A településen világörökségi helyszín található

Tolcsva
A Dessewffy-kastély
Tolcsva címere Tolcsva zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Sárospataki
Jogállás	község
Polgármester	Csoma Ernő (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	3934
Körzethívószám	47
Népesség
Teljes népesség	1517 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	109,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	16,48 km²
Földrajzi nagytáj	Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj	Tokaj–Zempléni-hegyvidék[3]
Földrajzi kistáj	Hegyalja[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 17′ 02″, k. h. 21° 26′ 46″48.28395, 21.4461748.283950°N 21.446170°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 02″, k. h. 21° 26′ 46″48.28395, 21.4461748.283950°N 21.446170°E
Tolcsva Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Tolcsva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tolcsva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tolcsva község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Sárospataki járásban, a Tokaji borvidéken.

Tolcsva Magyarország északkeleti részén, Tokajhegyalja középső területén, a Bodrogba folyó Nagy-Tolcsva-patak két oldalán fekszik, Szerencs és Sátoraljaújhely között, 25–25 km távolságra.

Öt hegyaljai szőlőtermelő településsel határos; szomszédai: északon és északnyugaton Erdőhorváti, keleten és délkeleten Sárazsadány, dél-délnyugaton Olaszliszka, nyugaton Erdőbénye, délen Vámosújfalu.

Domborzatát alapvetően a felszín gyenge függőleges tagozottsága és a tenger szintje felett 300 méternél nem magasabb dombok jellemzik. Az altalaj vulkáni utóműködésből származó riolittufa, zeolit; a felszínt főleg jégkorszaki nyirok és humuszos talaj borítja. Összességében a település kiváló természeti, földrajzi adottságokkal rendelkezik, melyek fontos tényezői az eredményes szőlőművelésnek.

A település csak közúton közelíthető meg, a legegyszerűbben a 37-es főútról Vámosújfalunál leágazó 3716-os úton; ez köti össze a Zempléni-hegység magasabban fekvő részein elterülő településekkel is. Erdőbénye felől a 3717-es úton érhető el.

Déli határszélétől nem messze húzódik a Budapest–Sátoraljaújhely-vasútvonal, melynek egyik állomása ráadásul az Olaszliszka-Tolcsva vasútállomás nevet viseli, de az valójában Vámosújfalu területén található, Tolcsva központjától mintegy 3 kilométerre.

Tolcsva és környéke az őskőkortól kezdve lakott volt, amit az itt talált régészeti leletek is bizonyítanak. A Várhegy^[4]) nevű határrész arra utal, hogy ott vár állhatott, IV. Béla korabeli, melynek nyomai még a múlt század közepén láthatók voltak. A régészek értékes leleteket találtak a településen és környékén, melyek többsége megtalálható a miskolci Herman Ottó Múzeumban, illetve a budapesti Nemzeti Múzeumban.

Az oklevelek 1255-ben említették először, Tolchwa néven. A Zsigmond-kori okmányokban nyomon követhetők Tolcsva birtokosainak változásai:

1366-ban Tolcsvai János és fiainak, 1398-ban Debrői Istvánnak, 1404-ben Keéri Lászlónak, 1410-ben Toronyi Pálnak, 1414-1445 között a Csicseri családnak, 1446-tól a Tolchvai és Upori családnak volt itt birtoka.

1511-től a Bánffy, Eödönffi, Dobó, Gerendi, Czékei, Mezőssyek, Szekrényessyek, Dessewffyek és sok más nemesi család birtoka volt. 1602-ben a Lónyay, 1630-ban a Rákóczi-család volt Tolcsva birtokosa. 1486-ban Nagytolcsva mezővárosi rangot kapott, és a későbbiek során is különféle városi szabadalmakat élvezett.

Egykor arany- és ezüst-bányászata is volt. A Tolcsva környéki hegyek pedig jáspist, obszidiánt és kalcedont tartalmaznak.

Az 1700-as évek második felében Tolcsva a gróf Szirmay és utána a báró Waldbott Frigyes családok tulajdonába került. A Waldbott kastély ma is áll, melyben a község általános iskolája működik.

A görögök megjelenése Tolcsván 1711 után figyelhető meg, akik az ún. Tokaji Compania kereskedő társaság tagjaiként fontos szerepet játszottak a Hegyalja borkereskedelmével és a vidéknek külföldi árukkal történő ellátásában. Az 1725-1728-as népszámlálás szerint már éltek zsidó családok Tolcsván. A későbbi időben nagy szerepet játszottak a vidék borkereskedelmében.

