Édouard Mortier
| Édouard Mortier | |
 | |
| Született | 1768. február 13.[1][2][3][4][5].svg){kind=small} Le Cateau-Cambrésis |
| Meghalt | 1835. július 28. (67 évesen)[2][4][5][6][7] Párizs |
| Sírhely | |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége |  francia |
| Fegyvernem | gyalogság |
| Rendfokozata | a birodalom marsallja |
| Csatái | forradalmi háborúk, napóleoni háborúk |
| Kitüntetései | .svg){kind=small} Szent Lélek rend lovagja |
| Halál oka | lőtt seb |
| Gyermekei |
|
| Iskolái | Douai-i Egyetem |
| Civilben | nagykövet (Oroszország) miniszterelnök (1834-1835) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Édouard Mortier témájú médiaállományokat. | |
Édouard Mortier (teljes nevén Édouard Adolphe Casimir Joseph Mortier, Treviso első hercege (Le Cateau-Cambrésis, Nord-Pas-de-Calais, 1768. február 13. – Párizs, 1835. július 28.) Franciaország marsallja, a forradalmi és a napóleoni háborúk hadvezére, államférfi, miniszterelnök.
Életének korai szakasza
[szerkesztés]Apja, Charles Mortier (1730 – 1808), a harmadik rend képviselője volt, anyja Marie Anne Joseph Bonnaire. 1791-ben lépett be a hadseregbe alhadnagyként.
A forradalmi és a napóleoni háborúk idején
[szerkesztés]1792-1793-ban az északkeleti fronton és Hollandiában, a Maasnál és a Rajnánál harcolt. A quiévrain-i csatában kilőtték alóla a lovat, a jemappes-i, a neerwindeni, és Sellemberg alatt a leuveni csatában adta tanújelét bátorságának. Valencia blokádjánál 150 emberével védte a Persian folyót hat órán keresztül a Famarsi tábor evakuációjánál. Adjutánssá léptették elő Hondschoote-nál, 1793 októberében. Dourlers falu elfoglalásakor megsebesült, a Monsi, a brüsszeli, a leuveni és a fleurusi csatákban kitűnt bátorságával.
1794-ben Kléber tábornok alatt részt vett Saint-Pierre erődjének elfoglalásában, majd Marceau tábornok parancsnoksága alatt ott volt a rajnai átkelésnél Neuwiednél. 1796-ban Lefebvre marsall Sambre–Meuse hadseregének (Armée de Sambre-et-Meuse) elővéd parancsnoka.
A második koalíció háborúinak idején 1799-ben először altábornaggyá, majd hadseregtábornokká léptették elő. Az ő vezetésével foglalták el Hannovert. Az artlenburgi megállapodást ő vitte végbe, Napóleon császár 1804-ben a birodalom marsalljává léptette elő. Az ulmi csatában ő irányította a Grande Armée-t, a dürensteini csatában különösen kitüntette magát briliáns akciójával.
1806-ban ismét Hannover-ben és Északkelet-Németországban volt, 1807-ben ismét a Grande Armée-ben szolgált a friedlandi csatában.
1808-ban Napóleon császár kinevezte Treviso hercegének, és részt vett Madrid visszafoglalásában. Spanyolországban két csatában is részt vett, győzött az ocañai csatában 1809. novemberében. A Jeune Garde-nak, Napóleon fiatal gárdájának parancsnoka, 1814-ben a védekező hadjáratban kiváló szolgálatot látott el utóvédként. 1815-ben a Bourbon-restauráció után a száz nap idején Napóleon oldalára állt, de a waterlooi csatában ő kezdte a harcot, de abba kellett hagynia idegzsábája miatt.
A napóleoni háborúk után
[szerkesztés]A második Bourbon-restauráció után kegyvesztett lett, de 1819-ben XVIII. Lajos király kinevezte Franciaország pairjévé, ezzel a felsőház tagjává. 1825-ben a Szentlélek-rend (Ordre des Chevaliers du Saint-Esprit) lovagja lett. A júliusi forradalom után 1830–1831 között Szentpéterváron francia nagykövetként működött, 1834–1835 között Lajos Fülöp király hadügyminisztere és miniszterelnöke volt. 1835-ben, amikor elkísérte Lajos Fülöpöt egy szemleútjára, akkor ő - és még rajta kívül tizenegy másik ember - a Giuseppe Marco Fieschi által elkövetett bombamerénylet áldozata lett. Lajos Fülöp király őszintén meggyászolta, és nyíltan megsiratta elveszített munkatársát a tábornokok temetőjében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [C/0/41 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
Források
[szerkesztés]- napoleon.lap.hu
- Napóleon marsalljai (franciául)
| A forradalomtól a konzulátusig (1795–1804) | Toulon ostroma (1793) · Vendémiaire 13-i royalista felkelés (1795) · Első itáliai hadjárat (1796–1797) · Direktórium (1795–1799) · Egyiptomi hadjárat (1798–1801) · Brumaire 18–19-i államcsíny (1799) · Második itáliai hadjárat (1799–1800) · Konzulátus (1799–1804) · Code Napoléon |   |
|---|---|---|
| A Császárság (1804–1814) | Napóleon koronázása (1804) · Első Francia Császárság (1804–1814) · Németországi hadjárat (1805) · Rajnai Szövetség (1806) · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807) · Félszigeti háború (1808–1814) · Németországi és ausztriai hadjárat (1809) · Orosz–török háború (1806–12) · Ágyúnaszád-háború (1807–14) · Finn háború (1808–1809) · Oroszországi hadjárat (1812) · Németországi hadjárat (1813) · Észak-franciaországi hadjárat (1814) | |
| Hanyatlás és bukás (1814–1815) | Bécsi kongresszus · Elba-szigeti Hercegség (1814–1815) · Száz nap (1815) · Dél-németalföldi hadjárat (1815) · Waterloo (1815) · Napóleon Szent Ilona szigetén (1815–1821) · Halála (1821)
| |
| Koalíciós háborúk (1792–1815) | ||
Bonaparte-ház · Code Napoléon · Napóleoni heraldika · Napóleon-tételek · Napóleoni háborúk · Bonapartizmus | ||
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
