Bleyer Jakab
1920 körül
Magyarország nemzetiségi kisebbségek tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – 1919. november 24.
Született	1874. január 25.[1] Dunacséb
Elhunyt	1933. december 5. (59 évesen)[2] Budapest[3]
Sírhely	Új köztemető
Párt	Egységes Párt Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
Foglalkozás	irodalomtörténész történész politikus egyetemi oktató
Díjak	honorary doctor of the University of Tübingen
A Wikimédia Commons tartalmaz Bleyer Jakab témájú médiaállományokat.

Bleyer Jakab (Dunacséb, 1874. január 25. – Budapest, Józsefváros, 1933. december 5.)^[4] magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere.

Család, ifjúkor

Német parasztcsalád gyermekeként a Bácskában, Dunacsében (Tscheb, a mai Čelarevo, Szerbia) született, szülei Bleyer Jakab és Stern Veronika. Német népiskolai tanulmányai után a tehetséges fiú az újvidéki (Neusatz, Novi Sad) magyar gimnáziumba, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és magyar filológia szakon. Az Eötvös-kollégium tagja volt. 1897-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Szakdolgozatát „A német történelmi népdalok magyar vonatkozásai 1551-ig” címmel írta [„Ungarische Beziehungen der deutschen historischen Volkslieder bis 1551”]. A magyar-német kapcsolatok témája ettől kezdve végigkísérte életét.

Pályafutása

1897-től budapesti gimnáziumi, 1900-tól soproni főreáliskolai tanárként állt munkába. 1903-1904-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egyetemen továbbképzésben vett részt. Hazatérése után ismét Budapesten tanított gimnáziumban. 1905-ben, 31 éves korában habilitált, kilépett az állami szolgálatból, hogy egyetemi magántanárként a budapesti egyetemen oktasson. 1905-1909-ben a Budapesti Philológiai Társaság titkári teendőit is ellátta. Már 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, később Németországban is hasonló megtiszteltetésben volt része, mint a müncheni Német Akadémia tanácsának tagja, valamint a tübingeni egyetemi tanácsnak tiszteletbeli tagja. 1908-ban meghívást kapott Kolozsvárra az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikor is a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára volt 1919 októberéig. 1911-ben Budapesten Bleyer Jakab Petz Gedeonnal közösen megalapította az egyetemen a Germanisztikai Intézetet. Ők ketten a következő évben disszertációsorozatot indítottak, bevonva a munkába Heinrich Schmidtet, „Arbeiten zur deutschen Philologie” címmel, a tudományos utánpótlás szorgalmazására. 1915-től mint a magyarországi német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója a politikai életben is részt vett. 1917-ben jelent meg Bleyer Jakab programszerű tanulmánya „A magyarországi németség” [„Das ungarländische Deutschtum”] címmel, amelyben kulturális jogokat követelt a sváboknak, teljes egészében az 1868. évi magyar liberális nemzetiségi törvény szellemében. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt aktívan részt vett az ellenforradalomban, a Fehérház Bajtársi Egyesület egyik vezető személyiségeként jelentős szerepe volt a Peidl-kormány és vele a Tanácsköztársaság megbuktatásában, ami után, 1919. augusztus 15-étől 1920. december 16-áig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és az első Teleki-kormányban. 1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt. Miniszterként küzdött a nyugat-magyarországi németlakta területek Ausztriához csatolása ellen, ezáltal magára haragította az ausztriai és németországi német nemzeti érzelműeket. Burgenland elvesztését a magyar közvélemény Bleyer személyes kudarcának tekintette, a szélsőjobboldali politikusok hazafiatlansággal vádolták.^[5]

Trianon után Magyarország feladta korábbi liberális kisebbségi politikáját. Bleyer Jakab 1921 januárjában megalapította a „Sonntagsblatt für das deutsche Volk in Ungarn“-t, amely az ország egyetlen német nyelvű hetilapjaként rövid idő múlva a magyarországi németek fontos érdek- és jogi képviseleti orgánumává vált. A magyar kormány új nyelvrendelete (1923. június 22. - garantálta a kisebbségek számára többek között az anyanyelv szabad használatát a közéletben és az iskolákban) ellenére a magyar közigazgatási, egyházi és iskolai hatóságok a kisebbségek nyelvi asszimilációját szorgalmazták. Három héttel később, 1923. július 15-én Bleyer Jakab egyesületet alapított „Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein” (UDV) néven, amelynek haláláig vezetője maradt. Jóllehet ez a kulturális szervezet államilag engedélyezett volt, tevékenységét kormányzati és igazgatási szervek korlátozták. Így az egyesületnek 1933-ig 186 faluban mindössze 12 000 tagja volt, amely a magyarországi német lakosságnak csupán 2,5 százalékát tette ki. 1929-ben folyóiratot alapított „Deutsch-Ungarische Heimatblätter” címmel. Az 1933-ig negyedévenként megjelenő lap a magyarországi németség és a magyar-német kapcsolatok tudományos kutatását tűzte ki célul. Ehhez Bleyer magyarországi tudósok, kutatók mellett a Monarchia utódállamaiból és német nyelvű országokból is felkért szerzőket. Számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban. Az Egyetemes Philologiai Közlönynek társszerkesztője volt.

1920-tól a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési, 1926-tól egységespárti országgyűlési képviselő volt. A magyar országgyűlés 1933. május 9-ei ülésén Bleyer Jakab keresztény konzervatív képviselőként a magyarországi német kisebbség érdekeiért szólalt fel, mellyel a nacionalista és jobboldali konzervatív körökben és a budapesti egyetemisták körében is uszító hadjáratot váltott ki saját személye és a magyarországi németek ellen.^[6]

Művei

• A magyar-hun monda germán elemei (Bp., 1906)
• Gottsched hazánkban (Bp., 1909)
• Hazánk és a német philologia a 19. sz. elején (Bp., 1910)
• Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt (München-Leipzig, 1913)
• A hazai németség (Bp., 1917)
• Das Deutschtum in Rumpfungarn, Verlag des "Sonntagsblattes", 1928^[7]
• Festschrift für Gideon Petz (Bp., 1933)

Irodalom

• Koszó János: B. J. emlékezete In: Egyetemes Phil. Közl., 1935).
• Gratz Gusztáv: Bleyer Jakab In: Magyar Szemle, 1934.
• Fata Mária: A politikus, aki a magyarországi németek kettős identitásáért küzdött^[8]
• Fata Márta: Bleyer Jakab nemzetiségi koncepciója és politikája (1917-1933) In: Regio. Kisebbség, politika, társadalom. 5. évf. 1. sz. (1994.)^[9]

Származása

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon Bleyer Jakab , arcanum.hu
• Unser Namensgeber Archiválva 2018. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, deutsche-in-ungarn.hu (németül)
• Országgyűlési almanach 1884-1944 - Bleyer Jakab Dr. (Villány) , library.hungaricana.hu

További információk

• Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskola, bleyer.sulinet.hu
• Pritz Pál – Marchut Réka: Kisebbségpolitikák – nemzetközi erőtérben. Bleyer Jakab/Jakob Bleyer példáján, real.mtak.hu
• Grósz András: A deutschungar Bleyer Jakab - különös tekintettel a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatára, edit.elte.hu