Zalavár
Zalavár címere Zalavár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Keszthelyi
Jogállás	község
Polgármester	Lucz József (független)[1]
Irányítószám	8392
Körzethívószám	83
Népesség
Teljes népesség	871 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	26,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	31,06 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 40′ 12″, k. h. 17° 09′ 25″46.669961111111, 17.15683055555646.669961°N 17.156831°EKoordináták: é. sz. 46° 40′ 12″, k. h. 17° 09′ 25″46.669961111111, 17.15683055555646.669961°N 17.156831°E
Zalavár Pozíció Zala vármegye térképén
Zalavár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalavár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalavár község Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban.

Zalavár a Kis-Balaton két tározója közötti északi földnyelven helyezkedik el. A község területének nagy része víz alatt fekszik vagy mocsaras, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Keletről a Kis-Balaton 2-es tározója, nyugatról az 1-es tározó és a Zala folyó határolja.

A település központja a Sármellék–Zalakomár közti 6831-es útról rövid kitérővel elérhető a 7512-es úton, amely a Galambok–Zalaszabar–Zalaapáti közti 7522-es útra vezet. Autóbusszal Keszthely felől jól megközelíthető. Zalakaros felől is rendszeresen közlekednek buszok a faluba, amit pár járat Zalakomárral és Nagykanizsával is összeköt.

Zalavár külterületi lakott helye a két tározó közötti földnyelv csúcsán elhelyezkedő Balatonhídvég, mindössze hat lakossal.

Érdekesség, hogy mind Zalavárt, mind Balatonhídvéget (korabeli nevén: Zalahídvég) érintette volna az 1847-ben tervezett Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Zalaszentgrót-Nagykanizsa vasútvonal.^[3]

1987-ben a régészek Balatonhídvég határában a késő bronzkori halomsíros kultúra egy telepét tárták fel. Az előkerült cserépmaradványok alapján a telepet i. e. 12. század körül lakhatták. Egy hulladékgödörből hüvelyesek:

• borsó (Pisum sativum),
• cicorlencse (Vicia ervilia),
• szegletes lednek (Lathyrus sativus) magvai kerültek elő.

Ez színvonalas konyhakerti kultúrára utal, ami azonban csak fejlett szántóföldi növénytermesztés kiegészítőjeként alakulhatott ki. A lakosok táplálkozásában nagy szerepet játszott a köles (Panicum miliaceum) is. A növénymaradványok mellett halcsigolyák (keszeg, csuka), valamint közelebbről meg nem határozott, veréb nagyságú (nádi?) madarak és emlősök csontjai is előkerültek.

A 4. században Valcum erőd kiépítése után Keszthely környéke sűrűn lakott hellyé vált. Valószínűleg ekkor épült Zalavár területén egy cölöpökre vert, mocsárral körbe zárt castrum. A népvándorlás idején több nép is elfoglalta, állt a keleti gótok, longobárdok, hunok, frankok birtokában is.

Manapság elterjedt történészi vélemény, hogy Zalavár területén feküdt Arnulf mosaburgi központja, ezt azonban többen vitatják, és szerintük a karintiai Moosburggal kell azonosítani a forrásokban említett Mosaburgot.^[4][5] 840-es években az elűzött Pribina (Privina) kapta hűbérbe, majd később örökbe a Zala folyó és a Balaton találkozásánál lévő mocsaras vidéket.

A keleti-frank források szerint a korábbi castrum helyén várat építtetett, amelynek a Mosaburg nevet adta (ószláv nyelven Blatengrad, szlovén nyelven Blatnograd, jelentésük: „Mocsárvár”). Pribina Mosaburgot tartományának központjává tette. (A legendás erődöt Fekete István Tüskevár című műve is megemlíti, a pontos helye ma sem ismert.)^[forrás?]

Mosaburg első temploma 850-ben Mária tiszteletére épült, és Liutprand salzburgi érsek szentelte fel. A későbbiekben további templomok is épültek Pribina, illetve utódja, Kocel uralkodása idején. Az utóbbi fejedelem fogadta Cirill és Metód szerzeteseket udvarában. Kocel 876-os halála után Mosaburg ismét a frankok kezére jutott. Egy 885-ös összeírás szerint a salzburgi érsek tulajdonában állt a mosaburgi palánkvár, de továbbra is jelentős kulturális központ maradt.

