Krisztus után 49-ben^[1] a fiatal keresztény egyház tagjai a jeruzsálemi zsinaton, vagy apostoli zsinaton elhatárolják az egyházat a mózesi törvények egy részétől. A kereszténység első nagy történelmi fordulópontjává vált ezzel a zsinat. A zsinat a keresztény egyház egységét szolgálta.

A megbeszélés szükségességét az váltotta ki, hogy a körülmetélés szempontjából egységes álláspontra jussanak. Szükséges-e körülmetélkedniük a pogányoknak az üdvösség eléréséhez? Krisztus váltsága egyedül üdvözít, vagy szükséges-e a mózesi szabályok betartása is hozzá?

Jelen voltak az apostolok, beleértve Pál apostolt is, a jeruzsálemi egyház, az antiochiai küldöttek és Barnabás is. Az antiochiaiak, és az áttért farizeusok követelték, hogy maradjon meg a körülmetélés szertartása, de Péter és Jakab ingadozása után Pál apostol - a galatákhoz írt levélben leírta, - kérdőre vonta Péter apostolt, hogy ha nem zsidó szokás szerint él, akkor hogyan kényszerítené a pogányokat a körülmetélésre?

Megegyeztek abban, hogy nem a törvény tesz igazzá, hanem Krisztusba vetett hit. Ezután a zsidó szertartás kötelezőségét a zsinat elvetette.^[2] Határozatot hoztak még arról, hogy nem lehetett viszont bálványoknak áldozott eledelből, és fojtott állatból enni, tartózkodni kell a vérüktől, kerülni a paráznaságot. (ApCsel 15.23 - 29^[3]). Itt ismerték el Pál apostol elhivatott szerepét, hogy van joga téríteni a pogányok között.

• katolikus lexikon
• szentiras.hu

• A judaizmus és kereszténység szétválása