Isabelle Adjani
2012-ben
Született	Isabelle Yasmine Adjani 1955. június 27. (69 éves)[1][2][3][4][5] Párizs 17. kerülete[6][7]
Állampolgársága	francia[8][9][10]
Nemzetisége	francia
Élettársa	Warren Beatty (1986 – 1987) Daniel Day-Lewis (1988 – 1994) Bruno Nuytten
Gyermekei	Barnabé Nuytten Gabriel-Kane Day-Lewis
Szülei	Emma Augusta Adjani Mohammed Chérif Adjani
Foglalkozása	filmszínész színházi színész énekes színész televíziós színész vezető producer naplóvezető társproducer
Tisztsége	a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke (1997–1997)
Iskolái	Cours Florent
Kitüntetései	Jupiter Awards Prix du Syndicat de la critique (1973) Prix Suzanne Bianchetti (1974) National Board of Review Award for Best Actress (1975) New York Film Critics Circle Award for Best Actress (1975) National Society of Film Critics Award for Best Actress (1975) David di Donatello for Best Foreign Actress (1976) Cartagena Film Festival (1976) Bambi-díj (1978) Legjobb női alakítás díja (Cannes-i fesztivál) (1981) César-díj a legjobb színésznőnek (1982, 1984, 1989, 1995, 2010) Fantasporto (1983) Ezüst Medve díj a legjobb színésznőnek (1989) Kristály Glóbusz (2010) Legjobb női alakítás díja (Cannes-i fesztivál) (2010) a francia Becsületrend lovagja (2010)[11] prix de la laïcité (2010)[12] Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2014. január 16.)[13]
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1970 óta
Tevékenység	színész
Díjai
César-díjak
Legjobb színésznő Megszállottság (1982) Gyilkos nyár (1984) Camille Claudel (1989) Margó királyné (1995) A szoknya napja (2010)
weboldal Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Isabelle Adjani témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Isabelle Yasmine Adjani (Párizs, 1955. június 27.^[14] –) ötszörös César-díjas francia színésznő. Tehetségére korán felfigyeltek: tizenévesen már filmekben és színpadon játszott, első főszerepéért Oscar-díjra jelölték. A legkülönbözőbb műfajú alkotásokban szerepelt, ám szerepeit igyekezett mindig gondosan megválogatni. Az 1980-as évek második felétől kezdve ritkábban látható a mozivásznakon, mert a magánéletére és különböző apáktól született gyermekei nevelésére helyezte a hangsúlyt. 2011 végéig ő az egyetlen színésznő, aki ötször kapta meg a francia filmszakma legrangosabb kitüntetését, a César-díjat.

Isabelle édesapja az algériai kabil származású Mohammed Chérif Adjani, édesanyja a német Augusta „Gusti” Emma Schweinberger. Van egy fivére, Eric, aki fotóművész lett. A család a Párizshoz közeli Gennevilliers-ben telepedett le. Isabelle már kislányként ismerkedni kezdett a színjátszással, 12 évesen egy amatőr színtársulat tagja lett. 14 éves korában kapta első filmszerepét Bernard Toublanc-Michel A kis szökevény (1970) című filmjében, sőt ő énekelte a címadó dalt is. A következő évben esélyes volt Michel Mardore A megmentő (1971) című, később heves vitákat kiváltott háborús drámája női főszerepére, ám a rendező az utolsó pillanatban Muriel Catalát választotta a főszerepet játszó Horst Buchholz partnerének. Adjani 1972 végén, 17 évesen debütált Reimsben, Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámájában, amelyet Robert Hossein rendezett, Annie Ducaux-nak (1908–1996), a Comédie-Française társulata örökös tagjának címszereplésével. A koprodukció óriási sikert aratott, Adjani számára meghozta a színpadi áttörést. Az előadást később átvette a párizsi Odéon Színház is.

Az 1970-es évek elején a színpadon kapott fontos szerepeket, méghozzá a világhírű társulat, a Comédie-Française tagjaként: Ágnest játszotta Molière Nők iskolája című komédiájában, és kiugró sikere volt Jean Giraudoux Ondine című darabjának címszerepében. (Mindkét alakítását megismételte a televízió számára is.) A filmvilágba Claude Pinoteau A pofon (1974) című, annak idején Magyarországon is vetített vígjátéka jelentette az igazi belépőt. Ebben Adjani a Lino Ventura és Annie Girardot által játszott házaspár lányát alakította, és több kritika szerint az ő játéka miatt igazán figyelemre méltó az amúgy középszerű produkció.^[15] Adjani ekkor úgy döntött, hogy kilép a Comédie-Française társulatából, és a filmszínészi karrierjére koncentrál.

Következő szerepe François Truffaut Adèle H. története (1975) című drámájában már nemzetközi sikert eredményezett: a mindössze 20 éves színésznőt alakításáért Oscar-díjra jelölték. A film Victor Hugo leányának, Adèle-nek naplója alapján készült, és a fiatal teremtés tragikus életét mutatja be, amely a Pinson hadnagy iránti reménytelen szerelemből az őrületbe vezetett. Roman Polański egyik legjobb filmje A bérlő (1976) című nyomasztó lélektani dráma, amelynek a rendező által játszott főhőse, Trelkowski különös személyiségváltozáson megy keresztül egy bérelt párizsi lakásban. Trelkowski barátnőjét, Stellát Isabelle Adjani játszotta. 1976-ban mutatták be André Téchiné Barocco című bűnügyi drámáját, amely egy fiatal lány (Adjani), egy bokszoló (Gérard Depardieu) és egy bérgyilkos (szintén Depardieu) különös szerelmi története. A magyar mozikba is eljutott Walter Hill Gengszterek sofőrje (1978) című akciófilmje, amelyben Isabelle Ryan O’Neallel játszott együtt. Ez a film volt a színésznő első amerikai vendégszereplése. 1979-ben Isabelle két újabb jelentős szerepet kapott. Werner Herzog Nosferatu: Az éjszaka fantomja című mívesen elkészített alkotása Friedrich Wilhelm Murnau 57 évvel korábbi horrorklasszikusának kitűnő remake-je vagy még inkább: újragondolása. Adjani alakította Lucyt, az önfeláldozó feleséget olyan partnerek mellett, mint Klaus Kinski és Bruno Ganz. André Téchiné A Brontë-nővérek című életrajzi drámájában Isabelle formálta meg az Üvöltő szelek írónőjét, Emily Brontët. Partnerei: Marie-France Pisier (Charlotte Brontë) és Isabelle Huppert (Anne Brontë). Az eredetileg háromórás mű igen sok francia kritikusnak nem tetszett: ők gúnyosan Gaumont-nővéreknek csúfolták a filmet, és ezzel arra kívántak utalni, hogy szerintük a gyártó Gaumont cég közreműködése inkább az üzleti, semmint a művészi szempontok érvényesülését segítette elő.

Az 1981-es esztendő ismét két nagy szerepet hozott a színésznőnek. A Franciaországban élő lengyel Andrzej Żuławski Megszállottság című különös drámájában az Adjani játszotta fiatalasszony elhagyja a férjét (Sam Neill) és a szeretőjét (Heinz Bennent), hogy viszonyt folytasson egy medúzaszerű szörnyeteggel. James Ivory Kvartett című filmje a 20. század húszas éveiben játszódik, Párizsban. A történet szerint a bájos Marya Zelli (Adjani) férje börtönbe kerül, és a fiatalasszony a felmerülő problémák megoldásához a Heidler házaspár (Maggie Smith és Alan Bates) segítségét veszi igénybe. Carlos Saura Antonieta (1982) című drámájának pszichológus hősnője egy öngyilkos nő utáni nyomozás során találkozik Antonieta (Adjani) esetével. 1983-ban Isabelle két bűnügyi-lélektani drámában játszott kulcsszerepeket. Claude Miller Halálos kószálás című filmjének zavart lelkű hősnője gyilkosságokat követ el, az utána nyomozó magándetektív (Michel Serrault) azonban eltünteti a nyomokat, mivel a tettes saját, fiatalon elhunyt lányára emlékezteti. A Sébastien Japrisot regénye alapján, Jean Becker rendezésében készült Gyilkos nyár hősnője borzalmas titkot őriz: édesanyját valaha három férfi megerőszakolta. A férfiakat teljesen megvadító lány egy autószerelővel kötött házassága után elhatározza, hogy megöli anyja egykori megbecstelenítőit. Magyarországon is kultuszfilmnek számít Luc Besson Metró (1985) című bűnügyi drámája, amely javarészt a párizsi metró labirintusában játszódik. Ez a föld alatti világ tulajdonképpen ellentéte a felszín hazug, képmutató világának, mely valójában sokkal kuszább és sötétebb, mint a metróé. A két miliőt az Adjani által megformált Héléna személye kapcsolja össze. A férfi főszereplő: Christopher Lambert. Nagy bukás volt Isabelle második amerikai filmje, az Ishtar (1987), melyben Warren Beatty és Dustin Hoffman játszották a férfi főszerepeket. A csorbát a következő filmmel maximálisan sikerült kiküszöbölni. A Camille Claudel (1988) a címszereplő szobrásznő és Auguste Rodin (Gérard Depardieu) szenvedélyes kapcsolatának története, amelynek a vége – akárcsak Adèle H. esetében – a téboly. Az eredetileg operatőr Bruno Nuytten első rendezése jelentős szakmai siker volt, így például a legjobb külföldi film Oscar- és Golden Globe-díjára jelölték, Adjani pedig újabb Oscar-jelölést kapott a főszerepben nyújtott alakításáért. A film ezenkívül még 12 (!) César-jelölést kapott, melyekből 5-öt sikerült díjra váltani.