A 18. század végén Tolcsva bekapcsolódott az országos postahálózatba. A faluban gyógyfürdő működött. Az 1828-as népszámlálás adatai szerint a településen 501 ház állt. Az 1848-as forradalom eseményeiről a zsidó kereskedők számoltak be a falu lakosainak, akik a pesti vásáron tartózkodtak. 1848 szeptemberében Szirmay Ödön akkori polgármester rendelete értelmében a szőlődézsmát eltörölték, mely egyike volt a legnehezebb feudális terheknek. A szabadságharc csatáiban aktívan részt vettek a tolcsvaiak.

Az 1850-től 1945-ig tartó történelmi korszakban fontos változások következtek be Tolcsva társadalmi, gazdasági, kulturális életében. A települést 1856-ban súlyos tűzvész pusztította, melynek során számos középület és 90 ház porig égett. Az iparosság továbbra is egységes céh keretek között működött. Az 1867. évi kiegyezés megteremtette a modern közigazgatást, gazdálkodást, pénzintézeti működéseket, az iskola ügyet, a művelődés irányítását új alapokra helyezte. Tolcsva 1872-ben, a Sátoraljaújhely-Legenye-Mihályi vasúti szárny bővítése révén bekapcsolódott az országos és nemzetközi vasúti közlekedésbe. 1886. évi közigazgatási törvény a várost lefokozta nagyközségi rangra.

A filoxéra járvány (szőlővész) 1886-ban érte el Tolcsvát, és a hegyaljai települések közül itt volt a legnagyobb a szőlő pusztulása. Az újratelepítés után 1895-re majdnem visszaállt a vész előtti állapot. A nagyobb szőlőbirtokosok nemcsak pincészettel, hanem feldolgozó és palackozó üzemekkel is rendelkeztek, önálló kereskedelmi, értékesítési joggal, az üvegeken saját címerrel ellátott címkékkel. A Hegyalján a 19. század második felétől különböző társaságok, egyesületek alakultak, melyekhez a tolcsvai birtokosok is csatlakoztak.

1913-ban nagy árvíz pusztított a településen, melynek során kb. 160 lakóház került víz alá. A természeti csapás után, emberi áldozatokat követelő világháború jött. A háború éveiben nemcsak a hadszíntéren, de a hadi üzemekben is jelen voltak a tolcsvai lakosok. Az áldozatok emlékére a községi képviselőtestület emlékművet állított. A világháború pusztításai, a Tanácsköztársaság helyi negatív intézkedései, majd a trianoni békeszerződés hátrányosan hatott Tolcsva fejlődésére 1920 után. A tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat, országos vásáraikra sem jöttek el az elcsatolt területekről.

1939-ben, a világháború kitörése után lengyel menekültek telepedtek meg Tolcsván. Központi utasításokra fokozódott a helyi zsidóság tevékenységének korlátozása. Megszüntették egyesületeiket, szervezeteiket, iskolájukat, eljárást kezdeményeztek ellenük, bolti készleteiket elkobozták, ingatlanaikat elvették stb. Tolcsváról a hadköteles férfiakat a hadszíntérre küldték, a polgári lakosság pedig a katonaság felszerelésének kiegészítésében vett részt. A második világháború áldozatainak emlékoszlopán 47 név szerepel, kik katonaként, vagy polgári személyként haltak meg.

1944. december 17-én vonultak be a román, majd a szovjet csapatok. Komoly megterhelést jelentett a lakosság számára a szovjetek rendelkezései: a borkészlet felmérése és lefoglalása, termények, élő állatok, takarmány, élelmiszerek stb. hadi célra való beszolgáltatása. 1945 márciusában Tolcsván is megalakult a néphatalmi szervezet, a Nemzeti Bizottság. Ezen év augusztus 4-én Ónody Imre községi bíró elnökletével összeült az új képviselőtestület. Intézkedés történt a zsidó vagyonok visszajuttatásáról. Az 1945-46-os tanév már nyugodt körülmények között folyt. Az óvoda folyamatosan működött. 1945 márciusában Tolcsván is földosztás kezdődött. 1947-ben megtörtént a község villamosítása, 1948-ban pedig államosították az iskolákat. Megindult a mozi működése, a kultúrház és könyvtár intézményes működése és takarékpénztár is alakult.

