A saivizmus vagy sivaizmus, Siva-kultusz (szanszkrit: शैव पंथ, IAST: śaiva paṁtha, magyar átírásban:saiva pamtha) a hinduizmus egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek Sivát tekinti, aki megszemélyesíti az abszolútot (brahman), és aki számtalan formában nyilvánulhat meg. Hívői a saivák. Elsősorban India déli tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Már a Mahábhárata is tartalmaz saiva betéteket. Legfontosabb forrása a Svétásvatara-upanisad, amely már teológiai-filozófiai oldalról megalapozza a későbbi tanokat. A sivizmus és a visnuizmus (Visnu-kultusz, hívői a vaisnavák) közötti különbség elsősorban a szertartások kivitelezésében van, amelyekkel kapcsolatban a sivizmusban a Siva-puránák nyújtanak útmutatást. A vaisnavákkal ellentétben a saivák még ma is áldozatokat mutatnak be,^[1] illetve nagyobb mértékben hajlamosak az aszkétizmusra.^[2]

Általános üdvcél a lélek eggyé válása Istennel. A kultuszukra erősen rányomta bélyegét a tantrikus szertartás. Az aszkéták és jógik szerint az üdvúton az aszkézis, a jóga és a meditáció visz elsősorban előre, de a mantrák mormolása és a sokféle szertartás is. ^[3] A saiva aszkéták gyakran hamuval borítják testüket, csomóban álló, bozontos hajzattal, homlokukra festett, három vízszintes csíkkal jelennek meg, kezükben háromágú szigonyt tartanak. Az általános társadalmi normákkal szembeni megvetésüket a legkülönfélébb önsanyargató praktikákkal, gyakorlatokkal bizonyítják.

A saivizmus vélhetően az indus—völgyi civilizáció árják előtti korszakában fejlődhetett ki, amelyről az ásatásokból előkerült jógi testhelyzetben ülő istenszobrok tanúskodnak. Ezekről a szobrokról a kutatók úgy vélik, hogy Siva elődjét ábrázolják, mint az állatok és az aszkézis urát. A saiva teológia azonban végső formájában csak a 4-9. században alakult ki, a jóga, a beavatások, rituálék és mantrák, illetve a templomépítéssel foglalkozó sásztrák (például a silpa-sásztra) leírását tartalmazó Saiva-ágamák formájában.

A saivizmus egész Indiában elterjedt, de a déli területeken, különösen Madrász környékén jellemző irányzata a hinduizmusnak.

Az első ezredforduló után megjelentek a különböző saiva irányzatok is:

• Pásupaták: aszketikus, a társadalmat elutasító magatartást mutató irányzat, elsősorban Gudzsarátban gyakori.
• Kápálikák: hamvasztóhelyek közelében élő, koponyákat gyűjtő, szándékosan a vallási és társadalmi törvényekkel szembenálló szekta
• Kálámukhák: a pásupatákkal szövetséges aszkétikus szekta
• Lingájatok (vírasaivák): Siva nem antropomorf alakját, a lingamot tisztelő szekta
• Kasmíri saivizmus (Trika): Siva, sakti (energia) és az egyén (anu) hármas egységét hirdető irányzat, különösen Kasmirban jellemző
• Saiva sziddhánta (Siva végső igazsága) : A bhaktizmussal rokon irányzat, amely a legfőbb isten, Siva imádatát (különösen a tamil bhakti-költők, vagy prédikátorok a nájanmárok fellépése után) költői műveken keresztül dicsőíti. Elsősorban a tamil nyelvterületen elterjedt
• Szmárta, azaz ortodox saivák, akik Manu törvényei és a kalpa-szútrákban lefektetett elvek szerint élnek, a hindu dharma (általános világtörvény) által, a hívő egyes életszakaszaira érvényes követelmények szerint.
• Nátha, vagy kánphata-jógik, a pásupata saivizmus tantrikus hagyományait a hatha-jógával vegyítő irányzatot követő hívők

A századok folyamán meglehetősen kidolgozott teológiai rendszerek alakultak ki a saivizmus iskoláin belül.