Az 1990-es évektől kezdve Adjani már csak ritkán állt a kamerák elé, mivel egyre több időt akart szentelni magánéletének és gyermekeinek. Patrice Chéreau éveket várt a színésznőre, hogy vele játszassa el a Margó királyné (1994) címszerepét, melyet a 40 évvel korábbi filmváltozatban Jeanne Moreau formált meg. Alexandre Dumas regényének meglepően véres filmadaptációjában a Szent Bertalan-éj szörnyűségei és az azzal kapcsolatos szövevényes intrikák állnak a cselekmény középpontjában. Margó hercegnőt könnyűvérű teremtésnek ismerjük meg az első jelenetekben, akit azonban a kegyetlenségek teljesen átformálnak. Chéreau mesterművében olyan színészek játszanak még Adjanin kívül, mint Jean-Hugues Anglade, Daniel Auteuil, Vincent Pérez vagy az 1960-as évek egykori szexis szépsége, Virna Lisi, aki a félig kopasz Medici Katalin szerepében nyújt kiemelkedőt. Remake volt Jeremiah S. Chechik Az ördög háromszöge (1996) című krimije is, Henri-Georges Clouzot 40 évvel korábbi francia klasszikusának, az Ördöngösöknek feldolgozása. A bemutató állítólag majdnem elmaradt, mert a korabeli sajtóhírek szerint az amerikai stáb nem egyezett meg Clouzot örököseivel, de aztán az utolsó pillanatban létrejött a megállapodás. A film nem volt igazán nagy siker, Adjani viszont a magánéletben összebarátkozott híres partnernőjével, Sharon Stone-nal. Ígéretesnek tűnt Roman Polański A hasonmás című filmterve, amelyben Isabelle oldalán John Travolta játszotta volna a főszerepet. A tinilányok egykori kedvence azonban visszalépett, mert nem volt hajlandó meztelenül mutatkozni az egyik jelenetben. A rendező ekkor Steve Martint kérte fel, mire Adjani is lemondta a szerepét, mert nehezményezte, hogy Polański vele nem beszélte meg a főszereplőcserét.

Isabelle Adjani három filmjében énekelt is. Az elsőben, A kis szökevényben a címadó dalt adta elő. A Kvartettben a Pars, a Bon voyage (2003) című filmjében pedig megint a címadó dalt adta elő. 1983-ban Serge Gainsbourg írt számára egy dalt Pull Marine címmel, melyhez Luc Besson rendezett klipet. A kislemez nagy sikert aratott, több mint egymillió kelt el belőle.

