Kis ezerjófű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Centaurium erythraea Rafn | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis ezerjófű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú médiaállományokat és Kis ezerjófű témájú kategóriát. |
A kis ezerjófű (Centaurium erythraea, korábban Centaurium minus) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családján belül az ezerjófű (Centaurium) nemzetségbe tartozó növényfaj. Gyógynövény. A Magyarországon előforduló három ezerjófűfaj közül a leggyakoribb.
Elnevezése
[szerkesztés]További magyar nevei: centaurea,[2] cintória,[3] encián,[2] epefű,[2][3] erősfű,[2] ezerjófű,[2][4] földepe(fű),[2][3] földepetárnics,[2] gyomorfű,[5] hideglelés ellen való fű,[2] hideglelésfű,[2][3] hideglelést gyógyító fű,[2] hidegűzésfű,[3] keserűfű,[2] kis centaurea,[2] kisebbik ezerjófű,[2] kis ezerjófű,[2] kis földepe,[2] lázfű,[5] ördögcsíptefű,[3] százaranyosfű,[2][3] százforintos földepe,[3] százforintosfű,[2][3][4] tüzes ember virágja,[2][3] vérállatófű.[2]
Elterjedése
[szerkesztés]Délnyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken.[6][7]
Leírása
[szerkesztés]1-2 éves növény. Szára négyszögletes, 10–50 cm magas. 10–35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3–4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3–4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, lila, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.
Élőhelye
[szerkesztés]Magyarországon nedves réteken, legelőkön, kaszálókon és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, bokrok tövében tömegesen nő.
Felhasználása
[szerkesztés]Az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt. Erős hatású gyógynövény.
A vadon termő és a termesztett növényeket is gyűjtik virágzáskor (júniustól augusztusig). A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, napvédett (napfény hatására elveszti a színét), szellős helyen szárítják. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb élőhelye a régóta parlagon heverő terület.)
Az így megszáradt anyag a kis ezerjófű drogja (Centeurii herba), mely szagtalan és rendkívül keserű ízű. A drog tartalmaz szekoiridoidokat (centapikrin, sverozid, sveciamarin, genciopikrin, erintocentaurin), 0,4% flavonoidot, xantonokat, ferulasavat, kávésavat, triterpéneket, nyomokban alkaloidokat.
A drog keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.
A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e A(z) „Centaurium erythraea Rafn” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 443. o. ISSN 1588-6433 Hozzáférés: 2016. április 12. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, (PDF)
- ↑ a b c d e f g h i j ezerjófű. In dr. Csapody Vera – dr. Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: dr. Kárpáti Zoltán és dr. Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 54. o. ISBN nélkül
- ↑ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 82., 235., 331. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
- ↑ a b Ezerjófű, kis (magyar nyelven). hazipatika.com. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
- ↑ Varázslatos karsztvidék. lithosphera.hu. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
Források
[szerkesztés]- Ezerjófű, kis (magyar nyelven). hazipatika.com. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
- Kisezerjófű (magyar nyelven). viragterapia.hu. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
További információk
[szerkesztés]- Centaurium erythraea Rafn European centaury (angol nyelven). plants.usda.gov. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
- Common Centaury (angol nyelven). plant-identification.co.uk. [2011. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
- Kis ezerjófű (magyar nyelven). nepgyogyaszat.hu. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
