Ingrid Bergman
Született	1915. augusztus 29.[1][2][3][4][5] Stockholm
Elhunyt	1982. augusztus 29. (67 évesen)[1][2][3][4][5] London
Állampolgársága	svéd
Házastársa	Petter Lindström (1937–1950) Roberto Rossellini (1950–1957) Lars Schmidt (1958–1975)
Élettársa	John Van Eyssen
Gyermekei	négy gyermek: Pia Lindström Isabella Rossellini
Szülei	Justus Bergman
Foglalkozása	önéletrajzíró színházi színész filmszínész színész
Tisztsége	a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
Iskolái	Dramatens elevskola Palmgrenska samskolan
Kitüntetései	csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Donaldson Awards Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (1945. március 15.)[6] Tony-díj a legjobb női főszereplőnek színdarabban (1947) Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (1957. március 27.)[7] Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek (1975. április 8.)[8] Tiszteletbeli César (1976) Emmy-díj a legjobb női főszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) (1982)
Halál oka	emlőrák
Sírhelye	Norra Bregravningsplatsen (1983. június 10., Kvarter 11F, gravnummer 228)[9][10][11][12][13]
Magassága	175 cm
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1932–1982
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő Gázláng (1945) Anasztázia (1957) Legjobb női mellékszereplő Gyilkosság az Orient expresszen (1975)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma) Gázláng (1945) Szent Mary harangjai (1946) Anasztázia (1957) Legjobb női főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) Golda nevű nő (1982)
BAFTA-díjak
Legjobb női mellékszereplő Gyilkosság az Orient expresszen (1975)
Tony-díjak
Legjobb női főszereplő színdarabban Joan of Lorraine (1947)
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Startime (1960) Golda nevű nő (1982)
Ingrid Bergman aláírása
weboldal Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ingrid Bergman (kiejtése^ⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.^[14]

Legismertebb szerepe a Casablanca című filmben Ilsa Lund László megformálása Humphrey Bogart oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a Forgószél, a Gázláng, vagy az Őszi szonáta.

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól film-főszerepéért. A következő évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johanna filmben nyújtott alakításáért.

Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és az Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket. A színésznő 1945-ben ismerkedett meg Párizsban a magyar származású Robert Capa amerikai fotográfussal, akivel közel két évig tartó szerelmi viszonyt folytatott Hollywoodban.^[15]

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma, nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. Viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől.

Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsenben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tévéfilmsorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért emlékét csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.

• Az Óváros grófja (Munkbrogreven; r.: Edvin Adolphson és Sigurd Wallén) (1935)
• Az óceán hullámai (Bränningar; r.: Ivar Johansson) (1935)
• A Swedenhielm család (Swedenhielms; r.: Gustav Molander) (1935)
• Valborgéji kaland (Walborgsmässoafton; r.: Gustav Edgren) (1935)
• Egy asszony, aki mer (På solsidan; r.: Gustaf Molander) (1936)
• Intermezzo (r.: Gustav Molander) (1936)
• Dollár (Dollar; r.: Gustav Molander) (1938)
• Egy asszonysors (En kvinnas ansikte; r.: Gustav Molander) (1938)
• A négy társ (Die vier Gesellen; r.: Carl Fröhlich, Németország) (1938)
• Csak egy éjszaka / Egyedül az éjszakában (En enda natt; r.: Gustaf Molander) (1939)
• Intermezzo (r.: Gregory Ratoff) (1939)
• Júniusi éjszaka (Juninatten; r.: Per Lindberg) (1940)
• Az idegen nő (Adam Had Four Sons; r.: Gregory Ratoff) (1941)
• Gyilkos szerelem (Rage in Heaven; r.: W.S. Van Dyke) (1941)
• Ördög az emberben (Dr.: Jekyll and Mr.: Hyde; r.: Victor Fleming) (1941)
• Casablanca (r.: Kertész Mihály) (1942)
• Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls; r.: Sam Wood) (1943)
• Svédek Amerikában (Swedes in America; r.: Irving Lerner) (1943)
• Gázláng (Gaslight, r.: George Cukor) (1944)
• Saratoga (Saratoga Trunk; r.: Sam Wood) (1945)
• Elbűvölve/Bűvölet (Spellbound; r.: Alfred Hitchcock; zene: Rózsa Miklós) (1945)
• Szent Mary harangjai (The Bells of St. Mary's; r.: Leo McCarey) (1945)
• Forgószél (Notorious; r.: Alfred Hitchcock) (1946)
• A diadalív árnyékában (Arch of Triumph; r.: Lewis Milestone) (1948)
• Szent Johanna (Joan of Arc; r.: Victor Fleming) (1948)
• A Baktérítő alatt (Under Capricorn; r.: Alfred Hitchcock) (1949)
• Stromboli (r.: Roberto Rossellini) (1950)
• Európa '51 (The Greatest Love; r.: Roberto Rossellini) (1951)
• Asszonyok vagyunk (Siamo donne; r.: Roberto Rossellini) (1953)
• Johanna a máglyán (Giovanna d’Arco al rogo / Joan of Arc at the Stake; r.: Roberto Rossellini) (1954)
• Utazás Itáliába (Viaggo in Italia; r.: Roberto Rossellini) (1954)
• Félelem (Angst; r.: Roberto Rossellini) (1955)
• Anasztázia (Anastasia; r.: Anatole Litvak) (1956)
• Elena és a férfiak (Elena et les hommes / Paris Does Strange Things; r.: Jean Renoir) (1956)
• A tolakodó (Indiscreet; r.: Stanley Donen) (1958)
• A Hatodik Boldogság fogadója (The Inn of the Sixth Happiness; r.: Mark Robson) (1958)
• A csavar fordul egyet (TV-film Henry James kisregényéből) (1959)
• Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again /Aimez-vous Brahms?; r.: Anatole Litvak) (1961)

