Seidler Ernő (Ungvár, 1886. március 18. – Moszkva, 1938. vagy 1940.) magántisztviselő, pártmunkás, a magyar Vörös Hadsereg ezredparancsnoka.

Seidler Lipót és Pollacsek^[4][5] Vilma fia.^[6] Ifjúkorában a Társadalomtudományi Társaság tagja, illetve a Galilei Kör alapítója volt,^[7] 1910-ben pedig csatlakozott az MSZDP-hez. 1911. július 15-én Budapesten házasságot kötött Mintz Estella Sárával (más forrásokban Müncz Stella),^[8] Mintz Bódog és Münz Ilona lányával.^[5]

Az első világháborúban 1915-ben orosz hadifogságba került, s a tomszki hadifogolytáborban megismerkedett Kun Bélával és Münnich Ferenccel, akikkel együtt szervezte a tábor antimilitarista, szocialista csoportjait. Később az 1918. március 24-én alakult OK(b)P Magyar Csoportjának tagja lett.

1918-ban hazatért Moszkvából, októberben a forradalom alatt a Katonatanácsban dolgozott. Novemberben, amikor Kun Béla hazajött Oroszországból, átnyújtott neki egy névjegyzéket azokról, akikre biztosan lehet számítani a pártalapításkor. Ő szállásolta el továbbá Kun feleségét, Gál Irént. Részt vett a KMP megalapításában, amelynek központi bizottsági tagja is lett.^[9] Különböző alakulatokat fegyverzett fel, s rendszeresen agitált. 1918 őszén Vlagyimir Uraszovval együtt szervezte a Vörös Ujság nyomdáját.^[9] 1919. február 20-án letartóztatták,^[10] 1919. március 21-i kiengedése napján pedig egyik aláírója volt a két párt (MSZDP és KMP) egyesülését és a proletárdiktatúrát kikiáltó nyilatkozatnak.^[11]

A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrség budapesti parancsnoka volt. E tisztségben adta ki Cserny József különítmény–parancsnoknak a következőket: „Annyi burzsujt tehettek el láb alól, amennyit akartok, én mindent elsimítok.” A Bajor Tanácsköztársaság fennállása alatt a Magyarországi Tanácsköztársaság müncheni követeként működött. A magyar Vörös Hadsereg 53. gyalogezred–parancsnokaként részt vett 1919 májusában a szolnoki "ellenforradalom" leverésében. Az északi hadjárat idején azonban Böhm Vilmos alkalmatlanság címén leváltotta. A kommün alatti utolsó tette Szolnok visszafoglalása volt 1919. augusztus elsején.

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Kun Béla, Landler Jenő és mások mellett őt is internálták a karlsteini várba. Kiengedése után Bécsben Pollacsek Lászlóval és másokkal együtt szervezte az illegális pártapparátust.^[12] Később (1921-től) a Csehszlovák Kommunista Párt nyugat-szlovákiai titkára volt,^[13] és részt vett a cseh és szlovák kommunista pártok egyesítésében. Tagja volt továbbá a CSKP Központi Bizottságának. 1925-ben politikai tevékenysége miatt kiutasították Csehszlovákiából, s Berlinbe ment, ahol szintén a kommunista mozgalomban dolgozott, mint a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének osztályvezetője.

1930-tól a Szovjetunióban élt és 1937-es vagy 1938-as letartóztatásáig gazdasági területen tevékenykedett, mint színesfémtröszt–igazgató. Csakúgy, mint Kun Béla, 1937-ben ő is kérelmezte, hogy részt vehessen a spanyol polgárháborúban, ám ezt elutasították. Ezután letartóztatták, majd pedig kivégezték.

Nővére, Seidler Irma festőművész, Lukács György fiatalkori szerelme.^[14] Unokatestvére volt Pór Ödön, Szabó Ervin, Polányi Károly és Polányi Mihály.^[15]

• Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon (HOGYF EDITIO, Budapest, ISBN 978 963 848 400 0)
• Gratz Gusztáv: A forradalmak kora - Magyarország története 1918-1920 (Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935)
• Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében (Népszava Könyvkiadó, 1923)
• Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1892—1925 (1—2. kötet, Napvilág Kiadó, Budapest ISBN 963 9082 90 2)
• Névtáradat. Seidler Ernő (Polacsek Vilma, 1886) (Személyek\). Budapest Főváros Levéltára. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
• Seidler Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 571. o. ISBN 963 09 0412 8  
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981 614. o. ISBN 9630525003
• A Szocialista Forradalomért (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1975., 607–608. o.)

• Magyar életrajzi lexikon I–II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996—.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Kelen Jolán: Seidler Ernő (Párttört. Közl. 1966.)
• Jász Dezső: Harc a Hernád mentén (Élet és Irod. 1966. márc. 7.)
• Forradalomban, háborúban (Szerk. Hetés Tibor. Bp. 1974.)
• Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság (Bp. 1969.)
• A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (Bp., 1969–1968.)

Sablon:Az első világháború osztrák–magyar politikusai m v sz Osztrák és magyar politikusok az első világháború kezdetétől a trianoni békeszerződésig
Az OMM külügyminiszterei	Leopold von Berchtold (1912–15) Burián István (1915–16) Ottokar Czernin (1916–18) Burián István (1918) ifj. Andrássy Gyula (1918)
Az OMM hadügyminiszterei	Alexander von Krobatin (1912–17) Rudolf Stöger-Steiner von Steinstätten (1917–18)
Magyar miniszterelnökök	Tisza István (1913–17) Esterházy Móric (1917) Wekerle Sándor (1917–18) Hadik János (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Berinkey Dénes (1919) Garbai Sándor (1919) Peidl Gyula (1919) Friedrich István (1919) Huszár Károly (1919–20) Simonyi-Semadam Sándor (1920)
Magyar honvédelmi miniszterek	Hazai Samu (1910–17) Szurmay Sándor (1917–18)
Magyar államfők	I. Ferenc József (1848-1916) IV. Károly (1916-1918) József főherceg (1918) Károlyi Mihály (1918–19) Garbai Sándor (1919) József főherceg (1919) Friedrich István (1919) Horthy Miklós (1920–44)
Politikusok	Victor Adler Apponyi Albert Moritz Auffenberg von Komarów Otto Bauer Heinrich von Clam-Martinic Konstantin Dumba Max Hussarek von Heinlein Jászi Oszkár Ernst von Körber Heinrich Lammasch Karl von Stürgkh
Tanácsköztársaság	Kun Béla Lukács György Pogány József Rákosi Mátyás Szamuely Tibor Landler Jenő Vágó Béla Fiedler Rezső Seidler Ernő Böhm Vilmos