A településről vette nevét a Tolcsvai család, valamint előnevét a Tolcsvai Nagy család.

Tolcsvával volt határos a mára már elpusztult Kutpataka község is, melynek nevét a 14. század végén említették az oklevelek Kughpathaka, Kwthpataka néven. 1410-ből ismerjük birtokosa nevét is: Toronyai Pál.

• 1990–1994: Kiss István (független)^[5]
• 1994–1998: Kiss István (független)^[6]
• 1998–2002: Vojnár László (független)^[7]
• 2002–2006: Vojnár László (független)^[8]
• 2006–2008: Vojnár László (független)^[9]
• 2008–2010: Vojnár László (független)^[10]
• 2010–2014: Csoma Ernő (Fidesz-KDNP)^[11]
• 2014–2019: Csoma Ernő (Fidesz-KDNP)^[12]
• 2019–2024: Csoma Ernő (Fidesz-KDNP)^[1]
• 2024– : Tóth Gábor (független; október 1-jével léphet hivatalba)

A településen 2008. július 13-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.^[13] A polgármester-választáson a hivatalban lévő faluvezető is elindult, és a második helyezettel elég szoros versenyben ugyan, de meg tudta erősíteni a pozícióját.^[10]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 8%-a cigány és 1%-a ruszin nemzetiségűnek vallotta magát.^[14]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,1%-a magyarnak, 5,4% cigánynak, 2,9% ruszinnak mondta magát (20,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,7%, református 10,3%, görögkatolikus 17,4%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,2% (30,9% nem válaszolt).^[15]

2022-ben a lakosság 90,8%-a vallotta magát magyarnak, 6% ruszinnak, 4,4% cigánynak, 0,1% németnek, 1,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,7% volt római katolikus, 11,7% református, 18,7% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 0,1% izraelita, 3,1% felekezeten kívüli (29,1% nem válaszolt).^[16]

A vidék alapvető gazdaság-földrajzi sajátosságát a 17-19. században a szőlő- és borgazdaság jelentette, azonban a szántóföldi gazdálkodásnak, az állattartásnak, erdőhasznosításnak és a hozzájuk kapcsolódó iparágaknak is jelentős szerepük volt Tolcsván. Az itt lakók két nyomásban búzát, kukoricát, rozsot, zabot termeltek. Az erdőt építkezésre, tüzelésre, makkoltatásra, legeltetésre, vadászatra hasznosították. A Tolcsva patakon több nagy teljesítményű malom működött. A kerti gyümölcsösökben szilvát, diót, körtét termeltek. Az állattartás rideg körülmények között folyt.

A Rákóczi-szabadságharc után a borpiac kiszélesedése, az aszúbor megjelenése, az értékesítés akadályainak eltűnése segítették a minőségi és mennyiségi fejlődést. Az itteni pincékben érlelt borokból kerültek ki a leghíresebbek, melyek az egész Hegyaljának megalapozták a hírnevét. A borszállítások elsősorban a felvidéki városokon át Lengyelországba irányultak.

1904 januárjában hosszú készülődés után újjáalakult a tolcsvai ipartestület, mely egybefogta a helyi iparosságot, mestereket, segédeket, tanoncokat egyaránt. A lakosság ellátására kiépült az üzlethálózat, mely a környező falvakból a piacra ideérkező lakosság igényeit is kielégítette.

1920 után a trianoni határ miatt a tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat. A pénzromlás, majd a gazdasági válság mind kedvezőtlenül hatott a község iparos, gazdálkodó rétegére.

Egy 1940. évi összeírás ipari létesítmény között említ egy fűrésztelepet, egy hengermalmot, gyümölcskonzervgyárat, szeszfőzdéket.

Az 1945 óta működő Szövetkezeti Borvásárló Egyesület utódaként 1950-ben alakult a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai Pincészete. Az állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével 1971. január 1-jétől kezdte meg működését a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, melynek II. sz. kerülete volt a tolcsvai. A Borkombinát 4 korszerű szőlőfeldolgozó üzemmel rendelkezett, a tároláshoz 16 pincészet, 200 pince szolgált, szeszfőzdék, palackozó üzemek is tartoztak hozzá, székhelye Sátoraljaújhelyen volt.