• Hedda Gabler (TV, Henrik Ibsen színműve) (1963)
• Az öreg hölgy látogatása (Der Besuch / Visit) (1964)
• A sárga Rolls-Royce (The Yellow Rolls-Royce; r.: Anthony Asquith) (1964)
• Stimulációk (Smycket / Stimulantia; r.: Gustav Molander) (1967)
• Az emberi hang (The Human Voice; TV) (1967)
• A kaktusz virága (Cactus Flower; r.: Gene Saks) (1969)
• Séta a tavaszi esőben (Walk in the Spring Rain; r.: Guy Green) (1970)
• Mrs. Basil E. Frankwiler különféle irataiból (From the Mixed-Up Files of Mrs. Basil E. Frankweiler; r.: Fielder Cook(1973)
• Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) r.: Sidney Lumet) (1974)
• Idő kérdése (A Matter of Time; r.: Vincente Minelli) (1976)
• Őszi szonáta (Höstsonaten; r.: Ingmar Bergman) (1978)
• Jelenetek a bábuk életéből (Aus dem Leben der Marionetten; a film producereként csak; r.: Ingmar Bergman) (1980)

• Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
• Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
• Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
• Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
• Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
• Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
• Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
• A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
• Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
• Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
• A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

• 1944 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Gázláng)
• 1945 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Gázláng)
• 1946 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Szent Mary harangjai)
• 1947 Tony-díj - Legjobb női főszereplő színdarabban (Joan of Lorraine)
• 1952 Volpi Kupa (posztumusz 1992-ben) - Legjobb színésznő (Europa '51)
• 1957 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Anasztázia)
• 1957 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Anasztázia)
• 1957 David di Donatello-díj - Legjobb színésznő (Anasztázia)
• 1960 Emmy-díj - Legjobb női főszereplő (Startime)
• 1974 Oscar-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient expresszen)
• 1975 BAFTA-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient expresszen)
• 1979 David di Donatello-díj – Legjobb külföldi színésznő (Őszi szonáta)
• 1979 Golden Globe-díj – Legjobb női főszereplő jelölés (Őszi szonáta)
• 1982 Emmy-díj - Legjobb női főszereplő (Golda nevű nő)
• 1982 Golden Globe-díj - Legjobb női főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) (Golda nevű nő)

• 
  Az Intermezzóban Edna Besttel (1939)
• 
  Ingrid Bergman és Paul Henreid (Casablanca, 1942)
• 
  Charles Boyerrel a Gázlángban
• 
  A Diadalív árnyékában
• 
  Cary Grant és Ingrid Bergman a Forgószélben
• 
  A Saint Mary harangjai című filmben
• 
  Gary Cooperrel az Akiért a harang szól Mariájaként
• 
  Gregory Peckkel az Elbűvölve Hitchcock-filmben
• 
  Spencer Tracyvel a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban
• 
  Goldie Hawn, Walter Matthau, Jack Weston és Ingrid Bergman A kaktusz virágában

• Életem; följegyezte, összeáll. Alan Burgess, ford. Friedrich Judit, átdolg. Szeredás András; Gondolat, Budapest, 1989 ISBN 963-282-104-1
• Bertrand Meyer-Stableyː Az igazi Ingrid Bergman; ford. Baranyai Judit; Jószöveg Műhely, Budapest, 2006
• Chris Greenhalghː Ingrid Bergman megkísértése; ford. Fehér Fatime; Pioneer Books, Budaörs, 2012
• Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, Prószyński i S-ka, Varsó, 2013 ISBN 978-83-7839-518-8
• Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013 ISBN 978-0-7618-6150-8

• Hivatalos oldal
• Ingrid Bergman a Facebookon
• Ingrid Bergman a PORT.hu-n (magyarul)
• Ingrid Bergman az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Ingrid Bergman az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek (Filmvilág)