Zalabér
Római katolikus templom
Zalabér címere Zalabér zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaszentgróti
Jogállás	község
Polgármester	Kozma Ferenc (független)[1]
Irányítószám	8798
Körzethívószám	83
Népesség
Teljes népesség	707 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	55,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	12,78 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′ 25″, k. h. 17° 01′ 46″46.97366, 17.0295846.973660°N 17.029580°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 25″, k. h. 17° 01′ 46″46.97366, 17.0295846.973660°N 17.029580°E
Zalabér Pozíció Zala vármegye térképén
Zalabér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalabér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalabér község Zala vármegyében, a Zalaszentgróti járásban. A település a vármegye északkeleti részén a Zala folyó kanyarulatában fekszik, lakóinak száma 786 fő. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja. A településen polgárőrség működik.^[3]

A Zala folyó mentén található, Zalaegerszegtől 20 kilométerre északkeletre, Zalaszentgróttól 5 kilométerre északnyugatra.

A településen végighalad a Sümeg és Zalaegerszeg között húzódó 7328-as út; Zalaapáti, Zalacsány és Zalaszentgrót felől a 7352-es út vezet a településre, a 7361-es út pedig innen indulva, a 7328-asból kiágazva vezet Bérbaltaváron és Oszkón át egészen Vasvárig.

A község területén áthalad a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal, melynek legközelebbi megállási pontja Zalabér-Batyk vasútállomás, a szomszédos Batyk területén.

Érdekesség, hogy a települést érintette volna az 1847-ben tervezett Sopron–Kőszeg–Szombathely–Rum–Zalaszentgrót–Nagykanizsa-vasútvonal. Állomása a mai Zalabér-Batyk vasútállomástól északnyugatra feküdt volna.^[4]

Nevének első Zala tagja a Zala folyó közelségére, míg a Bér régi személynév volt.

A település és környéke az újkőkor óta lakott helynek számít; kelták, avarok, rómaiak is éltek itt egykor. A honfoglaláskor a falu és környéke a gyepűrendszerhez tartozott, később az 1100-as években a Türje nemzetség telepedett le itt.

Nevét az oklevelek 1247-ben említették először Byr alakban, később 1792-ben már mai nevén; Zalabér néven említették. 1254-ben Béri Posa birtoka volt. Valószínűleg az ő idejében épült a Nemestemetőben lévő gyűrű alakú kis földvár a Béri család gazdasági központjának védelmére.

1507-ben Béri István engedélyt kapott II. Ulászlótól arra, hogy itt "fából és kőből erődítményt emelhessen". 1553-ban a Béri család fiúágának kihalása után I. Ferdinánd magyar király Bér falut fele-fele részben adományként Nádasdy Tamásnak és Mérey Mihály királyi helytartónak adta.

1566-ban, a törökök megjelenésekor a nádor utasította a béri örökösöket a béri vár rendbehozatalára. Egy 1569-ben történt felméréskor Turco olasz hadmérnök már palánkkal, bástyákkal megerősített várat mért fel, egyben ez az egyetlen hiteles alaprajz Bér váráról. Többször tartanak a faluban megyegyűlést is. 1590-es években Bérben dolgozik Egerallyai László királyi adószedő, a vármegyei hadak kapitánya. A tizenöt éves háború idején a Zala-völgyében is állandósultak a harcok.

1600-ban Kanizsa török kézre került, Zala vármegye jelentős része meghódolt a töröknek. 1613-ban pedig az országgyűlés Bért végvárrá nyilvánította: a törvény értelmében a vár fenntartásáról, a kincstáron keresztül a vármegye volt köteles gondoskodni. 1617-ben újra Bérben ülésezett a vármegyei törvényszék. Bér várának védelmét az Ányos családra bízták. Az állandó török portyák miatt 1640-ben 20 főből állt a vár katonasága. 1644 Húsvétján a kanizsai törökök megkísérelték a vár elfoglalását, de kudarcot vallottak. Július 5-én egy nagyobb portyázó csapat próbálta meg a vár elfoglalását. A szentgróti felmentő sereg a béri templomnál súlyos harcok árán a Zalának szorítja a törököt. A várvédők kitörtek a várból, és nagy öldöklés közepette a török elmenekült. Az ütközetben 20 magyar katona esett el. A menekülő törökök felgyújtották a falut, egyúttal 5 férfit és 2 lányt még magukkal hurcoltak.

