William Nordhaus
Életrajzi adatok
Született	1941. május 31. (83 éves) Albuquerque
Ismeretes mint	közgazdász egyetemi oktató docens egyetemi oktató
Állampolgárság	amerikai
Iskolái	Yale Egyetem Massachusetts Institute of Technology Clare Hall Phillips Academy
Tudományos fokozat	doktorátus
Szakmai kitüntetések
Sterling Professor BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award (2017) közgazdasági Nobel-emlékdíj (Abhijit Banerjee, Esther Duflo, Michael Kremer, Paul Romer, 2018) Distinguished Fellow of the American Economic Association Fellow of the Econometric Society (1984) American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Clarivate Citation Laureates (közgazdaság-tudomány, 2009) Carnegie Fellow (Carnegie Corporation of New York, 2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz William Nordhaus témájú médiaállományokat.

William Nordhaus (Albuquerque, Új-Mexikó, 1941. május 31. –) amerikai közgazdász. 2018-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott a „klímaváltozás globális gazdasági hatásait vizsgáló munkájáért”.

Nordhaus Albuquerque-ben született, Új-Mexikó államban. A Yale Egyetemen végezte az alapszakot 1963-ban, a doktoriját 1967-ben tette le a Massachusettsi Műszaki Egyetemen. 1973 óta a Yale közgazdasági karának állandó professzora, valamint az erdészeti és környezettudományi kar professzora. Felesége, Barbara a Yale Gyermektanulmányozási Centrumban dolgozik.

Nordhaus a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja (National Academy of Sciences), ahol többféle bizottság feladatait segítette a nukleáris és alternatív energiarendszerekkel, az üvegházhatás és a felmelegedés következményeivel, nemzeti statisztikával és az illegális drogok utáni kutatásokkal kapcsolatban.^[1] 1972 óta tagja és tanácsadója a Brookings Gazdasági Testületnek Washingtonban. 1977-től 1979-ig a Nemzeti Gazdasági Tanács tagja. 1986-tól 1988-ig a Yale Egyetem igazgatója.

Nordhaus több tudományos lap volt vagy jelenlegi szerkesztője.

Nordhaus több könyvet is írt, jelentősebbek az Invention, a Growth and Welfare, Is Growth Obsolete?, The Efficient Use of Energy Resources, Reforming Federal Regulation, Managing the Global Commons, Warming the World és az Economics tankönyv.

Kutatási területe a gazdasági növekedésre, a természeti erőforrásokra és a klímaváltozásra terjed ki. Az 1970-es évek óta foglalkozik gazdasági és tudományos modellek fejlesztésével, amelyek a globális felmelegedést teszik szemlélhetőbbé, és segítségükkel meg lehet határozni a hatékony módját az éghajlatváltozás kezelésének. Nordhaus a bér és az árak viszonyát, az egészségügyet, a nemzeti mutatószámokat, a politikai gazdasági körforgást és a termelőképességet is tanulmányozta.^[1] Az 1996-os tanulmányában a gazdaságtörténetről a babiloni időkre tér vissza, ahol megállapítja, hogy a hosszú távú gazdasági növekedést alaposan alábecsülték.

Nordhaus azokat az interakciókat vizsgálta, amelyek működésbe lépnek a világgazdaság és az ember okozta klímaváltozás között, nagyobb figyelmet szentelve a Föld éghajlatváltozásának, ami a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj) égetéséből fakad. Köztudott, hogy ez a szén-dioxid mennyiségét az atmoszférában és egyéb üvegházhatást okozó anyagok felszabadulását jelenti, ami végül a globális felmelegedést eredményezi. Nordhaus a kémiára és a fizika törvényeire alapozva létrehozta az úgynevezett integrált értékelő modelleket (integrated assessment models vagy IAMs), amelyekkel megmutatta, hogy a világgazdaság és az éghajlat hogyan alakulna a felmelegedés üteme és az azt megakadályozó irányelvek szerint (pl. kibocsátási kvóta), ha ugyan a kormány tesz ellene.

A DICE-modellel (Dynamic Integrated Climate Economy model) Nordhaus meghatározta a hosszú távú gazdasági kiadásokat és bevételeket, és arra jutott, hogy az emberi jólét, beleértve a jövő generációinak jólétét, akkor érné el a maximumát, ha az összes országban bevezetnék a szénadót.

Nordhaus 2009-ben a szén társadalmi költségét 2025-re 16 amerikai dollár per tonnára becsülte, azonban 2016-ban újra számolta, és a szén költsége 44 amerikai dollárra növekedett, ami majdnem a háromszorosa tíz év eltelte alatt. Nordhaus úgyszintén a globális felmelegedés felső fokát 1,5%-os növekedésen tanácsolja tartani.^[2]

Nordhaus 2018-ban kutatásaiért közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.

• Közgazdaságtan; ford. Balogh András, szerk. Fébó László, Szepesi György, tan. Mátyás Antal; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1976
• Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan, 1-3.; ford. Atkári János; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1987–1988
  • 1. Alapfogalmak és makroökonómia; 1987
  • 2. Mikroökonómia; 1987
  • 3. Alkalmazott közgazdaságtan a mai világban; 1988
• Közgazdaságtan. Oktatási segédlet, 1-2.; összeáll., szerk. Győri Józsefné, Jávorszki Andrásné, Mach Tamás; Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Társadalomtudományi Tanszék, Kaposvár, 1990
• Székelyné Kovács Katalin: Vázlatok Samuelson–Nordhaus: Közgazdaságtan I. című könyvéhez; VEK, Veszprém, 1999
• Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan; ford. Mezei György, Bock Gyula; KJK-Kerszöv, Bp., 2000
• Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan; ford. Misz József; bőv., átdolg. kiad.; Akadémiai, Bp., 2012

• William Nordhaus versus the United Nations on Climate Change Economics (angol nyelven). Robert P. Murphy. (Hozzáférés: 2019. június 11.)
• Nordhaus életrajza a Yale Egyetem honlapján (angol nyelven). Yale Egyetem. [2019. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 11.)
• Nordhaus a Britannicában (angol nyelven). Britannica Enciklopédia. (Hozzáférés: 2019. június 11.)

• William Nordhaus weboldala Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Nordhaus megjelent munkái Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A DICE-model Archiválva 2019. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben