Szerb Antal
Született	1901. május 1. Budapest
Elhunyt	1945. január 27. (43 évesen) Balf
Álneve	A. H. Redcliff
Állampolgársága	magyar[1]
Nemzetisége	magyar
Szülei	Szerb Károly Herzfeld Elza
Foglalkozása	fordító egyetemi oktató költő irodalomkritikus író irodalomtörténész irodalomtudós
Iskolái	Piarista Gimnázium (–1919) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1920–1924)
Kitüntetései	Baumgarten-díj (1935) Magyar Örökség díj (2007)
Halál oka	emberölés
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
IMDb PORT.hu
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Szerb Antal témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerb Antal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1.^[2] – Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, műfordító.

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Szülei, Szerb Károly óragyáros, kereskedő és Herzfeld Elza 1900. augusztus 19-én Budapesten kötöttek házasságot.^[3] Édesapjával együtt 1907. december 20-án a római katolikus vallásra tért át (keresztapja Prohászka Ottokár volt), és attól kezdve ebben a szellemben nevelték. Apja 1911 őszén a budapesti piarista gimnáziumba íratta be, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában esszé- és drámakísérletei is születtek. Utolsó gimnáziumi évében, 1918/1919-ben az iskolai önképzőkör elnöke volt. Főként Sík Sándor hatására lett 1914-től nyolc éven át az iskola frissen alakult cserkészcsapatának tevékeny tagja, sőt őrsvezetője.

A Magyarországi Tanácsköztársaság miatt csak 1919 őszén tette le az érettségi vizsgát, jeles eredménnyel, majd egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. Ezután, 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták. Egyetemi évei alatt kötött ismeretséget az önmagukat „Barabásoknak” nevező baráti kör tagjaival, amelyhez hozzá hasonló, fiatal, zsidó származású, katolikus irodalmárok tartoztak: Sárközi György, Juhász Vilmos, Faludi János, Szedő László (később Szeverin néven karmelita szerzetes), Szedő Mihály (később Dénes néven ferences szerzetes).^[4]

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

1925-ben egy darabig rendezőként dolgozott a Belvárosi Színházban. 1925. december 19-én Budapesten feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Lakner Amália Irént, Dr. Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát,^[5] akitől 1928-ban elvált.^[6] 1928-tól a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt, majd 1929-30-ban ösztöndíjjal Londonban tartózkodott egy évig.

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban másodszor is feleségül vette Lakner Amália Irént,^[7] akitől 1933-ban újra elvált.^[8] Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban.^[9] 1933-ban elnöke lett az újonnan létrejött Magyar Irodalomtudományi Társaságnak.

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott. 1937-ben a szegedi egyetemen magántanár volt.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték, ezt követően 1945. január 27-én meghalt.^[10]

Magyar irodalomtörténet című művét a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írta. A pályázat kiírása szerint a bevezetőt, az egész irodalomtörténet részletes vázlatát, valamint az Eötvösről és Adyról szóló fejezetet kellett beküldeniük a pályázóknak, akik között ott volt az egyelőre „Invitis nubibus” jelige alá rejtőző Szerb Antal is. A Helikon által felkért bírálóbizottság (Makkai Sándor, Molter Károly és az elnök: Babits Mihály) a Helikon íróinak 7. marosvécsi összejövetelén, 1932. augusztus 5-én előterjesztett jelentésében egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat, amelyhez a könyv megjelenésekor a 100 000 lejes pályatételen felül a Kuncz Aladár hagyatékából származó 30 000 lejes jutalom is hozzájárult.

Babits elemzésében így foglalta össze a pályamunka érdemeit: „…az »Invitis nubibus« („Baljós felhők”) jeligéjű mű kivált a múlt irodalmára vonatkozólag hoz új szempontokat, s irodalmunk jelenségeinek új csoportosításával kísérletezik, mindig gondolatébresztően, még ahol nem is teljesen győz meg. Ez a mű inkább intuitív, mint tudós hajlamú szerzőre vall, akinek mindazonáltal tudományos képzettsége és esztétikai műveltsége is kellő szinten áll. De e műveltségét a szerző egyáltalán nem fitogtatja: azt inkább csak sorai mögül érezzük. Előadása rokonszenvesen egyszerű s a nagyobb közönség számára is élvezhető; sok lendület és közvetlenség van benne.”

