Elyüs
| Elyüs (Aleuș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Halmosd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Halmosd |
| Irányítószám | 457161 |
| SIRUTA-kód | 141330 |
| Népesség | |
| Népesség | 256 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 331 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993°N 22.630961°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 49″, k. h. 22° 37′ 51″47.146993°N 22.630961°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elyüs település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágysomlyótól délnyugatra, Halmosd és Gyümölcsénes között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Elyüs nevét az oklevelek 1335-ben említették először Elia? néven. 1341-ben Elleios, Elyeios, Elyews, Ellews, 1481-ben Ölves, 1587-ben Ellyeos, 1760-ban Ejüs, Ellős néven írták.
A Kraszna vármegyéhez tartozó helység Valkó tartozéka volt. 1341-ben Dancs mestert iktatták be ide, mint Valkó várának tartozékába, de a beiktatásnak Gergely fia Jakab ellentmondott. 1481-ben Losonczi Losonczy Bánffy András bácsi nagyprépost birtoka volt, aki Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. Később a Losonczy Bánffyakon kívül Báthory István, Borzási György, Ártánházi Bornemissza Boldizsár, Sarmasági András, Valkai Miklósné, Paksy Jób. Károlyi László is birtokosa volt a településnek.
Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, gróf Petki, báró Bánffy, Izsák, Kis és Szegedi családok birtoka volt. 1847-ben 317 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 436 lakosából 4 magyar, 5 szlovák, 407 román, 20 egyéb nyelvű , ebből 5 római katolikus, 409 görögkatolikus, 22 izraelita, a házak száma pedig 93 volt. 1910-ben 481 lakosa volt, ebből 11 magyar, 18 szlovák, 451 román, melyből 18 római katolikus, 451 görögkatolikus, 11 izraelita volt.
A 20. század elején a település Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Ortodox templom
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 346–347. o. Online elérés
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
