Közönséges borostyán
Virágzó borostyán időskori hajtása
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales) Család: Aráliafélék (Araliaceae) Alcsalád: Aralioideae Nemzetség: Borostyán (Hedera) L. Faj: H. helix
Tudományos név
Hedera helix L.
Szinonimák
Hedera communis Gray Hedera poetica Salisb.
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Közönséges borostyán témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges borostyán témájú médiaállományokat és Közönséges borostyán témájú kategóriát.

A közönséges borostyán (Hedera helix) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj.

Közép-Európában egyetlen elterjedt faja. Európa nagy része mellett Délnyugat-Ázsiában honos. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beteríti.

Örökzöld cserje, levelei 4–8 cm hosszúak, 3–10 cm-es nyéllel. A léggyökerekkel kapaszkodó szárakon a fiatal levelek tenyér alakú árnyéklevelek, a közvetlen napfénynek kitett, virágzó, termékeny szárakon a kifejlett levelek szív alakúak, fénylevél típusúak.

A borostyán a heterofillia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkel felkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozza ősszel, szeptember-októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat a borsó nagyságú, fekete termés tavasszal érik.^[1]

Virágai kicsik, a virágzat 3–5 cm átmérőjű ernyő. A zöldessárga virágokban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Késő nyártól késő őszig virágzik. Termései apró fekete bogyószerű húsos csontárok, amik a tél vége felé érnek meg, és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos táplálékai.

Kedvelt dísznövény, számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is. Magyarországon teljesen télálló, felhasználható árnyéki talajtakaróként, romok, fatörzsek, falak, kerítések befuttatására. Napos helyen ajánlott öntözni. Több száz évig is élhet jó adottságú területeken. Néhány fajtája:

• 'Arborescens' – az alapfaj világos helyen kialakult időskori termő fajtája. Dugványozással szaporítható, de árnyékos helyen visszafejlődik meddő hajtásrendszerű növénnyé.
• 'Conglomerata' – törpe növekedésű, lehajló majd elfekvő fajta 1–3 cm-es levelekkel. Sziklakertbe kiváló.
• 'Balkon' – Tömött gyepet alkotó, sokszorosan elágazó hajtásrendszerű, magyar fajta. Balkonládába kiváló, de gyeppótlónak is igen jó.
• 'Glacier' – Közepes méretű leveleinek alapszíne szürkészöld, a széle felé ezüst színű és fehér foltos.
• 'Ivalce' – Fodros szélű, élénkzöld levelei közepes méretűek. Rövid ízközű, kompakt fajta.
• 'Perint' – A 'Balkon' fajtánál valamivel lazább és gyorsabb növekedésű magyar fajta.
• 'Woerner' – Fagytűrő és gyors növekedésű, északnyugat-európai fajta, kerekded levelekkel és feltűnő, fehéres levélerekkel.
• H. h. f. poetarum (Nyman) McAllister et A. Rutherf. – görög borostyán; zöld vagy vöröslő hajtású, narancssárga termésű. DK-Európában és a Kaukázusban, Kis-Ázsiában honos.

A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöld levelűek a szabadba is ültethetők.

Drogja háziszerként nem használható, mert erős hatású. Hatóanyagai: flavonoidok,^[2] fahéjsav származékok, poliinek, triterpén szaponinok. A borostyán drogja alkotórésze köptetőknek és görcsoldóknak is. Allergiás reakciót válthat ki azon személyeknél, akik érzékenyek a falkarionolra.^[3]

• 
  Időskori (termő) alakban
• 
  Borostyán tenyér alakú levelekkel

• Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 256–260. o. ISBN 978-963-08-4345-4  
• A(z) „Hedera helix L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2015. december 7.)
• Hedera helix L. Plants of the World Online