A legrégebbi tanítás a pásupata-szútra, amelyet a hagyomány szerint Lakulisa, Siva egy avatárája adott át híveinek, a következő fejezetekből áll:

• Kötöttség (pása) – Az ember az illúzió, a becstelenség, tudatlanság és a ragaszkodás foglya
• A felszabadító Úr (Siva), aki megfelelő eszközök segítségével (aszkétizmus, jóga, mantrák segítségével a felszabadulás útjára vezet
• Eszközök a felszabaduláshoz – szertartások (vidhi)és mantrák
• Szertartások kivitelezése
• A végső megszabadulás (mukti)

A Saiva szidhánta, melynek rendszerbe foglalt tanításai Mejkanda: Sivadnyánabodha c. művében olvashatók. A műben három alapelv egyetemlegességéről értekezik (az Úr Siva, a megkötözött személy, a kötelék). A megszabadulást a megszerzett tudás (vidja) útján, különböző szertartásokon (krija) keresztül, vezekléssel (jóga) és erényes élettel (csarja) lehet elérni. A Saiva szidhánta nem ismeri el Siva avatáráit, mivel ő az egyetemleges, örökké létező és mindenben jelenlévő „létező tudatosság”, aki nem része a születés – létezés – halál körforgásának (szanszára), tehát keletkezéstől mentes. Egyetlen képviselője lehet, az általa földre küldött guru (mester), aki átadja az ő bölcsességét, és hozzásegít a megszabaduláshoz. Siva feladatai a Saiva szidhánta szerint a kegyelem gyakorlása, megtévesztés, pusztítás, a létezés folytonosságának biztosítása, a létezés megindítása.

A kötöttségnek három kiváltó oka lehet: a karma, amely cselekedeteink által újabb és újabb létezéshez vezet a mája, a fejlődés és hanyatlás kozmikus folyamata és az anava, az énközpontúság.

A megszabadulás a sivatva azaz a sivaság, amikor az egyén eggyé válik Sivával, cselekedetei maguk az Úr cselekedetei, és az ember már túl van minden jón és rosszon.

Az iskola szerint Siva és Sakti, és az ő egyesülésük lelkünkben tükröződik, a tükörkép felismeréséhez vezető út végén elérhető a megszabadulás. Az emberben élő Siva-természet előtérbe kerülése egyfajta rabszolgaságot eredményez, az élet célja ennek a rabszolgaságnak az elérése, hiszen ezzel az őstermészethez jutunk vissza, az anyagi világtól mentes létezéshez.

A vírasaivizmus, azaz hősies Siva-hit a 12. századi vallási reformer, Baszava nevéhez kötődik, aki a saivizmust aktív térítő mozgalommá fejlesztette. Jelenleg Kannada nyelvterületen alkotnak jelentős vallási csoportot. A hívők lingamot viselnek a nyakukban, a kasztok közötti különbségeket nem veszik figyelembe, halottaikat az általánosan elterjedt hamvasztással ellentétben temetik.

1. ↑ Klaus K. Klostermaier Bevezetés a hinduizmusba, i. m. 94. o.
2. ↑ Görföl Világvallások, i. m. 783. o.
3. ↑ Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv - A saivizmus, 2008

• Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  
• Görföl Tibor: Világvallások. Budapest: Akadémiai. 2009. ISBN 9789630587082  
• Vanamali Gunturu: Hinduizmus. (hely nélkül): Bioenergetic Kft. 2005. ISBN 9639569771  

• Saivizmus. Terebess Ázsia Lexikon. (Hozzáférés: 2012. október 9.)
• A Szanszkrit Tudás Fénye. Sanskrit & Trika Shaivizmus. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
• Parabhairavayoga Guru Gabriel Pradīpaka tanítványi vonala
• Mahanaya a Krama Shaivizmus szentiratai
• Lakshmanjo Magyar Közösség (Lakshmanjoo magyarországi vonala)

• Siva
• Vaisnavizmus
• Aghori