Dordrechti zsinat
A dordrechti zsinat (vagy dorti zsinat) nemzetközi zsinat volt Dordrechtben, 1618–1619 között, amelyet a Holland Református Egyház szervezett. Az első gyűlést 1618. november 13-án, az utolsót 1619. május 9-én tartották. A zsinat végzései a kálvinizmus öt pontjaként ismeretesek. Az ellenszegülő arminiánusokat (Jakob Arminius követői[1]) az egyházból kizárták.
Előzményei
[szerkesztés]A politikai párt beavatkozása a hittani vitát viharosabba és szenvedélyesebbé tette, mert a gomaristák (Franciscus Gomarus követői) és a nép zöme Orániai Móric helytartó köré sorakoztak, aki fejedelmi jogát akarta megszilárdítani az ú.n. orangisták élén. A fejedelem a gomaristák által sürgetett nemzeti zsinatra, mint illetékes testületre, utalta a vitás hittani kérdés megoldását.
A zsinat eseményei
[szerkesztés]
1618. november 13-ára hívták össze Dordrechtbe a dordrechti nemzeti zsinatot. Mivel meghívták a külföldi református egyházak képviselőit is Angliából, Skóciából, Franciaországból, Németországból és Svájcból, a zsinat egyetemes református jellegűvé lett; a zsinat által alkotott 83 kánont a református ortodoxia egyik hitvallásának szokták tekintetni. E zsinat fél évig tartott, 180 üléssel elnöke volt a szigorú kálvinista lelkész, Johannes Bogerman; tagjai voltak 5 hittanár, 36 lelkész, 20 presbiter (világi) és külföldről 24 képviselő. A megidézett remonstránsokat vádlottaknak tekintették; vezetőjüknek, Episcopiusnak azon javaslata, hogy az eddigi kálvinista tanok cáfolásával nyissák meg a tárgyalást, elvetették és csak a saját álláspontjuk védelmét engedték meg; miután az ilyen eljárás ellen keményen felléptek, a zsinatból kizárták őket. Távollétükben tanaikat veszélyeseknek ítélték, és a dordrechti kánonokban a remonstránsok öt cikkét elvetették.
A dordrechti kánonok 5 pontja
[szerkesztés]- Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra)
- Feltétel nélküli kiválasztás
- Korlátozott engesztelés (részleges vagy behatárolt megváltás)
- Ellenállhatatlan kegyelem
- A szentek állhatatossága (üdvösségre való megtartatása)
A fenti pontok angol megfelelőinek kezdőbetűit egymás mellé téve a tulipán angol nevét kapjuk: T.U.L.I.P. – magyarul tulipán. Az angol nyelvterületen ezzel a betűszóval szokták hivatkozni a kálvinizmus öt pontjára. Bár ez az öt pont ugyan hűen és helyesen mutatja be a kálvinizmus lényegét, azonban a kálvinizmus a maga egészében ennél sokkal több.
Az öt cikk – Remonstrancia
[szerkesztés]A híres remonstráns öt cikk tartalma a következő
[szerkesztés]- Isten azokat rendelte örök üdvre, akikről előre látta, hogy a hitben mindvégig megmaradnak, vagyis az elővégzet feltételes és egyetemes, azaz minden emberre kiterjed.
- Jézus halála által minden egyes ember bűnéért eleget tett, de csak a benne hivők részesülnek az elégtétel hasznaiban.
- A hit és megtérés Isten ajándéka.
- A kegyelem, mint Isten ajándéka, hatálytalan marad, ha a bűnös ember akarata annak ellenszegül.
- Ilymódon a hit és kegyelmi állapot elveszthető.
A zsinat következményei
[szerkesztés]A végzés előtt meghajolni nem akaró remonstránsokat, mintegy 200 lelkészt, hivatalukból elmozdították és száműzték. Politikai indokból az agg Johan van Oldenbarneveltet a spanyolokkal való szövetség vádjával halálra, Hugo Grotiust örökös fogságra ítélték. Orániai Móric halála után, 1625-ben állt be újabb fordulat. Utóda, Frigyes Henrik, biztosnak érezte trónját, ezért nagyobb türelmet tanúsított. A száműzöttek visszatértek, Simon Episcopius is visszajött Franciaországból, tanára lett az arminiánusok első főiskolájának Amszterdamban (1634), ő írta meg 25 cikkben az arminiánusok hitvallását (Declaratio Sententiae Pastorum, 1622), és ennek védelmét (Apologia, 1629) a remonstránsokkal szemben fellépő Polyander, Rivetus, Valaeus és Thysius bírálata (Censura) ellen. A dordrechti zsinaton elfogadták, hogy a Bibliát minden nyelvre le lehessen fordítani. Így az első holland nyelvű Bibliát 1637-ben adták ki.
Irodalom
[szerkesztés]- Dordrechti kánonok; ford. Böröczki Tamás; Koinónia, Kolozsvár, 2000 (Confessiones reformatorum)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]| Személyek |  | |
|---|---|---|
| Református egyházak | Magyarországi Református Egyház · Kárpátaljai református egyházkerület · Presbiterianizmus · Kongregacionalizmus · Református baptizmus · | |
| Dokumentumok | Heidelbergi káté · Confessio gallicana · Helvét hitvallás · Genfi biblia · Károli-biblia · Kálvin tanításai | |
| Ágai | ||
| Elvei | Az öt sola · Institutio Christianae religionis · Predesztináció · Soli Deo gloria · Imádást szabályozó elv | |
| kelet és nyugat | Nikaia I. (325) · Konstantinápoly I. (381) · Epheszosz (431) · Khalkédón (451) · Konstantinápoly II. (553) · Konstantinápoly III. (680–81) · Nikaia II. (787) |
|---|---|
| csak kelet | |
| csak nyugat | Konstantinápoly IV. (869–70) · Laterán I. (1123) · Laterán II. (1139) · Laterán III. (1179) · Laterán IV. (1215) · Lyon I. (1245) · Lyon II. (1274) · Vienne (1311–12) · Konstanz (1414–18) · Bázel–Ferrara–Firenze (1431–45) · Laterán V. (1512–14) |
| csak római katolikus | |
| csak protestáns | Dordrecht (1618–19) · Westminster (1643–49) |
Az anglikán, a lutheránus, a kálvinista és más protestáns felekezetek csak az első négy egyetemes zsinatot ismerik el, bizonyos megszorításokkal az első hetet. Más (neo)protestáns felekezetek más nézeten vannak. · Az antikhalkédóni egyházak ma az első három zsinatot fogadja el a „közösből”, az Asszír keleti egyház az első kettőt. | |
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