1690-ben Kanizsa és vele a Zala-völgye is felszabadult a török uralom alól. A várat elhagyták a katonák, köveit az 1720-as években a pakodi templom és a zalabéri Horváth kastély építéséhez használták fel.

A Rákóczi-szabadságharc alatt portyázó rác katonák néhány házat is felgyújtottak a falu határában. 1711-ben végleg megszűntek a csatározások, Zalabér lassan kiheverte a háborús károkat.

1692-ben egy per kapcsán készült irat a falut mint mezővárost említette, mezőváros is marad egészen 1870-ig.

1722-ben a Horváth család szerezte meg Zalabért és környékét. A horvátországi eredetű családból Horváth Ferenc Ányos Krisztinával való házassága révén szerezte meg Zalabért, majd 1729-ben felvette a Zalabéri előnevet is. Később utódai Zalabéri Horváthokként jelentős vármegyei posztokat töltenek be. Külsőbérben felépült az új kastély, a vár helyén pedig közút létesült. A Zala vízén újjáépülnek a régi malmok, elkészülnek az első állandó fahidak. 1720-tól iskola, 1771-től takács céh működik a faluban. A község földesurai 1796-ban barokk formában átépítik a falu templomát. Az 1830-as években rövid időre Zalabér a vármegye központja is volt. Horváth János 1832-ben első alispán, majd vármegyei követ volt, kinek zalabéri kastélyában sokat időzött Csány László és Deák Ferenc is, Horváth János Deák mellett a megyei ellenzék vezéralakja volt. Politikai szereplése sok pénzbe került, ezért 1848 elején adósságai miatt kénytelen volt eladni a zalabéri uradalmat. Birtokait a gróf Pejácsevich család sarja, gróf Pejácsevich Ferdinánd vette meg. Tőle a Dőry család kezébe került, majd előbb a Klein, utána a Guttmann család lett birtokosa.

Zalabér jelenlegi határai a 19. század közepére alakultak ki, területébe beolvadt a középkori Bozol falu is. 1913-ban eléri a község határát a vasút.

• 1990–1994: Pler Zoltán (független)^[5]
• 1994–1998: Gyulai László (független)^[6]
• 1998–2002: Pler Zoltán Béla (független)^[7]
• 2002–2006: Pler Zoltán Béla (független)^[8]
• 2006–2010: Gérczei Ildikó Ibolya (független)^[9]
• 2010–2014: Zsuppán József (független)^[10]
• 2014–2019: Zsuppán József (független)^[11]
• 2019-től: Kozma Ferenc (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 93,3%, cigány 6,13%. A lakosok 71,4%-a római katolikusnak, 0,8% reformátusnak, 1,79% evangélikusnak, 4,8% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,9% nem nyilatkozott).^[12]

• Temploma műemlék jellegű, kriptájában nemesi család nyugszik.
• A települést övező szőlőhegyen a Szent Antal kápolnánál minden év júniusában búcsú van, mely évről évre egyre több távolabbról érkező érdeklődőt vonz.

• Itt született 1788-ban zalabéri Horváth János (1788-1853) Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, királyi kamarás, nagybirtokos. Zalában a szabadelvű reformkori eszmék egyik legfontosabb előharcosa.
• Itt született 1887. október 10-én Huszti József klasszika-filológus, egyetemi tanár, MTA-tag

• Zalai Kismonográfiák [1]