A Magyar irodalomtörténet két kötetben, Makkai Sándor előszavával, az Erdélyi Szépmíves Céh 86–87. kiadványaként, VII. sorozatának 20–22. könyveként 1934-ben jelent meg. A maga idején kivívta a kritika egy részének elismerését, de több elmarasztaló bírálatot is kapott.^[11] A könyv azóta is a magyar irodalomtörténet-írás legkiemelkedőbb teljesítményei egyikeként tartható számon. Ma is érvényes Poszler György egykori összegező értékítélete: „Szerb szintézise… egyrészt csúcspontját és végső kiteljesedését jelenti annak a fejlődési vonalnak, amely Riedl Frigyes hagyományaiból kiindulva, Ignotus és Babits ihletése nyomán, Schöpflin és Benedek szintéziskísérleteiben a Nyugat törekvéseinek irodalomtörténeti igazolását adja, másrészt pedig Szekfű történetszemlélete mellett jelentős szerepet játszik a népies ellenkoncepció megszületésének kiprovokálásában. Ugyanakkor Horváth, Benedek, Farkas és Féja mellett azok közé tartozik, akik teljes szintézist adnak… Szellemtörténeti beállítottsága csak Thienemann-nal rokonítható, de a Minerva németes beállítottságú fő teoretikusától elválasztja törekvéseinek és szellemének latinitása… Sajátos színfolt a korabeli irodalomtörténet-írásban a konzervatív tudományos hagyományokkal tudatosan szembeszegülő lázadó attitűdje is. A tudományos megalapozottságra való törekvésnek, a szubjektív lírai fűtöttségnek és az egész művet beragyogó humánumnak a megejtő egysége pedig szintézisét művészi ihletettségű esszéista remekléssé … teszi” (Poszler György: Szerb Antal. 240–241).

Erdélyben írt róla Makkai László (Erdélyi Helikon, 1934. 744–748), Molter Károly (Pásztortűz, 1934. 367), Fejtő Ferenc (Korunk, 1934/12), Gáldi László (Vasárnap, 1934. 362–364), Vita Zsigmond (Erdélyi Fiatalok, 1934. 137–139), Reischel Arthur (Erdélyi Tudósító, 1934. 286–289), Kéki Béla (uo. 1935. 107–110).

1942-ben a szélsőjobboldali Nemzeti Front az Országgyűlésben a Magyar Irodalomtörténet betiltását követelte „értékrombolásra” hivatkozva.^[12] Palló Imre, az interpelláció benyújtója szerette volna elérni, hogy a könyvet máglyán égessék el. A korabeli nyilas sajtó Szerb Antal legnagyobb bűnének azt tartotta, hogy tiszteletlenül beszélt a magyar irodalom nagyjairól.^[13]

A szocializmus idején csak csonkítva jelenhetett meg a Magyar Irodalomtörténet, mert a szovjet irodalomról kritikus hangvételben írt. Ezeket a részeket teljesen kitörölték a műből.^[14]

Ifj. Lomnici Zoltán jogász szerint „…a[z SZDSZ oktatáspolitikája által] zsinórmértéknek tekintett Szerb Antal munkásságán belül a világirodalom bemutatása volt a meghatározó”^[15]

Szerb Antal 2012-től 2020-ig a Nemzeti alaptanterv része volt.^[13]

