lába alatt elterülő síkságot.

A falut 1223-ban említetik először. 1247-ben Harsánynál a „hétfői vásárra vezető utat” nevezték meg, ami azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Egyebek mellett ez magyarázza a falu Árpád-kori fontosságát és későbbi gyors fejlődését. 1249-ben IV. Béla adományozta a falut Miklós dubichiai grófnak, ki a Szársomlyón várat emeltetett. Az 1333-as pápai tizedjegyzékben templomos hely volt, plébániával. A 16. században többször disputa helyszíne, s innen terjedt el a református hit az egész Ormánságban.

A falu a török hódoltság alatt református lett, a templom is református kézre került.

A legnevezetesebb hitvita 1574-ben zajlott református és unitárius prédikátorok között, melynek az lett a vége, hogy az előbbiek fölakasztották Alvinczi György helybéli unitárius lelkészt. Azonban a Szakály Ferenc elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy Veresmarti Illés református püspök nem állt ki a hitvitára, mert félt a kudarctól, és emiatt ölette őt meg a lefizetett szigetvári béggel.^[3] A budai pasa ezért halálra ítélte a Veresmartit, azonban a hívek 3.333 aranyforintért cserében megváltották őt.^[3] Más források viszont úgy írják, hogy a feldühödött törökök ki akarták végezni a gyilkosokat, de Válaszuti György pécsi unitárius szuperintendens kegyelmet kért számukra a budai beglerbégtől. Az unitáriusok azóta is megemlékeznek Alvinczi mártíromságáról, illetve Válaszuti megbocsátó gesztusáról. A török időkben Nagyharsány a környék legnépesebb magyar lakosú települése volt.

Az unitáriusok jelenlétére Illés Géza is említést tesz, egyik néprajzi gyűjtésében. E szerint a 20. század elejéig, mikor egy tudatlan kőműves dolgozott a református templomban, bevakolta az alábbi szöveget: „Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten”^[4]

A hagyomány szerint a hajdani város Szántóvárosból, Dobányvárosból, valamint Babócsa, Perecske és Sári községekből alakult.

Határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotaringiai Károly herceg vezette 60 ezer fős császári had a Szulejmán nagyvezír irányítása alatt álló 80 ezer fős török sereggel. A nagyharsányi csata, melyben Károly serege jelentős győzelmet aratott, véget vetett a 150 éves magyarországi oszmán uralomnak. Van, aki úgy tudja, hogy a település a győzelem utáni örömteli harsonázásról kapta a nevét, de valószínűbb a másik magyarázat, mely szerint a hegység hajdani hársfaerdejéről nevezték el a községet.

• 1990–1994: Balassa Gyula (független)^[5]
• 1994–1998: Balassa Gyula (független)^[6]
• 1998–2002: Balassa Gyula (független)^[7]
• 2002–2006: Balassa Gyula (független)^[8]
• 2006–2010: Balassa Gyula (független)^[9]
• 2010–2014: Beregszászi József (független)^[10]
• 2014–2019: Beregszászi József (Fidesz-KDNP)^[11]
• 2019–2024: Kollár Csaba (független)^[1]
• 2024– :

Nemcsak a hegy napsütötte szoknyáján terem igen jó borszőlő, hanem a környező lapályon is, amely hagyományos mezőgazdasági, szántóföldi művelésre ugyancsak kiválóan alkalmas. Harsány környékén főleg fehérbort termelnek.

1903-ban nyílt a falu fölötti kőbánya, melyben a Beremendi Cementmű számára bányásznak mészkövet. Ez a Dél-Dunántúl legnagyobb kőbányája, amelynek 30–40 méter magas sziklafalai bizarr hátteret adnak a falunak. 1936-44 között a „szerencsétlen” hegy gyomrában némi bauxitot is találtak, ám ennek kitermelését gazdaságtalansága és a világháború miatt abbahagyták. A felhagyott tárók meddőhányói a déli oldalon ma is láthatók, a tárnákban denevérek tanyáznak.

A környék éghajlatára jellemző, hogy tavasztól őszig nagyon kevés a csapadék. A nyár meleg, a tél enyhe és mérsékelten száraz. A mikroklíma igen kedvező, ami köszönhető a Harsányi-hegy oltalmában lévő falu védett fekvésének.

A Szársomlyó mediterrán klímája ritka növények számára biztosít életfeltételeket. Hazánkban csak itt található a magyar kikerics, de nagy botanikai kuriózum a bakszarvú lepkeszeg, a korongos lucerna, a törpe szádorgó, a karsztbokorerdőkben és gyepekpen a magyar méreggyilok, a baranyai peremizs, az illatos hunyor és a berki habszegfű. Az északi lejtőn szúrós és lónyelvű csodabogyó tenyészik nagy populációban.

A ritkább madarak közül említendő a kígyászölyv, a bajszos- és a sövénysármány, valamint a kövirigó.

A rovarok közül jellemző az óriás énekeskabóca és ellensége, a kabócaölő, a magyar aknászpók, a fűrészlábú szöcske. Számos ritka, délszaki lepkefaj is él a hegyen.