• Sorok János: Zalabér története
• Zalabér az utazom.com honlapján
• zalaber.hu

Sablon:Zala megye települései m v sz Zala vármegye települései
Megyei jogú városok	Nagykanizsa Zalaegerszeg
Városok	Hévíz Keszthely Lenti Letenye Pacsa Zalakaros Zalalövő Zalaszentgrót
Nagyközségek	Cserszegtomaj Gyenesdiás Vonyarcvashegy Zalakomár
Községek	Alibánfa Almásháza Alsónemesapáti Alsópáhok Alsórajk Alsószenterzsébet Babosdöbréte Baglad Bagod Bak Baktüttös Balatongyörök Balatonmagyaród Barlahida Batyk Bánokszentgyörgy Bázakerettye Becsehely Becsvölgye Belezna Belsősárd Bezeréd Bocfölde Bocska Boncodfölde Borsfa Bókaháza Böde Bödeháza Börzönce Bucsuta Búcsúszentlászló Csapi Csatár Csertalakos Csesztreg Csonkahegyhát Csöde Csömödér Csörnyeföld Dióskál Dobri Dobronhegy Döbröce Dötk Egeraracsa Egervár Eszteregnye Esztergályhorváti Felsőpáhok Felsőrajk Felsőszenterzsébet Fityeház Fűzvölgy Galambok Garabonc Gáborjánháza Gellénháza Gelse Gelsesziget Gétye Gombosszeg Gosztola Gősfa Gutorfölde Gyűrűs Hagyárosbörönd Hahót Hernyék Homokkomárom Hosszúvölgy Hottó Iborfia Iklódbördőce Kacorlak Kallósd Karmacs Kálócfa Kányavár Kávás Kehidakustány Kemendollár Keménfa Kerecseny Kerkabarabás Kerkafalva Kerkakutas Kerkaszentkirály Kerkateskánd Kilimán Kisbucsa Kiscsehi Kisgörbő Kiskutas Kispáli Kisrécse Kissziget Kistolmács Kisvásárhely Kozmadombja Kustánszeg Külsősárd Lakhegy Lasztonya Lendvadedes Lendvajakabfa Lickóvadamos Ligetfalva Lispeszentadorján Liszó Lovászi Magyarföld Magyarszentmiklós Magyarszerdahely Maróc Márokföld Miháld Mihályfa Mikekarácsonyfa Milejszeg Misefa Molnári Murakeresztúr Murarátka Muraszemenye Nagybakónak Nagygörbő Nagykapornak Nagykutas Nagylengyel Nagypáli Nagyrada Nagyrécse Nemesapáti Nemesbük Nemeshetés Nemesnép Nemespátró Nemesrádó Nemessándorháza Nemesszentandrás Németfalu Nova Oltárc Orbányosfa Ormándlak Orosztony Ortaháza Ozmánbük Óhíd Padár Pakod Pat Páka Pálfiszeg Pethőhenye Petrikeresztúr Petrivente Pókaszepetk Pórszombat Pölöske Pölöskefő Pördefölde Pötréte Pusztaapáti Pusztaederics Pusztamagyaród Pusztaszentlászló Ramocsa Resznek Rezi Rédics Rigyác Salomvár Sand Sárhida Sármellék Semjénháza Sénye Sormás Söjtör Surd Sümegcsehi Szalapa Szentgyörgyvár Szentgyörgyvölgy Szentkozmadombja Szentliszló Szentmargitfalva Szentpéterfölde Szentpéterúr Szepetnek Szécsisziget Szijártóháza Szilvágy Tekenye Teskánd Tilaj Tormafölde Tornyiszentmiklós Tófej Tótszentmárton Tótszerdahely Türje Újudvar Valkonya Vasboldogasszony Vaspör Vállus Várfölde Várvölgy Vindornyafok Vindornyalak Vindornyaszőlős Vöckönd Zajk Zalaapáti Zalabaksa Zalabér Zalaboldogfa Zalacsány Zalacséb Zalaháshágy Zalaigrice Zalaistvánd Zalaköveskút Zalamerenye Zalasárszeg Zalaszabar Zalaszántó Zalaszentbalázs Zalaszentgyörgy Zalaszentiván Zalaszentjakab Zalaszentlászló Zalaszentlőrinc Zalaszentmárton Zalaszentmihály Zalaszombatfa Zalatárnok Zalaújlak Zalavár Zalavég Zebecke