Vén Emil
Született	1902. április 9.[1] Fiume
Elhunyt	1984. július 17. (82 évesen) Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1950)
Sírhelye	Budafoki temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vén Emil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vén Emil (született: Weisz Emilió) (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 13.) Munkácsy-díjas (1950) magyar festőművész.

Előbb Triesztbe, majd Budapestre, azután Sátoraljaújhelyre költöztek. 1919-ben Uitz Béla szabadiskolájában tanult. 1922-ben lerajzolta Krúdy Gyulát; a portré eljutott Rippl-Rónai Józsefhez, majd Lyka Károlyhoz is. E rajz alapján került be – felvételi nélkül – a Képzőművészeti Főiskola hallgatói közé. 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhardt Ágoston és Rudnay Gyula növendéke volt. Nevét 1925-ben magyarosította Weiszről Vénre. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makói szellemi élet egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával.

Hódmezővásárhelyen 1931. decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.

1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.

Magyar apának, olasz anyának fia. Édesanyjának nagybátyja püspök volt. Édesapja szerencsi születésű szanómester volt.

• 1927 Makó, Gazdasági Egyesület díszterme
• 1929, 1931 Makó
• 1930, 1933-1934, 1974 Hódmezővásárhely
• 1954, 1972 Budapest, Ernst Múzeum
• 1959 Budapest, Csók Galéria
• 1967, 1974 Budapest, Fészek Klub
• 1971 Nagytétény, Kastélymúzeum
• 1973, 1982 Makó, József Attila Múzeum
• 1975 Bécs
• 1976 Budapest, Mednyánszky Terem
• 1982 Budapest, Műcsarnok
• 1985 Budapest, Gulácsy Terem
• 1992 Budapest, Várszínház Galéria

• Csendélet
• Csenei Magduska
• Majális
• Espersit Mária (Caca)
• Önarckép

• A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban 2009-ben nyílt meg a Vén Emil Galéria.
• Hagyatékának gondozója özvegye, Vén Ágnes, akivel 1975-ben kötött házasságot.^[3]

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
• Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1

• Losonci Miklós: Vén Emil; Képzőművészeti, Budapest, 1984 (Mai magyar művészet)
• Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei)
• Feledy Balázs: Vén Emil, Vigadó Galéria, Budatétény Galéria, 2002