Lánycsók
Római katolikus templom
Lánycsók címere Lánycsók zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Mohácsi
Jogállás	község
Polgármester	Hadra József (független)[1], október 1-től Weisz Gergő (független)
Irányítószám	7759
Körzethívószám	69
Testvértelepülései	Lista Pélmonostor
Népesség
Teljes népesség	2251 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	94,37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,4 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 00′ 00″, k. h. 18° 37′ 60″46, 18.63333346.000000°N 18.633333°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 00″, k. h. 18° 37′ 60″46, 18.63333346.000000°N 18.633333°E
Lánycsók Pozíció Baranya vármegye térképén
Lánycsók weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lánycsók témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lánycsók (németül Lantschuk, Lantsuk, horvátul Lančug,^[3] Lančuk^[4]) község Baranya vármegyében, a Mohácsi járásban.

Baranya vármegye keleti részén, Mohácstól 5 kilométerre nyugatra található. Itt találkozik a Duna-völgyének sík vidéke a Dunántúli-dombság lankáival; legmélyebb része a tengerszint alatt 98 méter, a legmagasabb területe 210 méter magasan fekszik. A talaj földművelésre rendkívül alkalmas, melyhez az időjárás és éghajlat is kedvezően hat. A napsütéses órák száma 2000–2050 óra évenként. Az évi középhőmérséklet 11 °C körül mozog, a csapadék évi mennyisége 650 mm körül van.

A község patakja a Lánycsóki-patak (más néven Bég-patak, Mühlbach, Jenyei-árok) Mohács északi részén éri el a Dunát.

A község keleten Moháccsal, északon Székelyszabarral, északnyugaton Kisnyáráddal, nyugaton Babarccal, délnyugaton Nagynyáráddal határos.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 57-es főút, mely végighalad a belterületének déli szélén, ezen érhető el Mohács és az M6-os autópálya Mohács-Szajk-csomópontja felől is. Központján az 56 112-es számú mellékút vezet végig (ez az 57-es főúttól Kisnyárád központjáig vezet); határszélét északkeleten megközelíti még az 5607-es út is.

A község kilenc évszázadon keresztül a pécsi püspök uradalmához kapcsolódott. Első okleveles említése 1093-ban történt, a falut I. (Szent) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökségnek.

Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak. Egyikük vörös hajú volt, és a most is létező Vörösmarton lakott, Márthának hívták. Másikuk víg kedélyű volt és lakását Villányban tartotta és Vígleánynak nevezték. A harmadik Lánycsókon lakott. A három testvér – talán mivel Vígleány kigúnyolta a vörös hajú Márthát, vagy mert az örökség miatt összeperlekedtek – sokáig a legnagyobb haragban voltak, végre itt összecsókolózva kibékültek. A másik történet szerint egy török katona egy szép lányt látva e vidéken, utána futott, és e helyen megcsókolta. Természetesen ez lehetetlen, hiszen a település neve Lanchuk néven már a török megszállás előtt is szerepelt. A tény, hogy a község mai neve 1905. január 1-jétől használatos.

A mohácsi csata idején a településen állomásozott a magyar csapatok élelmezési osztaga. A csatatéren és közelében lévő falvak – így Lánycsók is – teljesen elpusztultak, de később a régi falutól nem messze újjáépült a község. A régió 1543-ban török kézre került, Lánycsók a mohácsi szandzsákhoz került. Ekkor 27 adózó családfőt számoltak, és a lakók fő jövedelemforrása a szőlőből és mustból származott.

Az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi csata után a Dunántúl délkeleti része felszabadult a török uralom alól. A településre valószínű Csernojevics Arzén patriarcha vezetésével ortodox szerbek, majd római katolikus horvátok kerültek a horvát származású Radonay Mátyás Ignác püspök telepítésével.

A kurucok pusztítását a rácok dúlása követte, majd 1710-ben pestis járvány tizedelte a lakosságot. 1711-1712 évben a Dráva vidékéről 41 telepes szerb jobbágy családfő költözött Lánycsókra, melyről az 1713-ban készült Conseriptio Rascianórum ad számot.

A szervezett német telepítés első hulláma 1711-1736 között zajlott, majd folytatódott Mária Terézia uralkodása alatt. A császárné-királynő ekkor úrbéri rendelettel szabályozta az egységes rendszerbe foglalt paraszti szolgáltatásokat, elvégeztette az összeírásokat, mely szerint 32 magyar, 35 német és 51 horvát családot számoltak. Egy jobbágytelek 22 holdból és 8 szekérnyi rétből állt, amit kétszer kaszáltak.

1760-as év nagy változást hozott a falu életében. Klimó György pécsi püspök Hosszúhetényből magyarokat, Mohácsról és a környékbeli falvakból horvátokat telepített be. Létrejött a római katolikus plébánia, megindult az egyházi anyakönyvezés. Két év múlva megalapították az egy tantermes iskolát.

Lánycsók első pecsétje 1770-ben jelent meg. Alakja ellipszis, mérete 22mmx20mm, és 4 mm-es betűszalaggal a SIGILL CUMMUN LANTSUKIENSIS feliratot tartalmazta. A pecsét ábrában két lépő alak látható, akik vállukon hevenget cipelnek, amely a szőlő és bortermelés jelentőségére utal. Fejük felett az évszám látható: 1770.

1771-ben – amikor Lánycsók lakossága 1339 fő volt – az iskolában német nyelvű oktatás folyt. A 40 iskolás gyermek olvasást, írást és hittan tantárgyakat tanult. 1772/73-as tanévben pedig már ortodox iskola is működött a faluban.

A 18. század végén 2296 hold szántót és 175 hold szőlőt műveltek a lakosok, akik hadiadóként 693 Ft 88 dénárt, háziadóként 244 Ft 55 dénárt fizettek. Ekkor a falu állatállománya 99 ökörből, 95 tehénből, 2 tinóból, 159 sertésből és 295 juhból állt. Ez időből származó malomösszeírás 3 malomról ad számot.

1810-ben már 1176 római katolikus lakosa volt a falunak és 80 gyermek járt iskolába. Csak téli időszakban folyt tanítás két osztályban, hittant, olvasást, írást és számtant tanítottak. 1808-1809. évben Király József pécsi püspök renováltatta a katolikus templomot. A márvány főoltárt Hubert Mihály volt lánycsóki plébános hagyatékából készítették. A főoltárkép S.J. Kölbl alkotása. A felújítás alkalmával a szent család tiszteletére emelték a templom mellékoltárát is.

A lánycsókiak nem maradtak közömbösek 1848 eszméihez sem. Bizonyítja, hogy 19 fő honvédként vett részt a szabadságharcban. A másik oldalt Francsicsevics Imre plébános képviselte, aki a Habsburg Ház iránt tanusított hűségéért kapott kitüntetést.

1849-ben kolerajárvány pusztította a falu lakosságát, 59-en vesztették életüket e betegségben. A következő évi összeírás szerint Lánycsók 1676 lakosa 273 házban lakott, nemzetiségi összetétel szerint: 60% német, 12% szerb, 6% horvát, 2% magyar. Ekkor Lánycsók – a mai fogalmak szerint – már körjegyzőség volt, Babarc, Kisnyárád és Kölked községek tartoztak hozzá. Az iparosok száma jelentős volt, 24 fő közül 5 takácsként, 4 -4 kőművesként és szabóként, míg a többi szakmát 1-1 fő képviselte. A lánycsókiak rendszeresen jártak a mohácsi vásárba portékáikkal.

1857-ben már két iskola működött a faluban. A kétosztályos római katolikus iskolába 176 fő járt, német és magyar nyelvű oktatás folyt. míg az ortodox iskolába 14 fő tanult, a tanítás nyelve délszláv és magyar volt. Vallási tekintetben 1400 katolikus, 330 ortodox és 12 izraelita vallású lakosa volt a falunak.

1872-ben a község szabályrendeletében még a német nyelvet használták, azonban az ezt követő évben már a nemzetiségi megoszláshoz igazodóan már magyart, horvátot és szerbet is. Ez időben a mohácsi járás területén 3 ilyen négynyelvű falu létezett. A 70-es évek elején alakult meg 70 taggal a Lánycsóki Olvasóegylet, amely fontos szerepet töltött be a falu kulturális életében.

1898-1906 között napirendre került az iskolák államosítása, ezzel a kormányzat a németek és szerbek magyarosítását kívánta előmozdítani. A községben az intézkedés ellenállásba ütközött, az állami népiskolát nem állították fel.

A templomban bevezették a magyar nyelvű istentiszteletet, csak minden harmadik alkalommal engedélyezték a német nyelvű prédikációt. A német nyelvű lakosság az intézkedés ellen fellázadt, így csak a csendőrség kivezénylésével volt elérhető a magyar nyelvű mise megtartása.

1901-es évhez fűződik a temetői kápolna felépítése, amit a Fájdalmas Szűz tiszteletére szenteltek fel.

1908-ban 44 taggal létrejött az Első Független Népkör, majd 48 taggal a Római Katolikus Gazdasági és Olvasókör alakult meg. Három évvel később 28 fővel hozták létre a Lánycsóki Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, amely 1914-ig működött, majd 1939-ben újjáalakult.

1909. augusztus 7-én változott a község közigazgatási határa, levált és önálló jegyzőséget alapított Babarc község.

1912-ben Keresztény Kör alakult, hatására bővült a katolikus iskola, öt tanteremmel és öt tanítóval működött. Az első világháborúnak 69 lánycsóki áldozata volt, emlékükre 1923-ban emlékművet állítottak.

1918-1921 között Lánycsók szerb megszállás alatt volt. (Ld. Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság) Ezt követően a szerb lakosság száma jelentősen lecsökkent, mivel sokan áttelepültek az Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba. Következményeként 1923-ban megszűnt a szerb iskola.

Az 1920-as években jött létre a Lánycsóki Levente Egyesület, amely 1944-ig működött. Színtere az 1925-1926-ban épült Népház volt. 1925-ben felépült a katolikus Gazdakör.

1927-ben megindult a megye villamosítása, ezzel együtt Lánycsóké is. Élénk egyesületi élet folyt ez időben, megalakult a Lánycsóki Lövész Egyesület, a Magyarországi Németek Népművelődési Egyesület. A község elöljárósága 1 bíróból és 5 esküdtből állt. A tisztviselők 1928-ban: Plesz József bíró, Frantz (Fogarasi) Miklós segédjegyző, Hengel Boldizsár népiskola igazgató, dr. Heckenberger Konrád pápai kamarás, római katolikus lelkész. Összesen 92 iparos, kereskedő és két földbirtokos.

Az 1930-as népszámlálás szerint 2170 fő élt a községben: 1611 német, 498 magyar, 43 horvát, 8 szerb és 10 egyéb anyanyelvű. 1932-ben német népművelési egyesület alakult, melynek működése mindenkire nagy hatással van. 1932-ben megalakult a Credo egyesület.

1939-ben a templomot Gebauer Ernő újrafesti.

1941-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, s megalakult a Volksbumd helyi csoportja, mindkettő 1945-ig tevékenykedett. A kitelepítéshez felhasznált 1941-es népszámlálás adata szerint 1857 német anyanyelvű és 1620 német nemzetiségű lakosa volt Lánycsóknak. A németek Bácsfalu dülőben megkísérelték feltartóztatni a szovjet csapatokat, de november 26-án azok elfoglalták a falut. A harcok során 1 polgári személy vesztette életét, 6 ház romba dőlt, és 5 megsérült. A községháza épülete leégett, így a közigazgatás helyszíne két családi ház lett. A II. világháború lánycsóki halottainak száma 98 fő volt.

A harcok után a község élete csak lassan került vissza rendes kerékvágásába. 1945-ben 1447 fő élt a faluban, a nemzetiségi megoszlást tekintve a németek száma jelentősen csökkent.

1946-47. évben Lánycsókról 592 német lakost telepítettek ki Németországba, 120 személyt Ófaluba. Helyettük Zala vármegyéből és a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről 74 személyt telepítettek a faluba, a lakosság negyede maradt őslakos. 1945-ös esztendő a földreform éve volt. Megalakult a Földigénylő Bizottság. Szeptember 21-én készült juttatási jegyzékben 195 személy szerepelt szőlővel és szántóval. Ekkor 3380 kh szántót, 396 kh rétet, 115 kh kertet, 520 kh szőlőt, 10 kh legelőt, 54 kh erdőt, 1 kh nádast és 235 kh földadó alá nem eső területet regisztráltak.

1946. augusztus 14-én Nett János elnök és Takács János vadászmester vezetésével megalakult a Sólyom Vadásztársaság. Szeptemberben megalakult a helyi földműves szövetkezet. Kezdetben a szervezés, a gazdák és vállalatok közötti szerződések megkötése folyt, majd a talajművelő gépek, cséplőgépek bérmunkáinak elvégzésével, a termények és állatok felvásárlásával foglalkoztak.

1946 tavaszán 168 fő lépett be a Kommunista Pártba. A kitelepítés 1947-48 évben fejeződött be, és 1186 főt érintett. Az itt maradt németek vagyonelkobzás alá estek, így alkalmi munkával, ipari üzemekben, illetve a Bólyi Állami Gazdaság alkalmazásában végeztek munkát. 1947-ben megkezdte működését a mozi. 1949-ben létesült óvoda a községben, s ez időben már nem vontak össze évfolyamokat. 1949. október 1-jén "Csillag" néven termelőszövetkezetet alakítottak, melybe 42 gazda lépett be. A területe 246 kh volt. Központja a Kaposi tanya lett. A tsz első eredménye gyenge volt, megegyezett az egyéni gazdákéval. A közigazgatás átszervezése 1950. október 22-én történt, amikor 75 taggal megalakult a Községi Tanács. A Végrehajtó Bizottság első elnöke Bodnár Józsefné, a vb. titkári teendőket Kocsis Györgyre bízták, aki 1975-ig látta el e tisztséget.

Jelentős és fejlesztő beruházásnak minősült az 1949-1950 között épült bekötőút, mely a Pécs- Mohácsi főközlekedési úthoz kapcsolódott. Ekkor létesült az első idénybölcsöde, évi 6 hónapos működéssel.

A községi tanács vb. elnöke 1954-es tanácsválasztásokon Horváth Antal lett. Megkezdődött a járdaépítés, az általános iskolában 250 tanuló járt, az intézményt Sándor Károly igazgatta.

Az 1956-os forradalomnak helyben nem volt hatása. 1958-ban létrejött a Lánycsók és Vidéke Takarékszövetkezet. A 60-as évek elején dinamikus fejlődés jellemezte Lánycsókot, az általános iskola 3 új tanteremmel bővült, politechnikai termet, gyakorlókertet és tornatermet is kialakítottak. A termelőszövetkezet tehénistállót és sertésfiaztatót épített. A mozi működött, de a gazdasági mutató csupán 87%-ra teljesült.

1969. január 1-jén a kisnyárádi általános iskolát beolvasztották a lánycsókiba, így 400 tanulója lett a körzeti általános iskolának. Ez évben megszűnt a Kisnyárádi Községi Tanács és a község közigazgatása Lánycsókhoz kapcsolódott. Tanácselnök Auth Péter lett. Lánycsók népessége 1970-ben 2398 fő volt. Megalakult a Szekszárdi Szabószövetkezet lánycsóki telepe, mely a község asszonyainak, 80 főnek adott munkalehetőséget. Az orvos, védőnő, az ápolónő az egészségházban végezték munkájukat, s ellátták a két községet. A könyvtár és a KISZ a Gazdakör épületében működött. A Népház művelődési házként működött. Az óvoda 7 óvónővel, 3 dajkával és 2 szakácsnővel üzemelt. A mozi 142 fő befogadóképességű volt, heti 3 alkalommal 5 filmet vetítettek.

1974-ben megkezdték a közel 14 km hosszúságú vízvezeték kiépítését, melyet 1975. december 28-án adtak át. Az általános iskolában német nemzetiségi szakkör alakult. 1980-as népszámlálás szerint Lánycsók községnek 2435 fő lakosa volt. Az 1990. március 25-én tartott országgyűlési választáson a Független Kisgazdapárt, a második fordulóban az egyéni jelöltek közül dr. Wekler Ferenc kapta a legtöbb szavazatot. Ekkor a község lakóinak száma 2701 fő, a munkaképes lakosok száma 1480 fő, akik közül a mezőgazdaságban 297 fő dolgozott, itt a Szajki Mgtsz., a Bólyi MG. Kombinát adott munkát. A szennyvízcsatorna kiépítése, a falu szilárd útburkolattal ellátása, a közvilágítás bővítése befejeződött. Az általános iskolában 16 tanteremben 344 gyermek tanult, a nevelők száma 22, napközi otthonos óvoda férőhelyeinek száma 125, a kihasználtság 55%-os, a dolgozók száma 17 volt. Az idősek klubja kihasználtsága 75%-os, a férőhelyek száma 15, a dolgozók száma 4. Befejeződött a Népház teljes rekonstrukciója. Mozi már nem működik a községben. Az 1990 évi választáson Hadra Józsefet választották polgármesterré. Lánycsók és Kisnyárád községek létrehozták a közös körjegyzőséget, dr. Fodor Károlyt választották körjegyzővé, aki a tisztséget 2001. május 31-ig látta el. 1992-ben Lánycsók elkészíttette címerét és zászlaját. Ez évben kezdetét vette a gázprogram, megkezdődött a Sportcsarnok építése, amit október 23-án át is adtak. A kábeltelevízió-hálózat is kiépült.

A 2002-ben 2760 lélekszámú község évszázadokon át megőrizte a többnemzetiségű formát, békében él egymás mellett magyar, német, horvát és cigány nemzetiség. A lakosság 14,7%-a német, 2%-a cigány, 1,3%-a horvát nemzetiségű.

• 1990–1994: Hadra József (független)^[5]
• 1994–1998: Hadra József (független)^[6]
• 1998–2002: Hadra József (független)^[7]
• 2002–2006: Hadra József (független)^[8]
• 2006–2010: Hadra József (független)^[9]
• 2010–2014: Hadra József (független)^[10]
• 2014–2019: Hadra József János (független)^[11]
• 2019–2024: Hadra József (független)^[1]
• 2024– :

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 3,4% cigánynak, 1,9% horvátnak, 17,1% németnek, 0,4% szerbnek mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,2%, református 2,7%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9% (26,6% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 12,2% németnek, 4% cigánynak, 1,8% horvátnak, 0,1% szerbnek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,4% volt római katolikus, 3,1% református, 0,8% evangélikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 1,4% egyéb keresztény, 0,4% egyéb katolikus, 11,3% felekezeten kívüli (39,2% nem válaszolt).^[13]

• Római katolikus templom

1766 – 1773 között épült, s Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Méretei: 25 m x 12 m x 35 m. 1808-1809. évben Király József pécsi püspök renováltatta. A márvány főoltár Hubert Mihály volt lánycsóki plébános hagyatékából készítették. A főoltárkép S.J. Kölbl alkotása. A felújítás alkalmával emelték a templom mellékoltárát is. 1939-ben a templom belsőt Gebauer Ernő újra festette. A Pécsi Püspökség és Lánycsók község összefogásával 1998-ban megtörtént a templom külső felújítása.

• Római katolikus plébánia

Lánycsók egyetlen műemléke, mely az 1760-as években épült. Ma a Lánycsóki Kolping Szervezet működésének színhelye is.

• Sportcsarnok

1992. október 23-án adták át.

• Népház

A lánycsóki leventeegylet székháza az 1925-26-ban épült Népház volt. Az épületben egy szobát a katolikus leányegyesület is kapott, és nyári óvoda céljára is átengedték. A Népház épületét – megőrizve az épület sajátosságát, külső megjelenését – 1990-ben a községi tanács felújíttatta. A művelődési házként funkcionáló építmény a község központjában helyezkedik el, helyet adva a kultúrprogramoknak, községi rendezvényeknek, szakkörök és egyesületek összejöveteleinek.

• Általános iskola

1762-ben alapították meg Lánycsók községben az első, egy tantermes katolikus iskolát. 1771-ben 40 iskolás gyermek tanult olvasás, írás és hittan tantárgyakat. A képen látható épület ezen iskola helyén épült fel 1888. Az épület külső megjelenésében a mai napig őrzi sajátosságait. Az épület ma 16 tanteremmel 270 gyereknek biztosít kéttannyelvű (magyar – német) oktatást.

• Takarékszövetkezet

1958-ban alapították a Lánycsók és Vidéke Takarékszövetkezetet Lánycsók, Kisnyárád, Himesháza, Székelyszabar, Szajk és Babarc községek közreműködésével. 1975-ben szűnt meg önállósága, s a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet fiókja lett. Mai épülete 1997-ben épült.

• Első világháborús emlékmű
• Második világháborús emlékmű

1991-ben Lánycsók önkormányzata a második világháborúban elesettek emlékére állíttatta az emlékművet, mely Bakó László szobrász műve. Átadása 1991. május 18-án történt.

• Német néprajzi gyűjtemény
• Felvidékről Lánycsókra telepített családok emlékműve

• Arató Károly költő
• Bélavári Zita divattervező
• Hernádi Ferenc (1941–2014) labdarúgó
• Orsós Erzsike cigány népdalénekes
• Puch László MSZP-s politikus
• Szabó Éva keramikus, porcelántervező művész
• Szabó Mihály (1933–2011) református lelkész
• Szeifert Erik (színész)

• Markt Hartmannsdorf
• Wiesloch
• Helsa Wickenrod
• Székelydobó
• Csókfalva
• Székelykeresztúr

• Lánycsók Önkormányzatának honlapja

Sablon:Baranya megye települései m v sz Baranya vármegye települései
Megyei jogú város	Pécs
Városok	Bóly Harkány Komló Kozármisleny Mágocs Mohács Pécsvárad Sásd Sellye Siklós Szentlőrinc Szigetvár Villány
Nagyközségek	Beremend Szászvár Vajszló
Községek	Abaliget Adorjás Ág Almamellék Almáskeresztúr Alsómocsolád Alsószentmárton Apátvarasd Aranyosgadány Áta Babarc Babarcszőlős Bakóca Bakonya Baksa Bánfa Bár Baranyahídvég Baranyajenő Baranyaszentgyörgy Basal Belvárdgyula Berkesd Besence Bezedek Bicsérd Bikal Birján Bisse Boda Bodolyabér Bogád Bogádmindszent Bogdása Boldogasszonyfa Borjád Bosta Botykapeterd Bükkösd Bürüs Cún Csányoszró Csarnóta Csebény Cserdi Cserkút Csertő Csonkamindszent Dencsháza Dinnyeberki Diósviszló Drávacsehi Drávacsepely Drávafok Drávaiványi Drávakeresztúr Drávapalkonya Drávapiski Drávaszabolcs Drávaszerdahely Drávasztára Dunaszekcső Egerág Egyházasharaszti Egyházaskozár Ellend Endrőc Erdősmárok Erdősmecske Erzsébet Fazekasboda Feked Felsőegerszeg Felsőszentmárton Garé Gerde Gerényes Geresdlak Gilvánfa Gordisa Gödre Görcsöny Görcsönydoboka Gyód Gyöngyfa Gyöngyösmellék Hásságy Hegyhátmaróc Hegyszentmárton Helesfa Hetvehely Hidas Himesháza Hirics Hobol Homorúd Horváthertelend Hosszúhetény Husztót Ibafa Illocska Ipacsfa Ivánbattyán Ivándárda Kacsóta Kákics Kárász Kásád Katádfa Kátoly Kékesd Kémes Kemse Keszü Kétújfalu Királyegyháza Kisasszonyfa Kisbeszterce Kisbudmér Kisdér Kisdobsza Kishajmás Kisharsány Kisherend Kisjakabfalva Kiskassa Kislippó Kisnyárád Kisszentmárton Kistamási Kistapolca Kistótfalu Kisvaszar Kórós Kovácshida Kovácsszénája Köblény Kökény Kölked Kővágószőlős Kővágótöttös Lánycsók Lapáncsa Liget Lippó Liptód Lothárd Lovászhetény Lúzsok Magyarbóly Magyaregregy Magyarhertelend Magyarlukafa Magyarmecske Magyarsarlós Magyarszék Magyartelek Majs Mánfa Maráza Márfa Máriakéménd Markóc Marócsa Márok Martonfa Matty Máza Mecseknádasd Mecsekpölöske Mekényes Merenye Meződ Mindszentgodisa Molvány Monyoród Mozsgó Nagybudmér Nagycsány Nagydobsza Nagyhajmás Nagyharsány Nagykozár Nagynyárád Nagypall Nagypeterd Nagytótfalu Nagyváty Nemeske Nyugotszenterzsébet Óbánya Ócsárd Ófalu Okorág Okorvölgy Olasz Old Orfű Oroszló Ózdfalu Palkonya Palé Palotabozsok Páprád Patapoklosi Pécsbagota Pécsdevecser Pécsudvard Pellérd Pereked Peterd Pettend Piskó Pócsa Pogány Rádfalva Regenye Romonya Rózsafa Sámod Sárok Sátorhely Siklósbodony Siklósnagyfalu Somberek Somogyapáti Somogyhárságy Somogyhatvan Somogyviszló Sósvertike Sumony Szabadszentkirály Szágy Szajk Szalánta Szalatnak Szaporca Szárász Szava Szebény Szederkény Székelyszabar Szellő Szemely Szentdénes Szentegát Szentkatalin Szentlászló Szilágy Szilvás Szőke Szőkéd Szörény Szulimán Szűr Tarrós Tékes Teklafalu Tengeri Tésenfa Téseny Tófű Tormás Tótszentgyörgy Töttös Túrony Udvar Újpetre Várad Varga Vásárosbéc Vásárosdombó Vázsnok Vejti Vékény Velény Véménd Versend Villánykövesd Vokány Zádor Zaláta Zengővárkony Zók