1974-ben kezdte meg működését a tolcsvai palackozó üzem. Itt palackozott fajták: Tokaji Muskotályos, Tokaji Ó Furmint, Tolcsvai Édes Furmint, Tolcsvai Édes Hárslevelű, Tokaji Száraz Szamorodni, Tokaji Édes Szamorodni, Tokaji 3-6 puttonyos Aszú, Tokaji 6 puttonyos Muskotályos Aszú, melyek hazai és nemzetközi borversenyeken sok aranyérmet, világversenyt nyertek. A Borkombinát megalakulásától a Rákóczi-család történelmi címerének felhasználásával készítette el emblémáját, borcímkéjét.

A rendszerváltás után, 1993-ban a Borkombinát állami vállalatból gazdasági társasággá alakult, Tokaj Kereskedőház Zrt. néven. Az átalakított, 100 % állami tulajdonú társaság székhelye ekkor Tolcsvára került, és azóta is itt van. 2016. óta Grand Tokaj Zrt. néven működik.^[17]

A cég, amely ma is a Tokaji borvidék legnagyobb felvásárlója és bortermelője és integrátora, a térség teljes bortermelésének mintegy 35%-át adja. A közel 70 hektáros saját szőlőterülettel rendelkező borászat mintegy 1000 hektárnyi termőterületről több mint 1000 kistermelőtől vásárolja fel a szőlőt.^[18]

Egykor a teljes Tokaji borvidékre kiterjedő szőlőbirtokainak, pincészeteinek, borászatainak^[19] és ingatlanainak jelentős részét a rendszerváltás óta privatizálták, ezekből kisebb-nagyobb gazdasági egységek alakultak, a tolcsvai területen pl. az Tokaj Oremus Kft. működik, mely a helyi pincészeteket is kezeli.

A korábbi Békeharcos MgTsz 1992. szeptember 22-én átalakult Kertészeti és Borászati Pinceszövetkezetté. A község területén működik még az Északerdő Rt. Hegyaljai Erdészeti Igazgatósága, Tolcsva-Olaszliszka és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A közelmúltban megalakult a kistermelőket egyesítő Tolcsva-Erdőhorváti Hegyközség.

• Király Panzió ^[20][21]
• Bor-Kő Udvarház ^[22]

Tolcsva idegenforgalmi vonzerejét a műemlékek sokasága, a világhírű hegyaljai bor, valamint a térség szemet gyönyörködtető, szinte érintetlen természeti szépsége jelenti. A település különösen gazdag műemlék jellegű épületekben, amelyeket a Hegyalja neves szőlőgazdáinak kastélyai reprezentálnak.

A 18. században bevándorló ruszin és a Balkánról feltelepülő görögök hozták magukkal vallásukat. Templomuk 1859-ben, Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére lett felszentelve. A templom 1909-ben új főoltárt kapott, 1918-ban freskókkal díszítették. Az egyház 1925-ben két harangot vásárolt, 1927-ben pedig felújították a templomot.

Tolcsván aránylag kis lélekszámú volt a református közösség. A község ma is álló temploma 1864-1869 között épült, a korábbi templom leégése után. Harangja 1866-ban készült el, orgonája 1882-ben épült.

Építészeti szakemberek értékelései szerint a legrégebbi műemlék épület a mai Bajcsy-Zsilinszky u. 67. sz. alatt lévő gótikus plébánia templom, mely a leletek alapján a 14. században épült. Itt őrizték 1806. március 14-20-án a magyar Szent Koronát. A templom Kisboldogasszony tiszteletére van szentelve. A templom kétszer is a reformátusok birtokába került, de 1711-től a helyi római katolikus közösség használatában volt.

A templomok mellett Tolcsva jelentős más műemlékekkel, kastélyokkal, kereskedő- és polgárházakkal rendelkezik.

