Horváth Ádám (Budapest, 1930. június 4. – Budapest, 2019. június 19.) Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas magyar tévérendező, egyetemi tanár, a Gaudiopolisban kikiáltott Gyermekköztársaság első kultuszminisztere, érdemes és kiváló művész, a Magyar Televízió örökös tagja.

Műfajteremtő, a magyar televíziózás történetének meghatározó művésze. A tévéjátékoktól a hangversenyek képernyőre viteléig szinte minden televíziós műfaj kialakításában úttörő szerepet vállalt. Emlékezetes élő közvetítések, mint például Nagy Imre és mártírtársai temetésének vezető rendezője is volt.

A magyar televíziózás érdekében – az egyéni, művészi, alkotó munkát háttérbe szorítva – többször vállalt vezető funkciót. Jelentős szerepe volt a televíziós oktatás kialakításában, szakemberek kinevelésében is.

Agrobiológusnak készült, 1948–49-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt. 1952–1956 között a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja és karvezetője volt. 1957-ben külsősként került az induló televízióhoz Apáthi Imre asszisztenseként. 1958-ban lett a Magyar Televízió munkatársa, 1959-től már rendezőként tevékenykedett. 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, Máriássy Félix tanítványaként 1965-ben diplomázott. 1966-ban a BBC Training Cours hallgatója, 1968-ban Rómában a RAI ösztöndíjasa volt. 1967-től a Magyar Televízió művészeti főosztályának vezető rendezőjeként dolgozott. 1994–95-ben a köztévé elnöke volt.

A főiskolán 1968-tól kezdve tanított. 1983-tól egyetemi tanár, 1994–2002 között rektorhelyettes, 2005-től professor emeritus volt.

Utolsó éveiben tüdőrákkal küzdött.^[3] 2019. június 19-én hunyt el Budapesten, az Országos Onkológiai Intézetben.^[4]

2019. július 16-án vettek végső búcsút tőle a Farkasréti temetőben. A szertartáson beszédet mondott Nemcsák Károly, Naszlady Éva valamint Bárdos András, Gáti Oszkár egy verset szavalt.^[5][6]

2020. november 20-án emléktáblát avattak korábbi lakhelyének falán, a Budapest Szent István park 19. szám alatt.^[7]

Szülei Horváth Zoltán és Molnár Márta;^{[Mj. 1]} nevelőapja Sárközi György volt. Nővére Horváth Eszter (1927–1996, házastársi neve Lukin Eszter^{[Mj. 2]}). Féltestvére Sárközi Mátyás (1937–) Londonban élő író. Nagyapja a világhírű író, Molnár Ferenc. 1966-ban házasságot kötött Csűrös Karola színésznővel, aki a második felesége lett. Két gyermeke az első házasságából született: Péter (1955–2001) és Veronika (1959). A második világháború után, öccsével együtt a Sztehlo Gábor által alapított Gaudiopolisba (Örömváros) került. A „Gyermekköztársaság” kikiáltásakor kultuszminiszteri tárcát kapott a Keveházi László által vezetett kormányban.

1968-tól feleségével a budapesti Szent István park egyik lakásában élt.^[8][9]

• Balázs Béla-díj (1970)
• Érdemes művész (1978)
• Erkel Ferenc-díj (1985)
• SZOT-díj (1988)
• Kiváló művész (1990)
• TV kritikusok életmű-díja (1990)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002)
• A XIII. kerület díszpolgára (2002)
• a Magyar Televízió Örökös Tagja (2004)
• Kossuth-díj (2007)
• Többszörös MTV nívó díjas
• Szocialista Kultúráért
• Kiváló munkáért

• 1971-Sorrento: Ezüst szirén-díj: Bartók Béla: A fából faragott királyfi
• 1977-Prága: A zenés drámai művek legjobb tévéváltozatáért járó díj: Hidas Frigyes–Seregi László: Csontváry (balettfilm)

1. ↑ Sárközi Márta néven közismert
2. ↑ Lukin László felesége

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Ki kicsoda? Kossuth könyvkiadó (1981) ISBN 963091832 3
• Tévékönyv 1985

• Televíziós Művészek Társasága
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• A magyar televíziózás műfajai
• Molnár Ferencről
• Európai utas: Sárközi Márta
• Interaktív Filmkatalógus
• Emlékezés Sztehlo Gáborra és a Gaudiopolisra
• 168 óra: A Gaudiopolisról^{[halott link]}