• Közönséges borostyán - Hedera helix

Sablon:Gyógynövények m v sz Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek	Barátcserje Borsmenta Közönséges borostyán Közönséges kutyabenge Közönséges vadgesztenye
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul	Erdei mályva Erdei szamóca Fokföldi muskátli Gyermekláncfű Halvány kasvirág Keskenylevelű kasvirág Közönséges bojtorján Közönséges boróka Közönséges cickafark Kurkuma Máriatövis Papsajtmályva Parlagi ligetszépe Pásztortáska Pelargonium reniforme Rozmaring Sárga tárnics Szúrós csodabogyó Szúrós gyöngyajak Vérontó pimpó Vesetea Veteménybab Vöröslő ligetszépe
Besorolatlan	Agathosma Aloé Amerikai viaszbokor Ánizs Ánizsillatú izsópfű Anyarozs Apró szulák Kanadai aranyvessző Közönséges aranyvessző Magas aranyvessző Articsóka Ázsiai gázló Bazsalikom Benedekfű Bíbor kasvirág Borágó Borsikafű Búzavirág Bürökgémorr Citromfű Citromillatú kakukkfű Csarab Cseresznye Cserszömörce Csicsóka Csikófark Csikorgófű Csillagánizs Csipkebogyó Csombormenta Csukóka Diófa Dúsvirágú ökörfarkkóró Édeskömény Egynyári tisztesfű Eperfa Erdei szamóca Eukaliptusz Európai homoktövis Európai mogyoró Fahéjfa Fehér akác Fehér árvacsalán Fehér fagyöngy Fehér fűz Fehér here Fehér mustár Fehér üröm Fekete áfonya Fekete bangita Fekete bodza Fekete mustár Fekete nadálytő Fekete nyár Fekete peszterce Fekete ribiszke Fekete üröm Fodormenta Fokhagyma Foltos árvacsalán Fűszerkömény Füzike Galagonya Ginzeng Gombernyő Görögdinnye Görögszéna Gyapjas gyöngyajakfű Gyapjas gyűszűvirág Háromszínű árvácska Hársfa Hasznos földitömjén Hegyi árnika Hegyi kakukkfű Homoki szalmagyopár Igazi édesgyökér Illatos ibolya Illatos macskamenta Varjúhájfű Tengeri hínár Izlandi zuzmó Kakaó Kakukkfű Kanadai aranygyökér Kankalin Kapor Kávé Kék golgotavirág Kék indiángyökér Kék iringó Kenderkefű Kerek repkény Kerti izsóp Kerti mák Kerti ruta Kései margitvirág Keserű pacsirtafű Keskenylevelű ezüstfa Keskenylevelű kakukkfű Kígyószisz Kínai kúszómagnólia Kis ezerjófű Kis meténg Kis vérfű Kóladió Komló Koriander Korpafű Kökény Körömvirág Kövér porcsin Közönséges aranyvessző Közönséges falgyom Közönséges gyömbér Közönséges gyújtoványfű Közönséges levendula Közönséges medvetalp Közönséges mirtusz Közönséges orbáncfű Közönséges párlófű Közönséges vasfű Kukorica Lándzsás útifű Lenmag Libapimpó Lopótök Lómenta Lucerna Madárberkenye Madársóska Majoránna Málna Martilapu Maté Mecsekifű Medvehagyma Menta Mezei cickafark Mezei iringó Mezei katáng Mezei menta Mezei szil Mezei zsurló Mirha Molyhos ökörfarkkóró Nagy csalán Nagyezerjófű Napraforgó Narancs Nehézszagú gólyaorr Nemes babér Nemes májvirág Nyírfa Nyúlszapuka Orvosi angyalgyökér Orvosi füstike Orvosi kálmos Orvosi kecskeruta Orvosi lestyán Orvosi macskagyökér Orvosi medveszőlő Orvosi pemetefű Somkóró Szappanfű Orvosi székfű Orvosi szemvidító Orvosi tisztesfű Orvosi tüdőfű Orvosi veronika Orvosi zilíz Orvosi zsálya Ökörfarkkóró Örökzöld törpetölgy Örménygyökér Őszi margitvirág Őszi vérfű Pacsirtafű Páfrányfenyő Palástfű Papaja Paprika Pasztinák Petrezselyem Pipacs Porcikafű Porcsin keserűfű Rebarbara Réti legyezőfű Réti ördögharaptafű Réti palástfű Ribiszke Sáfrány Sáfrányos szeklice Sarlós gamandor Sármányvirág Sédkender Sóskaborbolya Szagos müge Szappanfű Szárcsagyökér Szarkaláb Százszorszép Szeder Szegfűbors Szegfűszeg Szelídgesztenye Szenna Szurokfű Tarackbúza Tárkony Tárkonyüröm Tavaszi kankalin Tea Tejoltó galaj Tölgy Tövises iglice Tőzegáfonya Turbolya Tyúkhúr Útifű Vadcseresznye Vadrózsa Vadsóska Varjútövis Vérehulló fecskefű Vérfű Vidrafű Virágos kőris Vízi menta Vörös acsalapu Vörös áfonya Vörös lóhere Vörös ribiszke Vöröshagyma Zamatos turbolya Zeller Zsálya