A puhatestűek közül egy bánáti csigafaj a hegy jellegzetessége.

A repedésekben bújik meg a fokozottan védett, de az emberre veszélytelen haragos sikló.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 9,7% cigánynak, 0,3% horvátnak, 2,1% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,7%, református 14,3%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 6,7% (17,8% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 92,2%-a vallotta magát magyarnak, 4,4% cigánynak, 1,1% németnek, 0,5% horvátnak, 0,1% ukránnak, 0,1% görögnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,3% volt római katolikus, 9,5% református, 0,2% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,6% egyéb keresztény, 1,9% egyéb katolikus, 12,2% felekezeten kívüli (37,2% nem válaszolt).^[13]

Református templom

A műemlék templom szentélye a 13. századból való. Szent Borbála tiszteletére emelték. A 15. században bővítették és telepítették a jelenlegi támpillérekkel körülvett szentélyt, amelyben a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz. A szentélyboltozatot többrétegű freskó borítja, amelynek első rétege a 16. század II. feléből, a második rétege pedig a 17. századból való. Mai barokk formáját a templom az 1782-es évben kapta, a torony kivételével, amelyet 1900-ban emeltek. Hajója, valamint a déli oldal három résablaka és kapuja (melyeket az utolsó restauráláskor, 1978-ban találtak meg) román kori. Ezek a részek mészkőből, a gótikus elemek téglából épültek. Itt zajlott le a híres 1574-es nagyharsányi disputa a református és unitárius prédikátorok között.

Sztárai Mihály mellszobra

A református prédikátor mellszobra a templomkertben áll. Sztárai 1560 körül a reformáció kálvinista tanait terjesztette ezen a vidéken. A szobor Nyírő Gyula alkotása.

Emlékmű

A török elleni, 1687. augusztus 12-i győzelem emlékére állították.

Szoborpark

Nagyharsányi szoborpark néven is emlegetik a Szársomlyó keleti, villányi mészkőbányájában 1968-ban kialakított művésztelepet, amelynek eredeti – és a szakmában általánosan használatos – neve Villányi szoborpark, nemcsak azért, mert ehhez a községhez esik közelebb, hanem mert akkoriban Nagyharsány közigazgatásilag Villányhoz tartozott. Bővebben a szoborparkról ld. a Szársomlyó szócikkét.

Táncsics Mihály emléktáblája

1848-ban a község Táncsics Mihályt akarta képviselőnek megválasztani. A nincstelen Táncsicsnak erre azonban semmi esélye nem volt. Ekkor Tarnóczy Dániel, Nagyharsány főbírája birtokainak felét neki ajándékozta, így juttatva őt képviselőséghez.

Népi építészet

• Népi műemlék: a népi építészetet megörökítő régi lakóház, présházzal és pincével.
• A faluban szép számmal vannak még múltszázadi klasszicizáló parasztházak, bár jó részüket eléggé átalakították.
• A pincesoron álló több présházpince is említésre méltó; helyi védettséget élveznek.

Helytörténeti gyűjtemény

A település történelmének tárgyi emlékeit gyűjti, őrzi és katalogizálja. Az általános iskola területén található kiállítás számos érdekességet mutat be Nagyharsány múltjából. Előzetes bejelentkezés után látogatható. Érdeklődni: Kanász Imre, 70/290-34-08.

• Dolinay Gyula (Nagyharsány, 1850. augusztus 14. – 1918) ifjúsági író. 1850. augusztus 14-én született Nagyharsányban és 1918. február 18-án hunyt el Szigetszentmiklóson. 1869-ben megindította a Tanulók Közlönyét, szerkesztette a Hasznos Mulattató című ifjúsági lapot (1873), a Lányok Lapját (1875–1912) és az általa indított Iskolai és Népkönyvtár című havi folyóiratot (1878–79). Főbb művei: Aranyszabályok a tanuló ifjúság számára (Budapest, 1871), Szünidőre (Budapest, 1877), Könyvet a népnek! Az iskolai és népkönyvtárak kérdése (1879).

• Györffy György: Baranya vármegye
• Zentai, Tünde. Drávaszög és Szlavónia. Pécs: Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, Molnár Nyomda (2012). ISBN 978 963 9893 59 7 

• Nagyharsány az utazom.com honlapján
• Az itour.hu cikke
• A Nagyharsányi Ev. Reform. Egyházközség története; összeáll. Dávid Gyula; Láng Ny., Nagyvárad, 1902
• Peller Károly: A nagyharsányi katolikus mozgalmak története; Római Katolikus Egyházközség, Nagyharsány, 1941
• Lehmann Antal: A nagyharsányi Szársomlyóhegy és növényzete; MTA Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, 1975 (Közlemények Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézet)
• Mendele Ferenc: Nagyharsány, középkori templom; TKM Egyesület, Bp., 1987 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
• Száraz Péter: Szársomlyó; OKTH, Bp., 1987 (Természetvédelmi tanösvények)
• Szita László: Nagyharsány; szerk. Füzes Miklós; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Hideg Kornél: Csata Nagyharsány körül; Kornétás, Bp., 2006
• "A múlt a jövendő tükre". A százesztendős nagyharsányi Kossuth-szobor újraavatása; szerk. Bencs János; Hírérték Kommunikációs Ügynökség, Siklós, 2008
• Petz Gábor Vilmos: "Kuvasz". A nagyharsányi kézilabdázás története, 1963–1970; szerző, Baja, 2009
• Alkotótáborok a Gyimóthy Villában, 2013–2014; szöveg Somody Péter; PTE Művészeti Kar, Pécs, 2014