• A Rákóczi-kastély kora barokk stílusban épült, mely méreteivel, építészeti emlékeivel a 17. század felső-magyarországi építészetének jellegzetes építménye. A műemlék helyreállítására 1960-ban került sor. 1972-től a kastélyban szőlészeti és borászati múzeum működik, mely a tolcsvai szőlészet, borászat tárgyi és szellemi emlékeit őrzi.
• A Dessewffy-kastélyt 1659-ben valószínűleg Bónis Ferenc építtette. Többszöri tulajdonosváltás után a 19. században került a Dessewffy család birtokába, akik igényeik szerinti átalakításokat végeztek rajta. Az épületet majorsági épület és nagyméretű kert veszi körül.
• Szirmay-Waldbott kastély - Tolcsva harmadik jelentős kastélya az 1820 körül klasszicista stílusban, Szirmay Ádám által épített kastély. Eklektikus átalakításokkal, bővítésekkel módosított épület a mai alakját a 19. század végén br. Waldbott Frigyes átépíttetésével nyerte. Az eredeti állapotban fennmaradt faburkolatos szalonok a 19. század klasszicista stílusát tükrözik. Az épületben 1948 óta iskola működött, majd 2015-ben a kastély déli szárnyának és a park egy részének felújítását követően Tolcsvai Szirmay-Waldbott-kastély Örökségturisztikai és Kulturális Rendezvényközpontként funkciónál.
• A Kossuth u. 64. sz. alatt található az ún. Stépán kúria, a 19. századi klasszicista nemesi házak egyik jellegzetes emléke, feltehetően az 1820-as években épült.
• Tolcsván még az 1959. évi műemléki összeírás idején is két másik klasszicista kúria állt, az 1820 körül épített Szemere-kúria, a Jókai u. 5. sz. alatt és az ekkortájt épült régi Szirmay-kúria, mely később dr. Bekény József családjáé volt, a Bajcsy-Zsilinszky u. 29. sz. alatt látható. Ezen kívül figyelmet érdemel még számos barokk és klasszicista polgárház.
• Az elmúlt években a térség gazdaságában végbement privatizációk hatásaként, a külföldi érdekeltségű társaságok – megismerve a település turisztikai lehetőségeit – visszatérő vendégei a falunak. A turisták érdeklődésének hatására mindinkább érzékelhetőek a belföldi turizmus fellendülésének a jelei is. Az utóbbi években jelentősen bővültek az igényes szálláslehetőségek és vendéglátóegységek száma. Felejthetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak a borkóstolással egybekötött pincelátogatás, melyhez tájjelegű ételek kínálata is társul.

• Itt született Újvári Péter, születési és 1913-ig használt nevén Groszman Péter, onnantól hivatalosan Ujváry^[23] (1869. április 24.^[24] – Budapest 1931. január 16.)^[25] magyar újságíró, író. Ujvári Imre és Újvári László újságírók és N. Ujvári Magda szerkesztő édesapja.
• Szekrényessy Anna (Nuschi) /1880-1939/ opera-énekesnő. Szekrényessy Lajos (1847-1909) és Mezőssy Margit tolcsvai birtokosok leánya, született Miskolcon. Ifjúsága jelentős részét töltötte Tolcsván. A nemzetközi operaszínpadok ünnepelt Wagner-énekesnője, aki Wagner minden jelentősebb operájának női főszerepét végigénekelte német, svájci, magyar és amerikai színpadokon.
• Itt született 1879-ben William Fox amerikai filmgyáros, producer.
• Itt született Antalóczy Zoltán (1923. március 22 - 2019. június 8.) szívgyógyászorvos, professor emeritus, MTA doktor, filozófus, a Magyar Kultúra Lovagja, a község későbbi díszpolgára.
• Itt tanított 1945-ben Materényi Jenő (1920-1986) magyar-történelem szakos tanár.

• Borovszky Samu:Zemplén vármegye
• Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története Bp. 2006. ISBN 963 229 008 9

