Friedrich August von Hayek
Született	1899. május 8.[1][2][3][4][5] Bécs[6][7]
Elhunyt	1992. március 23. (92 évesen)[1][2][3][5][8] Freiburg im Breisgau[9][10][11]
Állampolgársága	osztrák[12][13][14][15] brit (1938–)[16][17][18][19]
Házastársa	Helen Berta Maria von Fritsch Helene Bitterlich
Gyermekei	Laurence Hayek Christine von Hayek
Szülei	August von Hayek
Foglalkozása	közgazdász filozófus történész politológus egyetemi oktató
Tisztsége	elnök (1947–1961, Mont Pelerin Society)
Iskolái	Bécsi Egyetem (PhD, jogrendszer) Bécsi Egyetem (PhD, politikatudomány) Bécsi Egyetem (1918–1923, filozófia, pszichológia, közgazdaság-tudomány)
Kitüntetései	Bécs Városának Becsületgyűrűje Elnöki Szabadság-érdemrend A művészetek és a tudományok érdemrendje a Salzburgi Egyetem díszdoktora Fellow of the British Academy Pour le Mérite Fellow of the Econometric Society (1947)[20] Guggenheim-ösztöndíj (1954)[21] közgazdasági Nobel-emlékdíj (1974)[22] Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1974) Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (1981) Hanns Martin Schleyer Prize (1984)
Sírhelye	Neustifter Friedhof
Friedrich August von Hayek aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich August von Hayek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich August von Hayek (Bécs, 1899. május 8. – Freiburg, 1992. március 23.) az osztrák iskolához tartozó Nobel-díjas közgazdász és morálfilozófus, a liberális demokrácia és a szabadpiac védelmezője a szocialista és kollektivista eszmékkel szemben a 20. század közepén. Jelentősen hozzájárult a kognitív tudomány és a jogtudomány fejlődéséhez is. 1974-ben ideológiai riválisával, Gunnar Myrdallal megosztva közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.

Hayek elit értelmiségi család fiaként Bécsben látta meg a napvilágot. A Bécsi Egyetemen 1921-ben és 1923-ban szerzett doktori fokozatokat, jogot, pszichológiát és közgazdaságtan tanult. Fiatalon a szocializmus eszméjével szimpatizált, Ludwig von Mises tanainak hatására gondolkodása alapvetően megváltozott.

Hayek Jeremiah Jenks professzor kutató asszisztenseként dolgozott a New York Egyetemen 1923–1924 között. Ezután az Austrian Institute of Economic Research igazgatója lett, majd a London School of Economics közgazdasági tanszékéhez csatlakozott 1931-ben. Az Anschluss után, 1938-ban felvette a brit állampolgárságot.

Az 1940-es évek elején Hayek a korszak egyik meghatározó elméleti közgazdászává vált. A második világháború után azonban Hayek laissez-faire elveivel szemben az állami beavatkozást követő tanok, különösen Keynes eszméi váltak divatossá a közgazdászok és gazdaságpolitikusok közt. Hayek kikerült a közgazdasági gondolkodás fősodrából, és a Committee on Social Thought professzoraként a Chicagói Egyetem filozófia-professzora lett 1950-ben. Ezt a posztját 1962-ig megtartotta, majd 1968-ig a Freiburgi Egyetem tanára lett. Innen ment nyugdíjba, és szülőhazájába visszatérve a Salzburgi Egyetemen adott órákat. Hayek következetes közgazdasági eszméi a keynesi ihletettségű gazdaságpolitika kudarca miatt az 1970-es években újra népszerűvé váltak. 1974-ben megkapta a Nobel-díjat. Megérte a szocializmus bukását, és összegző művében korai tanaival összhangban értékelte a tervgazdaság tarthatatlanságát. 1992-ben Németországban, Freiburgban halt meg.

• Út a szolgasághoz; ford. Mezei György Iván; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1991 ISBN 9632223756
• A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései; ford. Pásztor Eszter; Tankönyvkiadó, Bp., 1992 ISBN 9631845435
• Piac és szabadság. Válogatott tanulmányok; vál. Madarász Aladár, ford. Atkári János, Mezei I. György, Tóth Sándor; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1995 ISBN 9632228480

Magyarországon 2001-ben Hayek Társaság néven szerveződött ultraliberális csoport Hayek eszméinek népszerűsítésére (2005-ben megszűnt). Szlovákiában is van Hayek Társaság.^[23]

• Bayer József: A politikai gondolkodás története. Osiris Kiadó, Budapest, 2001
• Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája. Helikon, Budapest, 2007
• A Nobel-díj hivatalos honlapján

• Hayek és a brit felvilágosodás. Tanulmányok a konstruktivista gondolkodás kritikájának eszmetörténeti forrásairól; szerk., bev. Horkay Hörcher Ferenc, ford. Horkay Hörcher Ferenc, Kiss Balázs; PPKE, Bp., 2002 (Jogfilozófiák)
• Nicholas Wapshott: Keynes és Hayek. Az összecsapás, amely meghatározta a modern közgazdaságtant. A nagy válságtól a nagy recesszióig; ford. Felcsuti Péter; Napvilág, Bp., 2014
• Mark Amadeus Notturno: Hayek és Popper a racionalitásról, az ökonomizmusról és a demokráciáról; ford. Felcsuti Péter; Napvilág, Bp., 2019

• Libertarianizmus