A magyarok 900 körül elfoglalták a várost, és a Zalavár nevet adták neki, és egyik fontos központjukká alakították.

Szent István király vármegyerendszerében a Zalavár közelében fekvő Kolonvár lett Kolon vármegye központja. Zalavár akkoriban királyi udvarház lehetett. Amikor az ispán Kolonvárból Zalavárba költözött, akkor Zalavár az új nevén Zala vármegye központja lett.^[6]

1019-ben új bazilika és bencés kolostor épült, amely alapításától fogva a település birtokosa volt. Zalavár ispánsági székhely rangjáról az első forrás 1137-ben szól. A vár első említése 1164-ből való, majd 1222-ben esik szó még mint királyi birtokról.

Az 1420-ban megerősített vár a 15. század közepére a Rozgonyiak tulajdonába került. Közben a település folyamatosan növelte jelentőségét, 1424-ben országos, 1474-ben hetivásár jogot kapott a királytól, és így a jelentősebb helyek közé tartozott.

A török 1532-es első támadása után azonban a lakosság drasztikusan fogyott, a város korábbi jelentőségét elvesztette. 1565-től a vár mint királyi végvár működött, Nagykanizsa 1600-as eleste után jelentősége nagyban fokozódott, közben azonban a település és a kolostor többször teljesen lakatlanná vált. A török katonai központhoz, Kanizsához legközelebb eső várban nehéz volt a szolgálat. Súlyos károkat szenvedett 1644-ben és 1650-ben, illetve 1682-ben, de egyébként is sok támadást vert vissza. 1690-ben, Kanizsa visszafoglalása után Zalavár védelmi funkciói megszűntek, 1702-ben a várat lebontották.

A 18. század elején a település korábbi mezővárosi jogaival újraéledt, azonban a kolostor és így a település birtokosa, a götweigi monostor, egyre nagyobb befolyást gyakorolt itt. Így a század végére már csak mint falu szerepel a felmérésekben. Mindazonáltal elmondható, hogy Zalavár lakosai jó anyagi helyzetben éltek, mivel a Zala menti lápos földek gazdag terméshozamot biztosítottak. Így a település lakosságszáma nagy ütemben nőtt. Ennek következtében a 19. századra a lakosság nagy része már zsellér, akik közül többen a Keszthely környéki uradalmon találtak idénymunkát.

1860-as években az apátság több vállalkozásba is kezdett. Először egy széntelep kiaknázásába kezdett, ám ezzel a tervvel felhagyott. Majd 1865-re a Zala folyó szabályozását hajtották végre, így korábban mocsaras földeket vonhattak művelés alá.

Még a 20. században is a mezőgazdaság biztos megélhetést nyújtott a település lakóinak. A megművelhető földek nagyságát nagyban növelték a Kis-Balaton rovására. Azonban az 1990-es években a Kis-Balaton újraélesztésével a település termőterületeinek egy jelentős hányadát elvesztette, így kierőszakolva a már szükséges gazdasági változásokat. Azóta Zalaváron nagyban nőtt a szolgáltatások aránya, és a turizmus is megjelent a településen.

Zalavár várszigeti része az 1990-es évek közepén még nagyrészt erdő és bozót borította hely volt, melyeket csak az itt folyó ásatások tisztásai törtek meg. 1938-ban Zala vármegye Szent István tiszteletére emlékművet is emelt itt, melyet azonban a gazdátlanság és az oktalan rongálások tettek tönkre.

Az itt kialakítandó emlékpark létrejöttének tulajdonképpen két egymástól független szándéka volt. Az egyik, a Balaton vízminőségének javítása érdekében 1980-1985 között a sziget szomszédságában jött létre a Kis-Balaton tározók első üteme, míg a másik, a Cirill és Metód apostolok egykori működésének helyére Bulgária emlékművet szeretett volna állítani egy 1985-ös jelzés szerint. Zala megye vezetése ekkor határozott úgy, hogy az emlékhelyet rendbe teszi és újjáépíti az 1938-as Szent István emlékművet is.

Az emlékhely építésére alapot adott a magyar honfoglalás 1100. évfordulója is, ezért elhatározták a hely továbbépítését, többek között a 11. századi templom alapfalaira a Szent István kápolna rekonstrukcióját.

Eközben az országos vízügyi szervek is e helyre tervezték felépíteni a kialakítandó új természetvédelmi egység bemutatóházát, az úgynevezett Kis-Balaton Házat. Tervük végül különböző szempontok egyeztetése után meg is valósulhatott.

Az emlékpark építésének első üteme 2001-ben fejeződött be a Hadrianus mártír templom romjainak bemutatásával és egyúttal a térség parkosításával.

A megye 2009-ben, a Szent István-i alapítás 1000. évfordulóján Zala megye vezetése úgy döntött, hogy a legméltóbb helyen, a megye első központjában a millenniumnak méltó emléket állít.

• Zalavár romjai
• Szent István-emlékmű és -emlékkápolna
• Cirill és Metód-emlékmű
• A récéskúti bazilika romjai
• A Szent Adorján-bazilika romjai [1]
• A salzburgi apátság romjai
• A Kis-Balaton-ház
• Fekete István-emlékszoba és Matula bácsi kunyhója
• Egy Karoling-kori palota romjai^[7]

• 1990–1994: Zentai György (SZDSZ)^[8]
• 1994–1998: Berkenyés István (független)^[9]
• 1998–2002: Berkenyés István (független)^[10]
• 2002–2006: Berkenyés István (független)^[11]
• 2006–2010: Berkenyés István (független)^[12]
• 2010–2014: Berkenyés István (független)^[13]
• 2014–2019: Horváth Ildikó (független)^[14]
• 2019–2024: Lucz József (független)^[1]
• 2024–

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,7%, cigány 3%, német 1,7%. A lakosok 80,8%-a római katolikusnak, 1,1% reformátusnak, 0,55% evangélikusnak, 5,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (11,8% nem nyilatkozott).^[15]

• Szőke Béla Miklós 2018: Über die siedlungsgeschichtlichen Phasen von Mosaburg/Zalavár in der Karolingerzeit. In: 50 Jahre Archäologie in Thunau am Kamp – Festschrift für Herwig Friesinger.
• Szőke Béla Miklós 2017: Priwina in Nitra und Mosaburg. In: Archäologische Studien zum frühen Mittelalter.
• Bácsatyai Dániel 2017: „Ecclesia, que in ungarorum gente constructa” – Egy Kárpát-medencei zarándokhely a 10. századi reichenaui hagiográfiai irodalomban. In: Hadak Útján XXIV.
• A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1527–1541; ford., szerk., tan. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1999 (Zalai gyűjtemény)
• A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1542–1544; ford., szerk., tan. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2002 (Zalai gyűjtemény)
• A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1545–1548; ford., szerk. Bilkei Irén; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2008 (Zalai gyűjtemény)
• A Zalavári Apátság története. Komáromi Ujság 1903/ 13, 1-2.

• Zalavár az utazom.com honlapján
• Zalavár a www.utikonyvem.hu oldalon. [2013. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 18.)
• Gyulai Ferenc: Zalakaros és környékének növény- és állatvilága. [2009. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 20.)
• Zalavár linkgyűjtemény
• Hétvégi várkalauz: Zalavár. mult-kor.hu, 2008. február 1. (Hozzáférés: 2011. szeptember 1.)
• Füssy Tamás: Mezőlaky Ferencz zalavári apát s ennek végrendelete folytán indított nagy fiskusi per; Szent István Társulat, Budapest, 1900 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
• Füssy Tamás: A zalavári apátság története. A legrégibb időktől fogva napjainkig; Szent-Benedek-Rend, Budapest, 1902 (A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története)
• Tomka Sándor: Zalavár, Szigliget és Csobáncz; Mérei Ny., Keszthely, 1924
• Cs. Sós Ágnes: Zalavár a középkorban; Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 1985
• Bilkei Irén–Káli Csaba–Petánovics Katalin: Zalavár; szerk. Bilkei Irén; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Szőke Béla Miklós: A Karoling-kor Pannóniában; BTK Régészeti Int. : MNM : Martin Opitz, Budapest, 2019 (Mosaburg Zalavár)
• A Zalavári (Zalaapáti) Szent Adorján Bencés Apátság millenniuma, 1019–2019; szerk. Somorjai Ádám; Római Katolikus Plébánia, Zalaapáti, 2019