Isabelle magánéletében három férfi játszott fontos szerepet. Bruno Nuytten operatőr-rendezővel való kapcsolatából született első fia, Barnabé, aki zenész lett. 1989-ben Isabelle viszonyt kezdett Daniel Day-Lewis angol színésszel. A kapcsolat 5 évvel később ért véget. Adjani 1995-ben szülte második fiát, Gabriel-Kane Day-Lewist, ám a színész nem ismerte el az apaságot. 2002 és 2004 között a színésznő Jean-Michel Jarre-ral élt együtt. Rövid életű kapcsolatai közül a Warren Beattyhez fűződő viszony foglalkoztatta a legélénkebben a pletykasajtót az 1980-as évek második felében. Ugyanekkor terjedt el a francia médiában az a hír, hogy Adjani AIDS-ben elhunyt: a művésznő kénytelen volt végül a tévében megjelenni, hogy személyesen cáfolja meg ezt a képtelen sajtópletykát.

• 2008: La Journée de la jupe (tévéfilm)
• 2008: Figaro (tévéfilm)
• 2006: Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (Monsieur Ibrahim et les fleurs du Coran)
• 2003: Jó utat (Bon voyage)
• 2002: Adolphe
• 2002: A bűnbánó (La repentie)
• 1998: Paparazzi
• 1996: Az ördög háromszöge (Diabolique)
• 1994: Margó királyné (La Reine Margot)
• 1993: Toxikus botrány (Toxic Affair)
• 1988: Camille Claudel
• 1987: Ishtar
• 1986: T’as de beaux escaliers tu sais
• 1985: Metró (Subway)
• 1983: Gyilkos nyár (L’été meurtrier)
• 1983: Halálos kószálás (Mortelle randonnée)
• 1982: Antonieta
• 1982: Csupa tűz, csupa láng (Tout feu, tout flamme)
• 1981: Jövőre… ha minden jól megy (L’année prochaine… si tout va bien)
• 1981: Kvartett (Quartet)
• 1981: Megszállottság / Birtoklás (Possession)
• 1981: Klára és a szépfiúk (Clara et les Chics Types)
• 1979: A Brontë-nővérek (Les Sœurs Brontë)
• 1979: Nosferatu, a vámpír (Nosferatu: Phantom der Nacht)
• 1978: Gengszterek sofőrje (The Driver)
• 1977: Violette & François
• 1976: Barocco
• 1976: A bérlő / A lakó (Le Locataire)
• 1975: Adèle H. története (L’histoire d’Adèle H)
• 1975: Ondine (tévéfilm)
• 1974: A pofon (La Gifle)
• 1974: A flamandok titka (Le Secret des flamands) (tévéfilm)
• 1974: Ariane
• 1973: Nők iskolája (L’école des femmes) (tévéfilm)
• 1973: A fösvény (L’Avare) (tévéfilm)
• 1972: Faustine és a szép nyár (Faustine et le bel été)
• 1970: A kis szökevény (Le petit bougnat)

Oscar-díj

• 1976: jelölés Adèle H. története (legjobb színésznő)
• 1990: jelölés Camille Claudel (legjobb színésznő)

César-díj

• 1976: jelölés Adèle H. története (legjobb színésznő)
• 1977: jelölés Barocco (legjobb színésznő)
• 1982: díj Megszállottság (legjobb színésznő)
• 1984: díj Gyilkos nyár (legjobb színésznő)
• 1986: jelölés Metró (legjobb színésznő)
• 1989: díj Camille Claudel (legjobb színésznő)
• 1995: díj Margó királyné (legjobb színésznő)
• 2010: díj A szoknya napja (legjobb színésznő)
• 2019: jelölés Tied a világ (legjobb mellékszereplő színésznő)

David di Donatello-díj

• 1975: díj A pofon (Special David)
• 1976: díj Adèle H. története (legjobb színésznő) (megosztva Glenda Jacksonnal a Hedda című filmért)

Bambi-díj

• Megkapta: 1978

Berlini filmfesztivál

• 1989: díj Camille Claudel (legjobb színésznő)

Cannes-i filmfesztivál

• 1981: díj Kvartett, Megszállottság (legjobb női alakítás díja)

Cabourg-i Romantikus Filmek Fesztiválja

• 2003: díj Adolphe (legjobb színésznő)

Fantasportói filmfesztivál

• 1983: díj Megszállottság (legjobb színésznő)

• Hivatalos oldal
• Isabelle Adjani a Facebookon
• Isabelle Adjani a PORT.hu-n (magyarul)
• Isabelle Adjani az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Isabelle Adjani az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Isabelle Adjani a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Isabelle Adjani az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Isabelle Adjani Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. július 15.)
• Képgalériák
• Videó: Pull Marine