Seregi László
Született	Széplaki László 1929. december 12. Budapest
Elhunyt	2012. május 11. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Jellen Katalin (1953-2012)
Gyermekei	Seregi Katalin 1964 Seregi László 1967
Foglalkozása	táncos, koreográfus
Kitüntetései	Erkel Ferenc-díj (1969) Magyarország Érdemes Művésze díj (1972) SZOT-díj (1975) Magyarország Kiváló Művésze díj (1978) Kossuth-díj (1980) A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003)
Sírhelye	Farkasréti temető (25-10-93)
PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Seregi László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Seregi László (eredeti neve: Stern László) (Budapest, 1929. december 12. – Budapest, 2012. május 11) Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A 20. századi magyar balett történetének egyik legkiválóbb, külföldön is legelismertebb alkotója. Gyermekei és a Magyar Állami Operaház, kezdeményezésére díjat nevezett el róla.^[1]

Szülei Széplaki (Stern) Ferenc és Kerekes (Kohn) Margit voltak.^[2] Grafikusnak készült az Iparművészeti Főiskolán (1945–1949), de tanulmányait anyagi okokból nem tudta folytatni. Komolyabb előképzettség nélkül, felnőttként sikerrel felvételizett 1949-ben a Honvéd Művészegyüttesbe. Már e néptáncegyüttesben megmutatkozott koreográfusi tehetsége, amikor 1953-ban elkészítette a Reggel a táborban című humoros táncjelenetét, melyet az együttes évtizedekig műsoron tartott. Itt balettet is tanult, Nádasi Marcellától. 1957-től már az operaház balettegyüttesében táncolt, ahol Carl Millöcker A koldusdiák című operettjéhez készített balettbetéttel tűnt fel, majd más hasonló munkák után bízták meg 1968-ban első egész estés táncdrámája elkészítésével, a Spartacusszal. Hasonlóan nagy nemzetközi sikert ért el a Bartók-balettekkel, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin új megformálásával (1970).

Képzőművészeti előképzettségét is kamatoztatva dolgozta fel Csontváry Kosztka Tivadar látványvilágát A cédrusban, amerikai tanulmányútja hatására pedig több Bernstein-műre is készített koreográfiát. Utolsó alkotói periódusában Shakespeare-művek táncadaptációit (Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A makrancos Kata) vitte színre, hagyományosabb, realisztikus stílusban, egyéni humorral. Mindezzel Harangozó Gyula követőjének is tekinthető. Műveit folyamatosan játsszák a világ számos városában (pl. Dortmund, Moszkva, Róma, Prága, Bordeaux, Edinburgh, Köln, Szentpétervár, Kijev, Berlin, Monte-Carlo, Bécs, Salzburg, Párizs, Torino, London Zürich, Düsseldorf, Sydney). Állandó asszisztense Kaszás Ildikó.

1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója, 1993-tól örökös tagja volt. Lőrinc György utódaként az őáltala kialakított, nyitott műsorpolitikát folytatta.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: táncosként: 11; koreográfusként: 40, rendezőként: 162.^[3]

• Kipphardt: Shakespeare kerestetik - Fridolin
• Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül - Viktor
• Fényes Szabolcs: Maya - Dixi
• Sztravinszkij: A katona története - a katona
• Hacsaturjan: Gajane - Lezginka
• Weiner Leó: Csongor és Tünde - Berregh
• Szabó Ferenc: Ludas Matyi - második komédiás
• Beaumarchais: A sevillai borbély - Figaro
• Milhaud: Francia saláta - Coviello
• Miller: Édes fiaim - Chris Keller

• Szolovjov-Vitkovics: Csendháborító (1959)
• Csehov: Cseresznyéskert (1960)
• William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (1960)
• Gozzi: Turandot hercegnő (1961)
• Ránki György: Hölgyválasz (1961)
• Carl Millöcker: A koldusdiák (1962)
• Rossini: Tell Vilmos (1963)
• Kosma: Elektronikus szerelem (1963)
• Orff: Az okos lány (1964)
• Kodály Zoltán: Székelyfonó (1965, 1972, 1976, 1982, 1998)
• Gounod: Faust (1966, 1974, 1978)
• Wagner: Tannhäuser (1967, 1970)
• Strauss: A denevér (1967)
• Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas (1968)
• Gershwin: Porgy és Bess (1970, 1973, 1981)
• Kacsoh-Kenessey: János vitéz (1971)
• Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (1976)
• Durkó Zsolt: Mózes (1977)
• Mozart: Don Giovanni (1982)
• Wagner: Parsifal (1983)
• Andrew Lloyd Webber: Macskák (1983, 1990-1991, 1993)
• Prokofjev: Eljegyzés a kolostorban (1983)
• William Shakespeare: Téli rege (1992)
• Gershwin: Bolondulok érted (1995)
• Bart: Oliver! (1997)
• Andrew Lloyd Webber: Az operaház fantomja (2003)

• Aram Hacsaturján: Spartacus (1968)
• Bartók Béla: A fából faragott királyfi (1970, 1981)
• Bartók Béla: A csodálatos mandarin (1970, 1981)
• Léo Delibes: Sylvia (1972)
• Hidas Frigyes: A cédrus (1975)
• Paul Hindemith: Kamarazene No. 1. (1977)
• Leonard Bernstein: Szerenád (1977)
• Leonard Bernstein: A városban (1977)
• Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra (1978)
• Johann Sebastian Bach: Air (1978)
• Szergej Szergejevics Prokofjev: Rómeó és Júlia (1985)
• Felix Mendelssohn: Szentivánéji álom (1989)
• Goldmark Károly – Hidas Frigyes: A makrancos Kata (1994)
• Sas József: Kisebbségi balett (1999)

• Jerry Herman: Hello, Dolly (1998, Bécs)

• Erkel Ferenc-díj (1969)
• Érdemes művész (1972)
• SZOT-díj (1975)
• Nagy Osztrák Érdemkereszt (1976)
• Kiváló művész (1978)
• Kossuth-díj (1980)
• A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendje (1989)
• Budapestért díj (1993)
• Pro Urbe Budapest díj (1997)
• Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1999)
• A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003)
• A Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíja (2003)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)
• Hazám-díj (2005)
• Prima Primissima díj (2005)
• Gundel művészeti díj (2009)

• Kaán Zsuzsa: Seregi. Nemzetközi tánc- és kultúra alapítvány, Bp. 2005
• Körtvélyes Géza: Hagyomány és újítás egysége az Operaház balettszínpadán (Kritika, 1989/4)
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Mai születésnapos: Seregi László, a nagy magyar balettáncos (sic!) Archiválva 2019. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Táncélet.hu
• Színházi Lexikon
• Seregi László köszöntése az Operaházban
• Schäffer Erzsébet: A szívemet adtam bele. Pas de deux fotelban, Seregi Lászlóval