Tövises iglice
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Faboideae Nemzetség- csoport: Trifolieae Nemzetség: Iglice (Ononis) Faj: O. spinosa
Tudományos név
Ononis spinosa L.
Szinonimák
Ononis vulgaris Rouy pro parte
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tövises iglice témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tövises iglice témájú médiaállományokat és Tövises iglice témájú kategóriát.

A tövises iglice (Ononis spinosa vagy Ononis vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Európa legelőin, nedves rétjein honos.

Lágy szárú, alján fásodó, szőrös szárú, 80 cm magas, tövises növény. Alsó levelei 3 levélkéből állnak, fogazottak, a felső levelei egyszerűek. Rózsaszín, ritkábban fehér pillangós virágai a levélhónaljakban rendszerint egyesével ülnek. Ovális, selymes szőrű hüvelytermése 1-3 kerek magot tartalmaz.

Triterpéneket, onocerint, izoflavonoid-glikozidokat (ononint és trifolirhizint), ononidot, illóolajokat, fitoszterolokat, ásványi sókat tartalmaz.

A tövises iglice vízhajtó hatása, amely elősegíti a klór és a nátrium kiválasztását, illóolajának, flavonszármazékainak és az alfa-onocerinnek köszönhető. Gyulladásgátló tulajdonságát a medikarpin jelenlétének tulajdonítják.

A tövises iglice gyökeréből előállított kivonatok vízhajtó hatásúak, de nem emelik meg a vizelet elektrolitszintjét: belsőleg vizelet-visszatartás, vesegyulladás és hólyaghurut kezelésére, valamint a kőképződés, elsősorban a vesekő megelőzésére ajánlott. A népi gyógyászatban reuma és köszvény elleni gyulladásgátló szereket is készítenek belőle; ez utóbbi esetekben más gyógynövényekkel – így az illatos rutával, a nyírfával és a közönséges borókával – együtt használják. A homeopátia vízkór ellen hasznosítja.

Mai ismereteink szerint a tövises iglice előírt adagokban nem okoz káros mellékhatásokat. Szív- vagy veseelégtelenség okozta vizenyő esetén azonban ellenjavallt.

• 
  Tövises iglice egy száraz kaszálóréten.
• 
  Virágos hajtása
• 
  Feldolgozott és szárított gyökere mint drog.
• 
  Herbáriumi illusztrációja

• A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 
• Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  

Sablon:Gyógynövények m v sz Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek	Barátcserje Borsmenta Közönséges borostyán Közönséges kutyabenge Közönséges vadgesztenye
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul	Erdei mályva Erdei szamóca Fokföldi muskátli Gyermekláncfű Halvány kasvirág Keskenylevelű kasvirág Közönséges bojtorján Közönséges boróka Közönséges cickafark Kurkuma Máriatövis Papsajtmályva Parlagi ligetszépe Pásztortáska Pelargonium reniforme Rozmaring Sárga tárnics Szúrós csodabogyó Szúrós gyöngyajak Vérontó pimpó Vesetea Veteménybab Vöröslő ligetszépe
Besorolatlan	Agathosma Aloé Amerikai viaszbokor Ánizs Ánizsillatú izsópfű Anyarozs Apró szulák Kanadai aranyvessző Közönséges aranyvessző Magas aranyvessző Articsóka Ázsiai gázló Bazsalikom Benedekfű Bíbor kasvirág Borágó Borsikafű Búzavirág Bürökgémorr Citromfű Citromillatú kakukkfű Csarab Cseresznye Cserszömörce Csicsóka Csikófark Csikorgófű Csillagánizs Csipkebogyó Csombormenta Csukóka Diófa Dúsvirágú ökörfarkkóró Édeskömény Egynyári tisztesfű Eperfa Erdei szamóca Eukaliptusz Európai homoktövis Európai mogyoró Fahéjfa Fehér akác Fehér árvacsalán Fehér fagyöngy Fehér fűz Fehér here Fehér mustár Fehér üröm Fekete áfonya Fekete bangita Fekete bodza Fekete mustár Fekete nadálytő Fekete nyár Fekete peszterce Fekete ribiszke Fekete üröm Fodormenta Fokhagyma Foltos árvacsalán Fűszerkömény Füzike Galagonya Ginzeng Gombernyő Görögdinnye Görögszéna Gyapjas gyöngyajakfű Gyapjas gyűszűvirág Háromszínű árvácska Hársfa Hasznos földitömjén Hegyi árnika Hegyi kakukkfű Homoki szalmagyopár Igazi édesgyökér Illatos ibolya Illatos macskamenta Varjúhájfű Tengeri hínár Izlandi zuzmó Kakaó Kakukkfű Kanadai aranygyökér Kankalin Kapor Kávé Kék golgotavirág Kék indiángyökér Kék iringó Kenderkefű Kerek repkény Kerti izsóp Kerti mák Kerti ruta Kései margitvirág Keserű pacsirtafű Keskenylevelű ezüstfa Keskenylevelű kakukkfű Kígyószisz Kínai kúszómagnólia Kis ezerjófű Kis meténg Kis vérfű Kóladió Komló Koriander Korpafű Kökény Körömvirág Kövér porcsin Közönséges aranyvessző Közönséges falgyom Közönséges gyömbér Közönséges gyújtoványfű Közönséges levendula Közönséges medvetalp Közönséges mirtusz Közönséges orbáncfű Közönséges párlófű Közönséges vasfű Kukorica Lándzsás útifű Lenmag Libapimpó Lopótök Lómenta Lucerna Madárberkenye Madársóska Majoránna Málna Martilapu Maté Mecsekifű Medvehagyma Menta Mezei cickafark Mezei iringó Mezei katáng Mezei menta Mezei szil Mezei zsurló Mirha Molyhos ökörfarkkóró Nagy csalán Nagyezerjófű Napraforgó Narancs Nehézszagú gólyaorr Nemes babér Nemes májvirág Nyírfa Nyúlszapuka Orvosi angyalgyökér Orvosi füstike Orvosi kálmos Orvosi kecskeruta Orvosi lestyán Orvosi macskagyökér Orvosi medveszőlő Orvosi pemetefű Somkóró Szappanfű Orvosi székfű Orvosi szemvidító Orvosi tisztesfű Orvosi tüdőfű Orvosi veronika Orvosi zilíz Orvosi zsálya Ökörfarkkóró Örökzöld törpetölgy Örménygyökér Őszi margitvirág Őszi vérfű Pacsirtafű Páfrányfenyő Palástfű Papaja Paprika Pasztinák Petrezselyem Pipacs Porcikafű Porcsin keserűfű Rebarbara Réti legyezőfű Réti ördögharaptafű Réti palástfű Ribiszke Sáfrány Sáfrányos szeklice Sarlós gamandor Sármányvirág Sédkender Sóskaborbolya Szagos müge Szappanfű Szárcsagyökér Szarkaláb Százszorszép Szeder Szegfűbors Szegfűszeg Szelídgesztenye Szenna Szurokfű Tarackbúza Tárkony Tárkonyüröm Tavaszi kankalin Tea Tejoltó galaj Tölgy Tövises iglice Tőzegáfonya Turbolya Tyúkhúr Útifű Vadcseresznye Vadrózsa Vadsóska Varjútövis Vérehulló fecskefű Vérfű Vidrafű Virágos kőris Vízi menta Vörös acsalapu Vörös áfonya Vörös lóhere Vörös ribiszke Vöröshagyma Zamatos turbolya Zeller Zsálya