A Grande Armée I. Napóleon francia császár nagy, soknemzetiségű hadserege, amely kb. 600 000 főt számlált. 1805-ben a vette fel a francia hadsereg a Grande Armée címet, s egészen 1815-ig, a császár bukásáig állt fenn. Az 1812-i oroszországi hadjáratban a borogyinói csatában még nagy veszteségekkel ugyan, de győzelmet aratott, viszont Moszkva bevétele és a fokozatos visszavonulás során meggyengült, felbomlott. A 600 000 fős seregből Oroszországból alig 20 000-en tértek haza.

• francia, belga, holland: 300 000
• lengyel: 95 000
• osztrák: 35 000
• olasz: 25 000
• bajor: 24 000
• szász: 20 000
• porosz: 20 000
• vesztfáliai: 17 000
• svájci: 15 000
• horvát: 3 500

A gyalogság a voltigeur könnyű gyalogságból, az első vonalt alkotó fusilier lövészekből, a Chasseur vadász hadosztályokból, és a gránátosokból állt.

Habár a korabeli Európát a könnyűlovas harcmodor jellemezte, ennek ellenére Napóleon sok csatáját a nehézlovasság döntötte el, amelyet Joachim Murat és Michel Ney marsallok irányítottak. A nehézlovasságon belül a gránátosok lovassági megfelelői, a karabélyosok és a csatákban hatalmas erőt képviselő vértesek alkották. A könnyűlovasságban olyan elit csapatok szerepeltek, mint a dzsidával felszerelt lengyel ulánusok és a hagyományos huszárság.

Napóleon seregében kiemelt szerephez jutott a tüzérség, hiszen ő maga is tüzértisztként kezdte katonai pályafutását. A napóleoni háborúk során a franciák és szövetségeseik kb. 75 000 ágyút állítottak elő. A lovasság könnyű ágyúkkal volt ellátva, amelyek követni tudták a lovasság gyors hadmozdulatait. A gyalogságot nagy lőtávolságú és tűzerejű ágyúk támogatták.

A Wikimédia Commons tartalmaz Grande Armée témájú médiaállományokat.