Sablon:Zala megye települései m v sz Zala vármegye települései
Megyei jogú városok	Nagykanizsa Zalaegerszeg
Városok	Hévíz Keszthely Lenti Letenye Pacsa Zalakaros Zalalövő Zalaszentgrót
Nagyközségek	Cserszegtomaj Gyenesdiás Vonyarcvashegy Zalakomár
Községek	Alibánfa Almásháza Alsónemesapáti Alsópáhok Alsórajk Alsószenterzsébet Babosdöbréte Baglad Bagod Bak Baktüttös Balatongyörök Balatonmagyaród Barlahida Batyk Bánokszentgyörgy Bázakerettye Becsehely Becsvölgye Belezna Belsősárd Bezeréd Bocfölde Bocska Boncodfölde Borsfa Bókaháza Böde Bödeháza Börzönce Bucsuta Búcsúszentlászló Csapi Csatár Csertalakos Csesztreg Csonkahegyhát Csöde Csömödér Csörnyeföld Dióskál Dobri Dobronhegy Döbröce Dötk Egeraracsa Egervár Eszteregnye Esztergályhorváti Felsőpáhok Felsőrajk Felsőszenterzsébet Fityeház Fűzvölgy Galambok Garabonc Gáborjánháza Gellénháza Gelse Gelsesziget Gétye Gombosszeg Gosztola Gősfa Gutorfölde Gyűrűs Hagyárosbörönd Hahót Hernyék Homokkomárom Hosszúvölgy Hottó Iborfia Iklódbördőce Kacorlak Kallósd Karmacs Kálócfa Kányavár Kávás Kehidakustány Kemendollár Keménfa Kerecseny Kerkabarabás Kerkafalva Kerkakutas Kerkaszentkirály Kerkateskánd Kilimán Kisbucsa Kiscsehi Kisgörbő Kiskutas Kispáli Kisrécse Kissziget Kistolmács Kisvásárhely Kozmadombja Kustánszeg Külsősárd Lakhegy Lasztonya Lendvadedes Lendvajakabfa Lickóvadamos Ligetfalva Lispeszentadorján Liszó Lovászi Magyarföld Magyarszentmiklós Magyarszerdahely Maróc Márokföld Miháld Mihályfa Mikekarácsonyfa Milejszeg Misefa Molnári Murakeresztúr Murarátka Muraszemenye Nagybakónak Nagygörbő Nagykapornak Nagykutas Nagylengyel Nagypáli Nagyrada Nagyrécse Nemesapáti Nemesbük Nemeshetés Nemesnép Nemespátró Nemesrádó Nemessándorháza Nemesszentandrás Németfalu Nova Oltárc Orbányosfa Ormándlak Orosztony Ortaháza Ozmánbük Óhíd Padár Pakod Pat Páka Pálfiszeg Pethőhenye Petrikeresztúr Petrivente Pókaszepetk Pórszombat Pölöske Pölöskefő Pördefölde Pötréte Pusztaapáti Pusztaederics Pusztamagyaród Pusztaszentlászló Ramocsa Resznek Rezi Rédics Rigyác Salomvár Sand Sárhida Sármellék Semjénháza Sénye Sormás Söjtör Surd Sümegcsehi Szalapa Szentgyörgyvár Szentgyörgyvölgy Szentkozmadombja Szentliszló Szentmargitfalva Szentpéterfölde Szentpéterúr Szepetnek Szécsisziget Szijártóháza Szilvágy Tekenye Teskánd Tilaj Tormafölde Tornyiszentmiklós Tófej Tótszentmárton Tótszerdahely Türje Újudvar Valkonya Vasboldogasszony Vaspör Vállus Várfölde Várvölgy Vindornyafok Vindornyalak Vindornyaszőlős Vöckönd Zajk Zalaapáti Zalabaksa Zalabér Zalaboldogfa Zalacsány Zalacséb Zalaháshágy Zalaigrice Zalaistvánd Zalaköveskút Zalamerenye Zalasárszeg Zalaszabar Zalaszántó Zalaszentbalázs Zalaszentgyörgy Zalaszentiván Zalaszentjakab Zalaszentlászló Zalaszentlőrinc Zalaszentmárton Zalaszentmihály Zalaszombatfa Zalatárnok Zalaújlak Zalavár Zalavég Zebecke