Sikovo
| Sikovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Sveti Filip i Jakov |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23207 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 365 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 47 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 00′ 07″, k. h. 15° 25′ 36″44.001860°N 15.426571°EKoordináták: é. sz. 44° 00′ 07″, k. h. 15° 25′ 36″44.001860°N 15.426571°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sikovo falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 20 km-re, közúton 25 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 7 km-re, közúton 10 km-re északra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar egy termékeny völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]Sikovo története a 12. századig nyúlik vissza, amikor horvát királyi birtok volt. Erről egy korabeli okirat ad bizonyságot, amely "regalis terra in Sichoua" illetve "de regali terra in Sichoua" alakban említi.[2] A továbbiakban osztozott a többi ravni kotari település sorsában. A török támadások hatására a 16. században Sikovo is elnéptelenedett, majd a 17. században a hátországból származó lakosokkal telepítették be. Lakóinak megélhetési alapja a föld volt, melyet megműveltek és terményeiből éltek. Mellette a szőlő- és olajfaültetvények nyújtottak bevételt a családok számára.[2] A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 67, 1910-ben 104 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 374 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 67 | 0 | 115 | 40 | 32 | 104 | 158 | 171 | 245 | 288 | 339 | 374 | 477 | 497 | 377 | 374 |
| 2021 | 365
|
Nevezetességei
[szerkesztés]Tavelics Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1977-ben épült. Egyhajós épület sekrestyével, márvány szembemiséző oltárral, szentségtartóval és Páduai Szent Antal szobrával. Szolgálatát Sveti Filip és Jakovról látják el.[5] A falu Szent János, Szent Rókus, a Nagyboldogasszony és Szent Miklós ünnepét is megüli. Ennek az az oka, hogy az egykor betelepült lakosság magával hozta egykori faluja védőszentjének tiszteletét. Ezért itt évente négy alkalommal tartanak fesztivált.[2]
További információk
[szerkesztés]- Sveti Filip i Jakov község hivatalos oldala (horvátul)
- A község információs oldala (angolul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Opcina-svfilipjakov.hr:Sikovo(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Turanj Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