Sablon:Baranya megye települései m v sz Baranya vármegye települései
Megyei jogú város	Pécs
Városok	Bóly Harkány Komló Kozármisleny Mágocs Mohács Pécsvárad Sásd Sellye Siklós Szentlőrinc Szigetvár Villány
Nagyközségek	Beremend Szászvár Vajszló
Községek	Abaliget Adorjás Ág Almamellék Almáskeresztúr Alsómocsolád Alsószentmárton Apátvarasd Aranyosgadány Áta Babarc Babarcszőlős Bakóca Bakonya Baksa Bánfa Bár Baranyahídvég Baranyajenő Baranyaszentgyörgy Basal Belvárdgyula Berkesd Besence Bezedek Bicsérd Bikal Birján Bisse Boda Bodolyabér Bogád Bogádmindszent Bogdása Boldogasszonyfa Borjád Bosta Botykapeterd Bükkösd Bürüs Cún Csányoszró Csarnóta Csebény Cserdi Cserkút Csertő Csonkamindszent Dencsháza Dinnyeberki Diósviszló Drávacsehi Drávacsepely Drávafok Drávaiványi Drávakeresztúr Drávapalkonya Drávapiski Drávaszabolcs Drávaszerdahely Drávasztára Dunaszekcső Egerág Egyházasharaszti Egyházaskozár Ellend Endrőc Erdősmárok Erdősmecske Erzsébet Fazekasboda Feked Felsőegerszeg Felsőszentmárton Garé Gerde Gerényes Geresdlak Gilvánfa Gordisa Gödre Görcsöny Görcsönydoboka Gyód Gyöngyfa Gyöngyösmellék Hásságy Hegyhátmaróc Hegyszentmárton Helesfa Hetvehely Hidas Himesháza Hirics Hobol Homorúd Horváthertelend Hosszúhetény Husztót Ibafa Illocska Ipacsfa Ivánbattyán Ivándárda Kacsóta Kákics Kárász Kásád Katádfa Kátoly Kékesd Kémes Kemse Keszü Kétújfalu Királyegyháza Kisasszonyfa Kisbeszterce Kisbudmér Kisdér Kisdobsza Kishajmás Kisharsány Kisherend Kisjakabfalva Kiskassa Kislippó Kisnyárád Kisszentmárton Kistamási Kistapolca Kistótfalu Kisvaszar Kórós Kovácshida Kovácsszénája Köblény Kökény Kölked Kővágószőlős Kővágótöttös Lánycsók Lapáncsa Liget Lippó Liptód Lothárd Lovászhetény Lúzsok Magyarbóly Magyaregregy Magyarhertelend Magyarlukafa Magyarmecske Magyarsarlós Magyarszék Magyartelek Majs Mánfa Maráza Márfa Máriakéménd Markóc Marócsa Márok Martonfa Matty Máza Mecseknádasd Mecsekpölöske Mekényes Merenye Meződ Mindszentgodisa Molvány Monyoród Mozsgó Nagybudmér Nagycsány Nagydobsza Nagyhajmás Nagyharsány Nagykozár Nagynyárád Nagypall Nagypeterd Nagytótfalu Nagyváty Nemeske Nyugotszenterzsébet Óbánya Ócsárd Ófalu Okorág Okorvölgy Olasz Old Orfű Oroszló Ózdfalu Palkonya Palé Palotabozsok Páprád Patapoklosi Pécsbagota Pécsdevecser Pécsudvard Pellérd Pereked Peterd Pettend Piskó Pócsa Pogány Rádfalva Regenye Romonya Rózsafa Sámod Sárok Sátorhely Siklósbodony Siklósnagyfalu Somberek Somogyapáti Somogyhárságy Somogyhatvan Somogyviszló Sósvertike Sumony Szabadszentkirály Szágy Szajk Szalánta Szalatnak Szaporca Szárász Szava Szebény Szederkény Székelyszabar Szellő Szemely Szentdénes Szentegát Szentkatalin Szentlászló Szilágy Szilvás Szőke Szőkéd Szörény Szulimán Szűr Tarrós Tékes Teklafalu Tengeri Tésenfa Téseny Tófű Tormás Tótszentgyörgy Töttös Túrony Udvar Újpetre Várad Varga Vásárosbéc Vásárosdombó Vázsnok Vejti Vékény Velény Véménd Versend Villánykövesd Vokány Zádor Zaláta Zengővárkony Zók