• Európai borutak portál
• Tolcsva község honlapja

Sablon:Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései m v sz Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye települései
Megyei jogú város	Miskolc
Városok	Abaújszántó Alsózsolca Borsodnádasd Cigánd Edelény Emőd Encs Felsőzsolca Gönc Kazincbarcika Mezőcsát Mezőkövesd Nyékládháza Onga Ózd Pálháza Putnok Rudabánya Sajóbábony Sajószentpéter Sárospatak Sátoraljaújhely Szendrő Szerencs Szikszó Tiszaújváros Tokaj
Községek, nagyközségek	Abaújalpár Abaújkér Abaújlak Abaújszolnok Abaújvár Abod Aggtelek Alacska Alsóberecki Alsódobsza Alsógagy Alsóregmec Alsószuha Alsótelekes Alsóvadász Arka Arló Arnót Ároktő Aszaló Baktakék Balajt Bánhorváti Bánréve Baskó Becskeháza Bekecs Berente Beret Berzék Bodroghalom Bodrogkeresztúr Bodrogkisfalud Bodrogolaszi Bódvalenke Bódvarákó Bódvaszilas Bogács Boldogkőújfalu Boldogkőváralja Boldva Borsodbóta Borsodgeszt Borsodivánka Borsodszentgyörgy Borsodszirák Bózsva Bőcs Bükkábrány Bükkaranyos Bükkmogyorósd Bükkszentkereszt Bükkzsérc Büttös Csenyéte Cserépfalu Cserépváralja Csernely Csincse Csobád Csobaj Csokvaomány Damak Dámóc Debréte Dédestapolcsány Detek Domaháza Dövény Dubicsány Egerlövő Égerszög Erdőbénye Erdőhorváti Fáj Fancsal Farkaslyuk Felsőberecki Felsődobsza Felsőgagy Felsőkelecsény Felsőnyárád Felsőregmec Felsőtelekes Felsővadász Filkeháza Fony Forró Fulókércs Füzér Füzérkajata Füzérkomlós Füzérradvány Gadna Gagyapáti Gagybátor Gagyvendégi Galvács Garadna Gelej Gesztely Gibárt Girincs Golop Gömörszőlős Göncruszka Györgytarló Halmaj Hangács Hangony Háromhuta Harsány Hegymeg Hejce Hejőbába Hejőkeresztúr Hejőkürt Hejőpapi Hejőszalonta Hercegkút Hernádbűd Hernádcéce Hernádkak Hernádkércs Hernádnémeti Hernádpetri Hernádszentandrás Hernádszurdok Hernádvécse Hét Hidasnémeti Hidvégardó Hollóháza Homrogd Igrici Imola Ináncs Irota Izsófalva Jákfalva Járdánháza Jósvafő Kács Kánó Kány Karcsa Karos Kázsmárk Kéked Kelemér Kenézlő Keresztéte Kesznyéten Királd Kiscsécs Kisgyőr Kishuta Kiskinizs Kisrozvágy Kissikátor Kistokaj Komjáti Komlóska Kondó Korlát Kovácsvágás Köröm Krasznokvajda Kupa Kurityán Lácacséke Ládbesenyő Lak Legyesbénye Léh Lénárddaróc Litka Mád Makkoshotyka Mályi Mályinka Martonyi Megyaszó Méra Meszes Mezőnagymihály Mezőnyárád Mezőzombor Mikóháza Mogyoróska Monaj Monok Múcsony Muhi Nagybarca Nagycsécs Nagyhuta Nagykinizs Nagyrozvágy Négyes Nekézseny Nemesbikk Novajidrány Nyésta Nyíri Nyomár Olaszliszka Ónod Ormosbánya Oszlár Pácin Pamlény Pányok Parasznya Pere Perecse Perkupa Prügy Pusztafalu Pusztaradvány Radostyán Ragály Rakaca Rakacaszend Rásonysápberencs Rátka Regéc Répáshuta Révleányvár Ricse Rudolftelep Sajóecseg Sajógalgóc Sajóhídvég Sajóivánka Sajókápolna Sajókaza Sajókeresztúr Sajólád Sajólászlófalva Sajómercse Sajónémeti Sajóörös Sajópálfala Sajópetri Sajópüspöki Sajósenye Sajószöged Sajóvámos Sajóvelezd Sály Sárazsadány Sáta Selyeb Semjén Serényfalva Sima Sóstófalva Szakácsi Szakáld Szalaszend Szalonna Szászfa Szegi Szegilong Szemere Szendrőlád Szentistván Szentistvánbaksa Szin Szinpetri Szirmabesenyő Szomolya Szögliget Szőlősardó Szuhafő Szuhakálló Szuhogy Taktabáj Taktaharkány Taktakenéz Taktaszada Tállya Tarcal Tard Tardona Telkibánya Teresztenye Tibolddaróc Tiszabábolna Tiszacsermely Tiszadorogma Tiszakarád Tiszakeszi Tiszaladány Tiszalúc Tiszapalkonya Tiszatardos Tiszatarján Tiszavalk Tolcsva Tomor Tornabarakony Tornakápolna Tornanádaska Tornaszentandrás Tornaszentjakab Tornyosnémeti Trizs Újcsanálos Uppony Vadna Vágáshuta Vajdácska Vámosújfalu Varbó Varbóc Vatta Vilmány Vilyvitány Viss Viszló Vizsoly Zádorfalva Zalkod Zemplénagárd Ziliz Zubogy Zsujta