Zsarolyán
Zsarolyán címere Zsarolyán zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Fehérgyarmati
Jogállás	község
Polgármester	Bessenyei Béla (független)[1]
Irányítószám	4961
Körzethívószám	44
Népesség
Teljes népesség	359 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	60,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	6,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 57′, k. h. 22° 36′47.95, 22.647.950000°N 22.600000°EKoordináták: é. sz. 47° 57′, k. h. 22° 36′47.95, 22.647.950000°N 22.600000°E
Zsarolyán Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Zsarolyán weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsarolyán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zsarolyán község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.

A vármegye keleti széle közelében, a Szatmári-síkság Szamos és Tisza közötti részén helyezkedik el. A térség fontosabb települései közül Fehérgyarmat 7,5, Tunyogmatolcs 12, Nagyszekeres 2, Cégénydányád pedig 5 kilométer távolságra található.

A közvetlen szomszédos települések: észak-északkelet felől Nagyszekeres, kelet felől Jánkmajtis, dél felől Szamosújlak, délnyugat felől Gyügye, nyugat felől Cégénydányád, északnyugat felől pedig Penyige.

Csak közúton közelíthető meg, a legegyszerűbben Fehérgyarmat érintésével, a 4127-es úton, ugyanez köti össze Jánkmajtissal és azon keresztül a csengersimai határátkelővel is. Nagyszekeressel a 4133-as út kapcsolja össze.

Zsarolyán Árpád-kori település. Neve már 1181-ben Szekeres határjárásában feltűnik az ad lacum Sarolyan kifejezés részeként, ahol egy tavat neveznek így, mint irányjelző helyet, majd 1270-1272 között Sarolan írásmóddal szerepelt az oklevelekben. 1328-ban p. Zerelyen, 1333-ban p. Sorollyany, 1380-ban Saralyan alakban írták. Nevét 1308-ban Zorolan néven írták, ekkor (Gyügyei) Jurk fia Péter comes pert indított érte, s ősi jusson meg is kapta: V. István 1271 évi és IV. László királyok okleveleivel igazolta, hogy apjának testvére, Makabeus németi vendégtelepes Zsarolyán földjét tőlük nyerte el, fiai, Albert és Barnabás pedig később Szekerest és Zsarolyánt 15 M-ért eladták a Kaplon nemzetségbeli Császári Márton fiainak, Jánosnak és Benedeknek. Péter utódai már az 1300-as években Zsarolyániaknak írták magukat. A későbbiekben is a Zsarolyáni család volt a fő birtokosa egészen a 17. század végéig, de a 14-15. században a Szekeres családnak is volt még itt nagyobb birtoka. A 16-17. században több család, így 1507-ben Báthori István, 1590-ben a Csányi, az Almási, a Nyíri, a Zsarolyáni és a Tőke családok kapnak itt birtokot. A 18. században részben új birtokosok kerültek a régiek helyére: 1754-ben Klobusiczky László is részbirtokosa volt, a század végén pedig a Jeney, a Sámé, a Veres, a Márton, a Szerdahelyi, a Váry, a Cséke, a Mészáros, a Pathó és az Újlaki családok birtoka volt. Az egész helységet nemesség lakta a 19. század közepéig.

1730-ban a Zsarolyánra való Tóth Borkát, Sárosi János feleségét a nagykárolyi piacon boszorkányságért megégették. Ezt az esetet énekli meg Gvadányi József A peleskei nótárius-ban, ahol Tóti Dorka néven szerepelteti.

A községhez tartozott Sámely puszta hajdan népes település volt. A Sámé család ősi birtoka volt. A család 1421-től Sámelházi néven szerepelt. Rajtuk kívül még a Zsarolyáni és Pátyodi családnak volt benne részbirtoka. 1507-ben már puszta volt, és Báthori István kapta meg egy részét. 1504-ben az egész Mutnoky Mihályé lett. 1549-ben a Zsarolyáni, az Erdélyi, a Gál, a Fodor és a Rápolthy családoknak is volt itt birtoka. 1750-ben Nagy Sándor és György nádorispáni, 1754-ben Klobusiczky László királyi adományt kapott részeire. A településről az 1800-as évek közepéig voltak adatok.

• 1990–1994: Kónya József (független)^[3]
• 1994–1998: Kónya József (független)^[4][5]
• 1998–2002: Kónya József (független)^[6][7]
• 2002–2006: Kónya József (független)^[8][9]
• 2006–2010: Bessenyei Béla (független)^[10]
• 2010–2014: Bessenyei Béla (független)^[11]
• 2014–2019: Bessenyei Béla (független)Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref> címke lezáró </ref> része hiányzik
• 2019–2024: Bessenyei Béla (független)^[12]
• 2024– : Bessenyei Béla (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 82%-a magyar, 18%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[13]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 9,2% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 3,6%, református 72,1%, görögkatolikus 4,6%, felekezeten kívüli 4,6% (13% nem válaszolt).^[14]

2022-ben a lakosság 94,3%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,8% románnak, 0,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 3% volt római katolikus, 64,2% református, 3,2% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,3% evangélikus, 2,2% felekezeten kívüli (26,1% nem válaszolt).^[15]

• Református temploma – az 1696-ból való fatemplom helyén épült.
• 1730-as boszorkányper

• Kótay Pál építész-mérnök, faipariskolai igazgató 1868-ban született Zsarolyánban.

Építészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte meg 1892-ben. Előbb a székesfővárosi mérnöki hivatalnál dolgozott, majd Szeged város építésze lett. 1907-től a szatmári állami faipari iskola igazgatójaként működött. Munkája mellett írással is foglalkozott. Elbeszélő költeményei a "Hét"-ben, a Vasárnapi Újságban, Ország-Világban és a szegedi lapokban jelentek meg.

• Pap Endre (1817–1851) - költő, műfordító, ügyvéd, földbirtokos, országgyűlési követ itt született.

• Inántsy-Pap Elemér (1881–1964) ügyvéd, kincstári ügyész, miniszteri osztályfőnök, Szatmár vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, országgyűlési képviselő (1939–1944).^[16]

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig (2008)

Sablon:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései m v sz Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye települései
Megyei jogú város	Nyíregyháza
Városok	Ajak Baktalórántháza Balkány Csenger Demecser Dombrád Fehérgyarmat Ibrány Kemecse Kisvárda Mándok Máriapócs Mátészalka Nagyecsed Nagyhalász Nagykálló Nyírbátor Nyírbogát Nyírlugos Nyírmada Nyírtelek Rakamaz Tiszalök Tiszavasvári Újfehértó Vaja Vásárosnamény Záhony
Községek	Anarcs Apagy Aranyosapáti Balsa Barabás Bátorliget Benk Beregdaróc Beregsurány Berkesz Besenyőd Beszterec Biri Botpalád Bököny Buj Cégénydányád Csaholc Csaroda Császló Csegöld Csengersima Csengerújfalu Darnó Döge Encsencs Eperjeske Érpatak Fábiánháza Fényeslitke Fülesd Fülpösdaróc Gacsály Garbolc Gávavencsellő Gelénes Gemzse Geszteréd Géberjén Gégény Gulács Győröcske Győrtelek Gyulaháza Gyügye Gyüre Hermánszeg Hetefejércse Hodász Ilk Jánd Jánkmajtis Jármi Jéke Kállósemjén Kálmánháza Kántorjánosi Kék Kékcse Kérsemjén Kisar Kishódos Kisléta Kisnamény Kispalád Kisszekeres Kisvarsány Kocsord Komlódtótfalu Komoró Kótaj Kölcse Kömörő Laskod Levelek Lónya Lövőpetri Magosliget Magy Mánd Márokpapi Mátyus Mezőladány Méhtelek Mérk Milota Nagyar Nagycserkesz Nagydobos Nagyhódos Nagyszekeres Nagyvarsány Napkor Nábrád Nemesborzova Nyírbéltek Nyírbogdány Nyírcsaholy Nyírcsászári Nyírderzs Nyírgelse Nyírgyulaj Nyíribrony Nyírjákó Nyírkarász Nyírkáta Nyírkércs Nyírlövő Nyírmeggyes Nyírmihálydi Nyírparasznya Nyírpazony Nyírpilis Nyírtass Nyírtét Nyírtura Nyírvasvári Olcsva Olcsvaapáti Ófehértó Ópályi Ököritófülpös Ömböly Őr Panyola Pap Papos Paszab Pátroha Pátyod Penészlek Penyige Petneháza Piricse Porcsalma Pócspetri Pusztadobos Ramocsaháza Rápolt Rétközberencs Rohod Rozsály Sényő Sonkád Szabolcs Szabolcsbáka Szabolcsveresmart Szakoly Szamosangyalos Szamosbecs Szamoskér Szamossályi Szamosszeg Szamostatárfalva Szamosújlak Szatmárcseke Székely Szorgalmatos Tarpa Tákos Terem Tiborszállás Timár Tiszaadony Tiszabecs Tiszabercel Tiszabezdéd Tiszacsécse Tiszadada Tiszadob Tiszaeszlár Tiszakanyár Tiszakerecseny Tiszakóród Tiszamogyorós Tiszanagyfalu Tiszarád Tiszaszalka Tiszaszentmárton Tiszatelek Tiszavid Tisztaberek Tivadar Tornyospálca Tunyogmatolcs Tuzsér Túristvándi Túrricse Tyukod Ura Uszka Újdombrád Újkenéz Vasmegyer Vállaj Vámosatya Vámosoroszi Zajta Zsarolyán Zsurk