Kovács Imre
Személyes adatok
Születési dátum	1921. november 26.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1996. március 9. (74 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető (60/8-1-708)[1][2]
Állampolgárság	magyar
Poszt	fedezet
Junior klubok
Időszak Klub 1933– Oetl   BSzKRt SE
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1942–? Tatabányai Bányász 1944–1945 DiMÁVAG 1945–1959 MTK[3] 363 (37)
Válogatottság
1948–1952 Magyarország 8 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1956–1962 MTK utánpótlás 1962–1964 MTK 1965 KSI 1966–1967 Canal Suez 1968–1969 Pécsi Dózsa 1970–1971 Videoton SC 1971–1973 Újpesti Dózsa 1973–1974 Salgótarjáni BTC 1974–1975 MTK 1977–1978 Pécsi MSC 1978–1981 Rába ETO 1981–1982 Pécsi MSC 1983 Pécsi MSC 1984 Nyíregyházi VSSC
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Labdarúgás Olimpiai játékok arany 1952, Helsinki labdarúgás

Kovács Imre (Budapest, 1921. november 26. – Budapest, 1996. március 9.^[4]) olimpiai bajnok válogatott labdarúgó, edző. A sportsajtóban játékosként Kovács I néven szerepelt. Testvére Kovács József labdarúgó volt.

1933-ban az Oetl csapatában kezdte a labdarúgást. 1945-ig játszott a BSzKRt SE, a Tatabányai Bányász és a Diósgyőri VTK színeiben. Ezután 1959-ig az MTK labdarúgója volt,^[4] ahol három bajnoki cím mellé, hat ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett. 1955-ben a KK-győztes csapat tagja volt.

1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1952-ben a Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt.^[4] Jobbfedezetként a 101-szeres válogatott Bozsik József tartalékja volt.

1956-ban kezdett edzőként dolgozni az MTK-nál. Először az ifjúsági és serdülő csapatoknál, majd 1960-tól a tartalékcsapatnál. 1962 és 1964 a csapat vezetőedzője volt. Egy bajnoki ezüstérem, KK-győzelem és KEK ezüstérem a munkája eredménye, de a KEK döntőre már Volentik Béla volt a kék-fehérek edzője. 1962-ben a B-válogatott szakmai vezetője volt. 1964-ben kapta meg labdarúgó szakedző diplomáját a TF-n. 1965-ben a Központi Sportiskola alapító edzője. Ezután Egyiptomban, a Canal Suez csapatánál dolgozott. 1968-as hazatérése után 16 éven át élvonalbeli labdarúgócsapatoknál dolgozott folyamatosan. Pécs (többször), Videoton, Újpest, Salgótarján, MTK, Rába ETO, Nyíregyháza edzői pályafutásának állomásai. 1973-ban mesteredzői címet kapott. Az Újpesti Dózsa 1969 és 1975 között zsinórban hét bajnoki címe közül kettő az ő nevéhez fűződik. A Pécsi MSC-vel 1978-ban MNK-döntős és csak hosszabbításban vesztettek a Ferencvárossal szemben. Összesen 497 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, ezzel 3. az örökranglistán.^[4]

• Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)^[5]
• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)^[6]
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)^[7]
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993)^[8]

MTK

• Magyar bajnokság
  • bajnok: 1951, 1953, 1957–1958
  • 2.: 1948–1949, 1950-ősz, 1952, 1954, 1955, 1957-tavasz
  • 3.: 1949–1950
• Magyar kupa (MNK)
  • győztes: 1952
  • döntős:
• Közép-európai kupa (KK)
  • győztes: 1955

Válogatott

• Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki

MTK

• Magyar bajnokság:
  • 2.: 1962–1963
• Közép-európai kupa (KK)
  • győztes: 1963
• Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK)
  • döntős: 1963–1964

Újpest Dózsa

• Magyar bajnokság:
  • bajnok: 1971–1972, 1972–1973

Pécsi MSC

• Magyar kupa (MNK)
  • döntős: 1977–1978
• Mesteredző (1973)

• összesen 497 magyar bajnoki mérkőzés edzőként - az örök ranglistán a negyedik.

Magyarország
#	Dátum	Helyszín	Hazai	Eredmény	Vendég	Kiírás	Gólok	Esemény
1.	1948. május 23.	Budapest, Üllői úti stadion	Magyarország	2 – 1	Csehszlovákia	Európa-kupa	-	34'
2.	1950. szeptember 24.	Budapest, Megyeri úti stadion	Magyarország	12 – 0	Albánia	barátságos	-
3.	1951. május 27.	Budapest, Megyeri úti stadion	Magyarország	6 – 0	Lengyelország	barátságos	-
4.	1951. október 14.	Vitkovice	Csehszlovákia	1 – 2	Magyarország	barátságos	-
5.	1952. május 27.	Moszkva, Dinamo-stadion	Moszkva-válogatott	2 – 1	Magyarország	barátságos	-
6.	1952. június 15.	Varsó, CWKS-stadion	Lengyelország	1 – 5	Magyarország	barátságos	-
7.	1952. június 22.	Helsinki, Olimpiai Stadion	Finnország	1 – 6	Magyarország	barátságos	-
8.	1952. július 15.	Turku, Kupittaa stadion (FIN)	Románia	1 – 2	Magyarország	olimpiai selejtező	-
	Összesen			8	mérkőzés		0	gól

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 170. o. ISBN 963-495-011-6  
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4  
• Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus. 2000. ISBN 963 00 5577 5  
• Dénes Tamás – Rochy Zoltán: A kupagyőztesek Európa-kupája története. Budapest: Aréna 2000. 2000. ISBN 963-859-673-2  

• Nemzeti Sportszövetség Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben