Nagyalásony
| Nagyalásony | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Devecseri | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Csöngei Gábor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8484 | ||
| Körzethívószám | 88 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 486 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 31,98 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,01 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 21′ 21″47.231581°N 17.355750°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 21′ 21″47.231581°N 17.355750°E | |||
 Nagyalásony
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Nagyalásony weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyalásony témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nagyalásony község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Pápától délnyugatra, Vid, Dabrony és Dáka közt fekvő település.
Megközelítése
[szerkesztés]Ajka felől a 8401-es, Pápa irányából a 8403-as úton érhető el, a két útvonal a község központjában keresztezi egymást. Közigazgatási területén, a központjától nyugatra, lakatlan külterületek között áthalad még a 8411-es út is. Vasútvonal nem érinti.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szláv személynévből alakult ki: a Vlasin-ból Oláson, majd Alásony lett.
Története
[szerkesztés]Nagyalásony korai történetéről kevés adtunk van. A középkori falu első említése Olosun alakban 1240-ből ismert. Neve Nagyalásonyként, Nagh Alason alakban először 1488-ban tűnt fel. Ugyanekkor Kisalásony településről is szó esik, amelynek jobbágyai 2 forint rovásadót fizettek, egytelkes nemesi családja pedig fél forinttal adózott. Mindeközben Nagyalásony biztosan nagyobb település volt, mivel jobbágyai 9 forintot adtak az országos adóba. Kisalásonyban 1531-ben két lakott és három elhagyott portát írtak össze. Kisalásonyt 1550-ben említették utoljára, ettől kezdve már csak puszta helyként fordul elő a feljegyzésékben. Nagyalásonyt a törökök 1566-ban felgyújtották, ami után 1570-ben már csak alig néhány lakója maradt. 1567-től török uralom alá került. 1596-ban a törökök másodszor is feldúlták és kifosztották, a falu pedig leégett. Ismét újjáépült és 1603-ban már kilenc lakott háza volt. Ekkor magyar földesura lett, mivel az 1640-es évekből arról értesülünk, hogy a falu védelmére földesúri puskás gyalogos katonák állomásoztak itt.
Nagyalásony község közigazgatási területe kapcsán meg kell említeni, hogy itt volt a középkori Ötvös falu. 1393-ban Wthus néven említik, 1488-ban mindössze egyetlen egytelkes nemesi család lakta. 1550-ben is csak két adófizető portája volt, de lakói 1556-ban a török elől elmenekültek. 1564-ben ismét két lakott háza volt, de ezt követően valószínűleg elpusztult, mert a továbbiakban már nem hallunk róla.[3]
A falu a török hódoltság alatt is lakott hely, lakosai már ekkor nagyrészt evangélikusok voltak.
A 20. század elején Veszprém vármegye devecseri járásához tartozott.
1910-ben 932 lakosából 931 magyar volt. Ebből 177 római katolikus, 47 református, 697 evangélikus volt.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Gyenge László (független)[4]
- 1994–1998: Csöngei Gábor (független)[5]
- 1998–2002: Csöngei Gábor (független)[6]
- 2002–2006: Csöngei Gábor (független)[7]
- 2006–2010: Csöngei Gábor (független)[8]
- 2010–2014: Csöngei Gábor (független)[9]
- 2014–2019: Csöngei Gábor (független)[10]
- 2019–2024: Csöngei Gábor (független)[1]
- 2024– :
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 466 | 462 | 456 | 451 | 481 | 486 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96%-a magyarnak, 0,4% németnek, 4,4% cigánynak, 0,2% ukránnak mondta magát (4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,6%, református 7%, evangélikus 36,2%, felekezeten kívüli 4,2% (8,9% nem nyilatkozott).[11]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Katolikus templom
- Evangélikus templom
Itt éltek, itt születtek
[szerkesztés]- Balázs János (Nagyalásony, 1914. november 4. – Budapest, 1989. március 16.) nyelvész, filológus, egyetemi oktató, a nyelvészeti tudományok doktora (1965)
Érdekességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája. A Devecseri és Sümegi járás. Magyarország Régészeti Topográfia 3. Budapest 1970, 158. oldal
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
- ↑ Nagyalásony települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
- ↑ Nagyalásony Helységnévtár
- ↑ Penk Tímea: Faluriport – Vid egy nyugodt falu kedves lakókkal-. veol.hu. [2015. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 15.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Nagyalásony Online Archiválva 2010. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
