Marschall Ferenc
| Marschall Ferenc | |
 | |
| Született | 1887. október 2. Temesvár |
| Elhunyt | 1970. január 23. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/4-1-72/73)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marschall Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marschall Ferenc (Temesvár, 1887. október 2. – Budapest, 1970. január 23.) magyar jogász, újságíró, szerkesztő, agrárpolitikus, 1938-ban a Darányi-kormány földművelésügyi minisztere.
Élete
Marschall Ferenc Temesváron született 1887-ben. Középiskolai tanulmányait a temesvári piarista gimnáziumban, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, majd Németországban mezőgazdasági tanulmányokat folytatott.[3] 18 éves korában alapító tagja volt a magyar falu intézményes felkarolását szorgalmazó Országos Széchenyi Szövetségnek, melynek később elnöke lett. 1905-től 1907-ig a Magyar Állam című konzervatív, katolikus napilap politikai rovatvezetője volt, valamint dolgozott a Szövetkezés és a Magyar Gazdák Szemléje című lapnál is.[4]
1909-től 1911-ig a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti szervezésért felelős munkatársa volt, majd Serényi Béla miniszter hívására a földművelésügyi minisztérium termelés- és vámpolitikával foglalkozó tisztviselője lett.[5] Az első világháború alatt a szerb és orosz harctereken teljesített frontszolgálatot. A Berinkey-kormány idején a bécsi Központi Leszerelési Bizottság mezőgazdasági előadója volt, majd a Tanácsköztársaság bukását követően egy éven át Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter elnöki tanácsosaként dolgozott, ezután a Faluszövetség igazgatója és a Falu című havilap felelős szerkesztője lett. 1923 és 1934 között az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóhelyettese, 1928-tól 1944-ig a Mezőgazdasági Közlöny felelős szerkesztője volt.[6]
1922-től 1939-ig a jánoshalmai kerület nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselője volt a kormányzó Egységes Párt színeiben. Hosszú ideig a földművelésügyi minisztérium költségvetési előadója volt, és pártja agrárblokkját is vezette. 1934 júliusában a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkára lett. 1938 márciusában, a Darányi-kormány jelentős átalakításakor földművelésügyi miniszter lett, a tárcát két hónapig, az Imrédy-kormány hivatalba lépéséig vezette. Nevéhez fűződik a gazdatisztek és a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítási rendszerének kidolgozása és a mezőgazdasági érdekképviseleti törvény reformja.
1939-ben visszavonult a politikai élettől, és Magyar Gazdaságkutató Intézet elnöki tanácsának tagja, majd 1943-tól az Első Budapesti Gőzmalom Rt. ügyvezető elnöke volt. 1970-ben hunyt el Budapesten.
Jegyzetek
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ 1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ Marschall Ferenc | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ Marschall – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ Nemzeti Örökség Intézete - Marschall Ferenc (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Marschall Ferenc. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
Források
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
