Bertil Gotthard Ohlin
az 1950-es években
Született	1899. április 23.[1][2][3][4][5] Klippans församling[3][6][7]
Elhunyt	1979. augusztus 3. (80 évesen)[1][2][8][3][4] Vålådalens Fjällstation[7]
Állampolgársága	svéd
Házastársa	Evy Ohlin[3][7]
Gyermekei	Anne Wibble Tomas Ohlin
Szülei	Elis Ohlin
Foglalkozása	közgazdász politikus egyetemi oktató
Tisztsége	professzor (1924–1929, Koppenhágai Egyetem) professzor (1929. június 27. – 1965, Stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem) elnök (1934–1939, Liberal Youth of Sweden) member of the First Chamber (1938–1944) pártelnök (1944–1967, Folkpartiet (Sweden)) Minister of Trade (1944. szeptember 30. – 1945. július 31.) member of the Second Chamber (1945–1970) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1949. augusztus 13. – 1952. május 26.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (1952. május 26. – 1954. május 20.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1954. május 20. – 1961. április 24.) az Északi Tanács elnöke (1959. január 1. – 1959. december 31.) az Északi Tanács elnöke (1964. január 1. – 1964. december 31.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1969. május 12. – 1971. május 10.)
Iskolái	Lundi Egyetem (1915. szeptember 18. – ) Stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem Stockholmi Egyetem Lund School of Economics and Management Harvard Egyetem (1922–1923)
Kitüntetései	Fellow of the Econometric Society (1945)[9] doctor honoris causa from the University of Grenoble (1949)[10] doctor honoris causa from the University of Paris (1952. november 29.)[11] Order of the Polar Star - Commander's Grand Cross (1965. június 4.) közgazdasági Nobel-emlékdíj (1977)[12]
Sírhelye	Norra Bregravningsplatsen (1979. szeptember 14. – , Gravnummer 22 1 13A 190)[13][14]
Bertil Gotthard Ohlin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertil Gotthard Ohlin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bertil Gotthard Ohlin (IPA [uˈliːn]; Klippan, 1899. április 23. – Vålådalen, 1979. augusztus 3.) svéd közgazdász, politikus. A nemzetközi kereskedelmi és tőkemozgási elméletek modernizálásáért 1977-ben James Edward Meade-del megosztva Közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott. Emellett mintegy három évtizeden át a svéd politikai élet prominens alakja, 1944–1967 között a Néppárt vezetője, 1944–1945 között kereskedelmi miniszter volt.

Dél-svédországi vidéki középosztálybeli családban született. A Lundi Egyetem üzleti ügyviteli iskolájában végezte el középiskolai tanulmányait 1913–1917 között. Ezt követően a Cambridge-i, majd röviddel ezután a Harvard Egyetemen hallgatott közgazdaság-tudományt, s diplomáját 1923-ban szerezte meg. Posztgraduális tanulmányait a Stockholmi Egyetemen végezte Karl Gustav Cassel és Gösta Bagge irányítása alatt, végül doktori téziseinek (Handelns teori / Kereskedelmi elméletek) megvédésére 1924-ben került sor. Tanulmányai befejeztével, 1925-től öt éven át a Koppenhágai Egyetemen tanított, majd 1930-tól 1965-ig a Stockholmi Egyetem közgazdaságtanára, illetve -professzora volt.

1938-ban a kétkamarás svéd parlament (Riksdag) felsőházának tagja lett. 1944-ben Gustaf Andersson utódjaként átette a szociálliberális Néppárt (Folkpartiet) vezetését, s 1944–1945 között Per Albin Hansson koalíciós kormányában a kereskedelmi tárcát vezette. Ezt követően egészen 1967-ig állt a mindvégig ellenzéki Néppárt élén. 1970-ben visszavonult a politikától, s nyolc cikluson átívelő parlamenti képviselőségét is feladva hátra lévő éveit kutatásainak szentelte.

Ohlin a közgazdaság-tudományi stockholmi iskola (Stockholmsskolan) vezető egyénisége volt Karl Gunnar Myrdal mellett. Kutatásainak homlokterében a nemzetközi kereskedelmi és a makrogazdasági elméletek álltak.

Pályája elején a fogyasztási hajlandóság, a likviditáspreferencia és a multiplikátorhatás kérdéskörében jelentek meg dolgozatai. Az azokban lefektetett elméleteivel, meggondolásaival helyenként megelőzte a keynesizmust, s több ponton vitába szállt magával John Maynard Keynesszel is. 1934-ben jelent meg a nevét egy csapásra ismertté tevő, Interregional and international trade (Interregionális és nemzetközi kereskedelem) című munkája, amelyben közzétette a kollégájával, korábbi professzorával, Eli Filip Heckscherrel kidolgozott ún. Heckscher–Ohlin-tételt. Eszerint eltérő tényezőellátottságú országok egymás közti kereskedése esetén mindegyikük olyan termék gyártására és kivitelére törekszik, amely az adott országban viszonylag bőséges tényezőt igényli intenzívebben. A szabad kereskedelem ily módon – bizonyos feltételek mellett – a tényezőárak kiegyenlítődéséhez vezet az adott országok között. Napjainkra ezt a tételt már többszörösen megcáfolták, de a külkereskedelmi mechanizmusok megértésének mindmáig alapvető eszköze maradt.

Ugyancsak 1934-ben fogalmazta meg Ohlin elsőként azt a tételt, mely szerint egy kormányzatnak akár a várható deficit ellenére is részt kell vállalnia azokban a beruházásokban, ahol egyébként a magánszektor versenyelőnye vitathatatlan.

1937-ben szakértőnek hívták meg Magyarországra, ahol részt vett a "győri program" kidolgozásában, amely program a magyar gazdaságot hadigazdasággá kívánta átalakítani.

1977-ben James Edward Meade-del megosztva közgazdasági Nobel-díjat kapott „a külkereskedelmi és nemzetközi tőkemozgási elméletek terén nyújtott úttörő jelentőségű hozzájárulásaiért”.

• Interregional and international trade, Cambridge, Harvard University Press, 1933
  Magyarul: Interregionális és nemzetközi kereskedelem, ford. Vadnai Tibor és Lukács Erzsébet, Budapest, Közgazdasági és Jogi, 1981.
• The problem of employment stabilization, New York, Columbia University Press, 1949

• Interregionális és nemzetközi kereskedelem; ford. Vadnai Tibor, Lukács Erzsébet; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1981

• Donald Rutherford: Routledge dictionary of economics. London; New York: Routledge. 2002, 404. o.
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 58. o. ISBN 963-9257-11-7  
• Ohlin önéletrajza angolul