• A magyar újromantikus dráma; Pallas, Bp., 1927 (Irodalomtörténeti füzetek)
• Az udvari ember; s.n., Bp., 1927 (Minerva-könyvtár)
• William Blake; Városi Ny., Szeged, 1928 (Széphalom-könyvtár)
• Az ihletett költő (Berzsenyi Dániel); Városi Ny., Szeged, 1929 (Széphalom-könyvtár)
• Az angol irodalom kis tükre; Magyar Szemle, Bp., 1929 (Kincsestár)
• Magyar preromantika; Minerva-társaság, Bp., 1929 (Minerva-könyvtár)
• Vörösmarty tanulmányok; Dunántúl Ny., Bp., 1930 (Minerva-könyvtár)
• Magyar irodalomtörténet, 1-2.; bev. Makkai Sándor; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár 1934
• A Pendragon-legenda; Franklin, Bp., 1934
• Budapesti kalauz marslakók számára; ill. Kolozsváry Sándor; Löbl D. Ny., Bp., 1935
• Hétköznapok és csodák. Francia, angol, amerikai német regények a világháború után; Révai, Bp., 1936 (Világkönyvtár)
• Utas és holdvilág; Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, Bp., 1937 (Magyar regények)
• Kováts Albert–Szerb Antal: Don't say ... but say ... Mit hibáznak el leggyakrabban az angolul tudó magyarok?; Cserépfalvi, Bp., 1939
• A világirodalom története, 1-3.; Révai, Bp., 1941
• VII. Olivér; Széchenyi Rt., Budapest, 1941^[16]
• A királyné nyaklánca. Igaz történet; Bibliotheca, Bp., 1943
• Száz vers. Görög, latin, angol, francia, német, olasz válogatott költemények eredeti szövege és magyar fordítása; összeáll. Szerb Antal; Officina, Bp., 1943
• Rózsakereszt. A Pendragon-legenda; Franklin, Bp., 1944 (Új magyar regények)

• Gondolatok a könyvtárban; sajtó alá rend., bev. Kardos László; Révai, Bp., 1946
• Madelon, az eb; Révai, Bp., 1947 (Révai könyvtár)
• A varázsló eltöri pálcáját; Révai, Bp., 1948
• A varázsló eltöri pálcáját. Cikkek; sajtó alá rend. Bodnár György; bőv. kiad.; Magvető, Bp., 1961
• Szerelem a palackban; szerk., bev. Poszler György; Magvető, Bp., 1963
• Pico herceg és Monna Lianora története. Novella; ill. Balla Margit; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1972
• Könyvek és ifjúság elégiája; összeáll. Szántó Tibor; s.n., Bp., 1978

• Könyvekről, írókról, 1922–1944; gyűjt., jegyz. Wágner Tibor; Holnap, Bp., 1997
• Szerb Antal válogatott levelei; sajtó alá rend., jegyz. Nagy Csaba; PIM, Bp., 2001
• Naplójegyzetek, 1914–1943; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Tompa Mária, közrem. Petrányi Ilona; Magvető, Bp., 2001
• Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák; szerk., szöveggond., utószó, jegyz. Papp Csaba, közrem. Duró Gábor; Magvető, Bp., 2002
• A harmadik torony; fotó Martin Hürlimann, szöveggond., fényképvál. Dávid Anna; Magvető, Bp., 2007
• A világ sokkal több... Szerb Antal füveskönyve; vál., szerk. Papp Csaba; Lazi, Szeged, 2016
• Nagy emberek gyermekcipőben. Rádióelőadások; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán; Szépmíves, Bp., 2017
• A hammelni patkányfogó; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán; Szépmíves, Bp., 2018

