Vámbéry Rusztem
Született	1872. február 29. Pest[1]
Elhunyt	1948. október 24. (76 évesen) New York
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Vámbéry Ármin
Foglalkozása	jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő
Tisztsége	az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.) magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947) magyar nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban (1947. szeptember 5. – 1948. május 2.)
Iskolái	Luther Márton Tudományegyetem ( – 1890-es évek) Budapesti Tudományegyetem (–1896, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vámbéry Rusztem témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vámbéry Rusztem (teljes nevén: Vámbéry Rustem Loránd Vilfried) (Pest, 1872. február 29. – New York, 1948. október 24.) jogász, polgári radikális publicista, Vámbéry Ármin orientalista fia.

A világhírű orientalista, Vámbéry Ármin és Arányi-Rechnitz Kornélia egyetlen gyermeke. 1872. június 2-án keresztelte meg Török Pál református lelkész a Kálvin téri református templomban.^[2] Keresztszülei Csengery Antal és neje König Róza, Pulszky Ágost, Pulszky Polixénia, valamint az akkor még trónörökös Edward Hailstone esquire, walesi herceg, későbbi VII. Eduárd brit király volt. A hallei és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1896-ban fejezte be a tanulmányait. 1899. május 9-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Vámossy Olga Róza Júliát,^[3] s két fiuk (György és Róbert) született. Mint jogász elsősorban a büntetőjoggal foglalkozott, a kriminológia elismert szakértőjének számított. 1896-tól az Igazságügyi Minisztériumban a törvényelőkészítést vezette. 1913-ban mint királyi táblai bíró vonult vissza. 1903-tól tanított a budapesti egyetemen.

A politikával az 1914-ben alakított (Országos) Polgári Radikális Pártban kezdett foglalkozni, melynek rövid idő alatt az elnökévé választották. Ebbéli tisztségében az őszirózsás forradalom győzelmét követően a Nemzeti Tanács tagja lett. Ezért a frissen alakult Horthy-rendszer megfosztotta egyetemi katedrájától, így 1920-tól ügyvédként dolgozott. Olyan jelentős politikai perekben lépett fel védőként, mint a népbiztosper (1920), József Attila első pere (1924), illetve a második Rákosi-per (1934–1935). Közben csatlakozott a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párthoz, melynek 1923-ban az egyik alelnökévé választották.

1913 és 1934 között a Jogtudományi Közlöny, 1926 és 1938 között a Századunk szerkesztője volt. 1919–1923 közt publikált az Aurórában, 1921–1923 közt a Független Szemlében. 1938-ban a fasizmus elől Londonba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a baloldali emigránsokhoz csatlakozott. 1941-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

1945-ben tért haza, amikor egyike lett annak a nyolc kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés saját döntése alapján meghívott képviselőnek. Az 1945-ös választások után az alakuló Országgyűlés ismét behívta, immáron a tíz (később tizenkettő) meghívott képviselő egyikeként. Mivel az ezt lehetővé tévő törvényt időközben eltörölték, még az 1947-es választások előtt parlamenti mandátuma lejárt; választásokon (sikerrel) sohasem indult. 1947. szeptember 5-étől Magyarország washingtoni követe volt egészen 1948. május 2-áig. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott is érte a halál alig több mint öt hónappal később, október 24-én.

Vámbéryt besúgói jelentés a szabadkőműves Martinovics-páholy tagjának nevezi,^[4] de ezt semmi más dokumentum nem erősíti meg. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat körének is.

1984-ben a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztem-emlékérem néven díjat alapított a büntetőpolitikai tevékenységben, főleg a kriminológiai tudományos kutatásokban kiemelkedő szakemberek munkájának elismerésére.^[5]

• A relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja (Budapest, 1898); Online
• Büntetőjog és ethika (Budapest, 1907);
• Extraditión treaties (Bp., 1908);
• The territorial conflict of criminal law (Bp., 1908);
• Büntetőjog (I – II., Bp., 1913);
• Ungarisches Jugendgerichtsgesetz (Berlin, 1914);
• A bűnvádi perrendtartás tankönyve (Bp., 1916);
• A fiatalkorúak bíróságra a háború alatt (Bp., 1916);
• A fiatalkorúak büntetőjoga az újabb külföldi törvényhozásban (Bp., 1918);
• Sajtóbilincsek és sajtórabszolgák (Bp., 1930);
• Az élő múlt (Bp., 1931);
• Háború és jog (Bp., 1933);
• A Rákosi-per (Bp., 1933);
• Eretnek magyarázatok a nacionalizmusról (Bp., 1936);
• A háborútól a békéig (Bp., 1938);
• The Hungarian Problem (Jászi Oszkár bevezetőjével, New York, 1942);
• Hungary – to be, or not to be (New York, 1946. 5 – 6. sz.)
• A történelemben. Vásárhelyi Miklós válogatott beszédei és írásai a nyolcvanas-kilencvenes évekből; sajtó alá rend. Vásárhelyi Júlia, előszó Kenedi János; Élet és Irodalom, Bp., 2006
• A mennyei Pilvax; vál., sajtó alá rend. Valuch Tibor; Századvég–Nyilvánosság Klub–Osiris Kft., Bp., 1994 (Ars scribendi)

• Társadalomtudományi Társaság

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vámbéry Rusztem témában.

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Életrajza az 1945–1947-es országgyűlési almanachban
• Sárközy Miklós: Vámbéry Ármin felnőttkori családi viszonyai – vázlat a Vámbéry családról
• Vámbéry Rusztem. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918–1950 Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2001.
• Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Magyar nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
• Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.