Radošinovci
| Radošinovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23422 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 197 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.918841°N 15.615389°EKoordináták: é. sz. 43° 55′ 08″, k. h. 15° 36′ 55″43.918841°N 15.615389°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Radošinovci falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 38, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, Vrána délkeleti szomszédságában, a Vránai-tó közelében fekszik. A Vránai-tó partvidéke természetvédelmi terület.
Története
[szerkesztés]A település nevét egykori birtokosáról a Radošinović nemzetségről kapta. 1608-ban a nemzetség 34 tagja élt Biograd városában, ahol még 1727-ben is éltek leszármazottaik.[2] Területe 1409-től, miután Velence Dalmáciát megszerezte a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság határvidékén feküdt. Vrána igazgatása alá tartozott. A 16. században felépült Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma.[2] 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. Az 1645 és 1669 között dúlt kandiai háború idején lakossága a védettebb tengerparti városokba menekült.[2] A török uralom 1683-ig tartott. Plébániáját 1700-ban említik először, de 1851-ben elveszítette e rangját és szolgálatát a vránai plébánia káplánja látta el.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 178, 1910-ben 242 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 77 százaléka horvát, 21 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. A településnek 2011-ben 238 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 178 | 458 | 170 | 161 | 211 | 242 | 419 | 422 | 435 | 493 | 541 | 508 | 426 | 479 | 266 | 238 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült. Egyhajós épület sekrestyével. Főoltára és szentségtartója márványból készült, oltárképén Szűz Mária ábrázolása látható. Szembemiséző oltárát fából faragták. Falfülkéjében Páduai Szent Antal szobra látható. Említésre méltó még a régi kő keresztelőmedence. A homlokzat feletti pengefalú harangépítményben két harang található. A templomot 2001-ben megújították.[2]
- A Kamenjarka-hegyen álló Mindenszentek kápolna 1996-ban épült.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Radošinovci Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
