Hegyi kakukkfű
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.JPG)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Thymus pulegioides | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyi kakukkfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi kakukkfű témájú médiaállományokat és Hegyi kakukkfű témájú kategóriát. |
A hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides), más néven kisvirágú kakukkfű,[1] az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növényfaj.
Megjelenése
[szerkesztés]5-20 cm magas, évelő növény. Szára kúszó vagy felálló, kopasz, csak a négy élén rövid szőrös. Levelei kicsik, ovális alakúak, keresztben átellenes állásúak, ékvállúak, csúcsuk tompa, mint a murvaleveleknek, általában a teljes száron elosztva, ritkásan találhatóak meg. Szélük ép, felszínük fedőszőrökkel nem borított, az állaga enyhén bőrszerű, leggyakrabban levélnyéllel kapcsolódik a szárhoz. A levéllemez hossza 8-14 mm, szélessége 3,5-6 mm között van. Virágai kicsik, halványrózsa- és lila színűek, végálló fejecskeszerű virágzatban helyezkednek el, melyek közepesek, vagy sűrűk, hosszuk 6-81 mm között van, alakja igen változatos, hengeres, megszakított hengeres, gömbölyded, téglalap-kúpos. A párta bíboros-rózsaszínű. Június és szeptember között virágzik. Túlnyomórészt felálló hajtásokkal rendelkezik, ezek magassága 4-24 cm. A növény minden részének intenzív illata van, de a kakukkfüvek jellegzetes illatán kívül, citromolaj tartalma miatt enyhe citrus illattal is rendelkezik.[1][2][3]
Előfordulása
[szerkesztés]Savanyú, vagy közel semleges kémhatású talajon él. Patakok savanyú öntéstalajain, hegyi réteken, kaszálókon, szőrfűgyepen, szilikát sziklagyepen, rekettyés tölgyesekben fordul el.[4] Csaknem egész Európában elterjedt.[1][2] Napfény és melegkedvelő növények, de létfontosságú számukra a jó vízelvezető képességű talaj. Ellenállóak, bírják az extrém száraz körülményeket, a hideget, és a forróságot is.
Magyarországi jelentősebb előfordulási tájegységei: Balaton-felvidék, Bükk, Mátra, Visegrádi-hegység, Zempléni-hegység. Itt mind az öt őshonos Thymus gyűjtőfaj előfordul: a Keskenylevelű kakukkfű (T. serpyllum), a Közönséges kakukkfű (T. glabrescens), a Magyar kakukkfű (T. pannonicus), a Korai kakukkfű (T. praecox), és a Hegyi kakukkfű (T. pulegioides). Ez utóbbit a legkönnyebb beazonosítani.[2]
Gyógyhatása
[szerkesztés]Görcsoldó és antibiotikus hatóanyagainak köszönhetően csillapítja a köhögést, jó a gyomor- és bélpanaszokra is.[5]
Képgaléria
[szerkesztés]-
Kifejlett növény -
Természetes élőhelyén -
Nyíló virágai -
Kifejlett virágzat -
Illusztráció -
Thymus citriodorus a T. pulegioides és a T. vulgaris hibridje
-1.jpg)
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 80. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ a b c Hegyi kakukkfű [Thymus pulegioides]. mzshome.net[halott link]
- ↑ Adatok Magyarországi Thymus fajok előfordulásához és morfológiai jellemzéséhez. tajokologiailapok.szie.hu. [2020. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
- ↑ Magyarországi élőhelyeken előforduló kakukkfű (Thymus) fajok és infraspecifikus taxonok fenotipikus tulajdonságait és drogminőségét befolyásoló tényezők értékelése. mtak.hu
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 81. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
További információk
[szerkesztés]- Király G. (szerk.) 2009: Új Magyar Füvészkönyv, Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. ISBN 978-963-87082-9-8
- Loziéne K. 2006: Instability of morphological features used for classification of Thymus pulegioidesinfraspecific taxa. Acta Botanica Hungarica 48 (3−4): 345−360. old.
- Loziéne K., Ven SkutoniSP. r. 2005: Influence of environmental and genetic factors on the stability of essential oil composition of Thymus pulegioides. Biochemical Systematics and Ecology (33): 517−525 old.
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