• E. R. Curtius: Az új Franciaország irodalmi úttörői; ford. Szerb Antal, Kecskeméti György; Franklin, Bp., 1925 (Ember és természet)
• John Collier: A majom-feleség; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)
• William B. Seabrook: Utak a dzsungelben; Révai, Bp., 1936
• Rose Macaulay: A két Daisy; Athenaeum, Bp., 1937
• V. Sackville-West: Szent Johanna; Athenaeum, Bp., 1937
• Johan Huizinga: A középkor alkonya; Athenaeum, Bp., 1938 (Az európai kultúra története)
• Somerset Maugham: Színház; Athenaeum, Bp., 1938 (Athenaeum regénytár)
• Hugh Walpole: Christina; Széchenyi Irodalmi és Művészeti Rt., Bp., 1940
• Hans Fallada: Kis ember – nagy ember; Nova, Bp., 1940
• Hendrik Van Loon: Rembrant. 1-2. köt.; Magyar Téka, Bp., 1940
• Lane Naomi Babson: Szegény kis Barackvirág. Kínai regény; Dante, Bp., 1941
• Columbus úti naplója; ford., sajtó alá rend. Szerb Antal; Officina, Bp., 1941 (Officina könyvtár)
• Claude Houghton: Vissza az életbe. Regény; Révai, Bp., 1942 (Világsikerek)
• Joachim von Kürenberg: A tündöklő asszony. Egy nő, aki legyőzte Napóleont. Történelmi regény, 1-2.; Széchenyi, Bp., 1942
• Jean de Baroncelli: Dünkirchenben végződött. Regény; Dante, Bp., 1942
• P. G. Wodehouse: Rengeteg pénz; Hungária, Bp., 1943
• Hendrik van Loon: Rembrandt a halhatatlan. 1-2. köt.; Széchenyi Rt., Bp., 1943
• Comisso Giovanni: Velencei kémek; ford. Szerb Antal, ifj. Pongrácz Alajos; Révai, Bp., 1943
• Stephen Leacock: A Mauzóleum klub; Pharos, Bp., 1943
• H. W. van Loon: A hajózás története; Stílus, Bp., 1943
• W. B. Seabrook: A bűvös sziget. Regény; Stílus, Bp., 1943
• Eric Knight: Sam Small csodálatos élete; Révai, Bp., 1945
• Anatole France: Thaisz; Európa, Bp., 1962
• Johan Huizinga: A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV. században; ford. Szerb Antal, Vas István, Tótfalusi István, utószó Klaniczay Gábor, jegyz. Vidrányi Katalin; Magyar Helikon, Bp., 1976
• Giacomo Casanova emlékiratai; szöveggond., jegyz., utószó Kovács Ilona; Atlantisz, Bp., 1998 (Veszedelmes viszonyok)

• Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla.
• A balfi tömegsírt exhumálták. Sírja ma a Fiumei Úti Sírkertben található.
• Utca viseli nevét Budapest II. kerületében, egykori lakhelyén, ahol egy emléktáblát is elhelyeztek tiszteletére.
• Romániában a második világháború után, a fasizmus áldozatává lett Szerb Antalt idézték a kortársak: Zolnai Béla és Méliusz József az Utunkban (1947/1, ill. 1947/5). Majd a marxista kritika elutasító minősítései nyomán az elhallgatás évtizedei következnek, s csak az 1960-as évek második felében fedezték fel a szépírót: Kovács Győző A királyné nyakláncáról (Igaz Szó, 1966. 360–362), Ficzay Dénes és Bálint Tibor A varázsló eltöri pálcáját c. kötetéről (Utunk, 1969/40, ill. 48), Jánosházy György A világirodalom történetéről (Igaz Szó, 1968. II. 584) írt. 1970-ben, az Igaz Szó januári számában Szemlér Ferenc idézte emlékét, Kovács György a Magyar irodalomtörténet körül 1943-ban kirobbant vitákat, támadásokat elevenítette fel, amikor széles körű jobboldali sajtókampány, majd egy parlamenti interpelláció nyomán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte a könyv kivonását az iskolai könyvtárakból. Ugyanebben a számban Marosi Ildikó a Helikon magyar irodalomtörténeti pályázatára vonatkozó kiadatlan dokumentumokat tett közzé. Az évtized végén került a hazai olvasók kezébe újrakiadásban A Pendragon-legenda (Bukarest, 1979. Lektúra), majd Marosi Ildikó gondozásában A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája kétkötetes dokumentum-kiadásban jelentek meg újra a pályázattal kapcsolatos dokumentumok, valamint Szerb Antal Kovács Lászlóval, Molter Károllyal, Makkai Sándorral és Kovács Györggyel váltott, addig kiadatlan levelei. A Szerb Antal – Molter-levele­zés a marosvásárhelyi író levelezésének az 1990-es években indult kiadása harmadik kötetében látott napvilágot teljes egészében, szintén Marosi Ildikó gondozásában.
• „Örökre a Kék Virág lovagja és talán bohóca maradok.” Kiállítás a 100 éve született Szerb Antal emlékére;^[17] Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001, rendező: Petrányi Ilona
• Egy művészcsalád emlékezete;^[18] kiállítás (Osvát Ernő, Osvát Kálmán, Bálint Aladár, Bálint Endre, Szerb Antal, Bálint István);^[19] Tokaj, 2014, kurátor: Mezey Katalin, rendezte: Thuróczy Gergely

• Szerb Antal, Naplójegyzetek (1914–1943), Budapest, 2001.
• Akitől ellopták az időt: Szerb Antal emlékezete, szerk. Wágner Tibor, 2. bőv. kiad., Budapest, 2002.
• Az Erdélyi Helikon 100 000 lejes pályázata magyar irodalomtörténet megírására. Erdélyi Helikon 1930. 627.
• Babits Mihály levele, Makkai Sándor és Molter Károly jelentése a beérkezett pályaművekről, Erdélyi Helikon 1932. 442–457, 584–585.
• A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládáj, 1924–1944, I–II, sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. Bukarest, 1979.
• Molter Károly Levelezése, III: 1933–1938, sajtó alá rendezte Marosi Ildikó, Kolozsvár–Budapest, 2006.
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai, 1969.

• Makkai Sándor: Előszó. In: Sz. A: Magyar irodalomtörténet. Kv. 1934. I. 5–6.
• Méliusz József: Szerb Antal. Utunk, 1947/5.
• Tóbiás Áron: Szerb Antal. 1901-1945. Bibliográfia; FSZEK, Bp., 1961
• Poszler György: Intellektualitás és élmény Szerb Antal pályakezdésében. Irodalomtörténet, 1962. (50. évf.) 3-4. sz. 382-397. old.
• Poszler György, Szerb Antal pályakezdése, Budapest, 1965
• Bálint Tibor: A varázsló eltöri pálcáját. Utunk 1969/48.
• Ficzay Dénes: A Pendragon-legenda. Utunk, 1970/10.
• Kovács György: Tíz év múlva. Igaz Szó, 1970/1.
• Kunszery Gyula: A Magyar irodalomtörténet ebek harmincadján. Irodalomtörténet 1970. 145–158.
• Marosi Ildikó: Egy pályázat dokumentumaiból. Igaz Szó, 1970/1.
• Szemlér Ferenc: Szerb Antal emlékezete. Igaz Szó 1970/1.
• Poszler György, Szerb Antal, Budapest, 1973.
• Lengyel András, Szerb Antal magántanári habilitációja (1934–1937), Szeged, 1988
• Akitől ellopták az időt: Szerb Antal emlékezete, szerk. Wágner Tibor, Budapest, 1996. (2. bőv. kiad., Budapest, 2002.)
• Gyurcsek András-Mészáros László: Utas és a holdvilág. Itáliai utazás Szerb Antal regénye nyomán; Alexandra, Pécs, 2007
• Tört pálcák: Írások Szerb Antalról 1926–1948, szerk. Wágner Tibor, Budapest, 1999
• R. Lőrincz Anita: Félreértett hagyomány. A Kemény Zsigmond-i örökség továbbélése Halász Gábor, Szekfű Gyula és Szerb Antal munkásságában; szerző, Dunakeszi, 1999
• Tört pálcák 2.: Írások Szerb Antalról 1949-től napjainkig, szerk. Wágner Tibor, Budapest, 2000
• Balogh Tamás: Mélyenszántó Gondolati és Hűséges Megemlékezés. Johan Huizinga és Szerb Antal. In: Holmi 2000/4
• Nagy Csaba: Szerb Antal bibliográfia; PIM, Bp., 2001 (A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzetei. XX. századi magyar írók bibliográfiái)
• Visszaperelt idő: Beszélgetések Szerb Antalról, szerk. Wágner Tibor, Budapest, 2005
• Havasréti József: Szerb Antal; Magvető, Bp., 2013

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Szerb Antal témában.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szerb Antal témában.

• Szerb Antal művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Szerb Antal művei műfordításokban – Bábel Web Antológia
• Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Bp., Tarsoly Kiadó, 2001
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963–1965
• Szegedi egyetemi almanach 1921–1970. Szerk. Lisztes László, Zallár Andor. Szeged, Hungária ny., 1971
• Szerb Antal. In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1973
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993–
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
• Az Erdélyi Szépmíves Céh írói = Erdélyi Szépmíves Céh Emlékkönyv 1924–1944, 1990–1995. Összeáll. Tar Károly. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1995
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Új magyar életrajzi lexikon, főszerk. Markó László, Bp., 2001-2007, Magyar Könyvklub
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion; Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010
• Szerb Antal a PORT.hu-n (magyarul)
• Szerzői adatlapja a Molyon