Iklad
Iklad címere Iklad zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Aszódi
Jogállás	község
Polgármester	Ungi József (független)[1]
Irányítószám	2181
Körzethívószám	28
Népesség
Teljes népesség	1993 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	184 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″47.65805556, 19.4511111147.658056°N 19.451111°EKoordináták: é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″47.65805556, 19.4511111147.658056°N 19.451111°E
Iklad Pozíció Pest vármegye térképén
Iklad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iklad témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Iklad község Pest vármegyében, az Aszódi járásban.

Pest vármegye északkeleti részén, a Gödöllői-dombság szélén, a Galga folyó völgyében elhelyezkedő, mintegy 2000 lelket számláló német nemzetiségű község.

A településhez legközelebb lévő város Aszód 3, Gödöllő 14, Budapest 40, Hatvan 17, Vác 28 kilométerre fekszik.

Iklad főutcája az Aszódtól Galgamácsán át Balassagyarmatig vezető 2108-as út, ezen érhető el mindhárom említett település irányából. Domonnyal és azon keresztül Baggal a 21 115-ös számú mellékút köti össze.

A hazai vasútvonalak közül az Aszód–Vácrátót-vasútvonal és az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal érinti, melyeknek két közös megállási pontjuk van itt, Iklad-Domony megállóhely és Iklad-Domony felső megállóhely. Előbbi a faluközpont déli szélén helyezkedik el, nem messze a 21 115-ös út vasúti keresztezésétől, közúti elérését az abból kiágazó, rövid 21 318-as számú mellékút biztosítja; utóbbi a belterület nyugati peremén található, közvetlenül a 2108-as út mellett.

A Galga-mente dús rétjei, vadban gazdag erdei már az ősidőktől fogva kedvező feltételeket nyújtottak az emberi letelepedéshez. Iklad környékén is legalább 6000 évre vezethető vissza a folyamatos emberi jelenlét. Főleg az újkőkorszak és a bronzkor gazdag régészeti leletekben, de a szarmaták is több száz éven át folyamatosan lakták e vidéket. A népvándorlás viharainak elültével szórványos avar és szláv telepek voltak itt, majd 895-ben a honfoglaló magyarok Tarján törzse telepedett le a vidéken.

A falu első okleveles említése 1356-ban történt, de a falu középkori történetéről szinte semmi bővebbet nem tudunk. 1543-ban a község török uralom alá került, s hamarosan elnéptelenedett.

Ezután közel 200 évig lakatlan puszta volt, majd 1728-ban a birtokos Ráday-család majorságot létesített itt. Mivel a Ráday-birtok munkaerőgondjait a majorsági gazdálkodás sem oldotta meg, Ráday I. Gedeon bécsi ágensei 1752-től evangélikus vallású német parasztokat hívtak a birtokra. A telepesek első, Baden és Württemberg tartományokból jött csoportja 1752 tavaszán érkezett a faluba, ettől az időponttól tekintik a falut újratelepítettnek. A következő év tavaszán a lakosság a Stájerországból, az Enns völgyéből evangélikus hitük miatt elüldözött osztrák parasztokkal egészült ki. Később még Karintiából és Felső-Ausztriából is érkeztek ugyancsak evangélikus vallásuk miatt elüldözött családok. Az otthonteremtés eredményeit az 1769. évi nagy tűzvész majdnem teljesen megsemmisítette. Sokaknak ismét a semmiből kellett újrakezdeniük, de a község a kezdeti nehézségek után fejlődésnek indult. 1788-ban a falu lakói haranglábat építettek, majd 1834-ben felszentelték a kis evangélikus templomot is. A betelepítés második hullámában a Felvidékről szlovák családok érkeztek.

A hűbéri viszonyokat a tagosítás számolta fel: ezt Ráday IV. Gedeon hajtotta végre 1837–39 közt. A jobbágyi kötelékek végleges eltörlését az 1852-ben kiadott úrbéri pátens biztosította, a békés polgári fejlődés kereteit az 1867. évi kiegyezés teremtette meg. A 19. század utolsó harmadában a község gyors fejlődésnek indult, amit csak gyorsított az 1896-ban megnyitott Aszód–Balassagyarmat–Losonc-vasútvonal.

A templom kibővítésére és felújítására 1901–1903 közt, az egyházközség önállósulására 1905–1906 közt, míg új, korszerű iskola építésére 1909–11 közt került sor. Az első világháború ezt a békés fejlődést megszakította, sok férfi a csatamezőkön áldozta életét. A Horthy-korszakot egyrészt az erőteljes magyarosítási törekvések, másrészt a német nemzetiségi mozgalom kibontakozása, a Volksbund megjelenése jellemezte. Ugyanakkor megkezdődött a paraszti birtokok gépesítése (az első cséplőgép megjelenése 1922-ben) s a kulturális élet fellendülése, klubok, egyletek alapítása. De másrészről folytatódott a paraszti birtokok elaprózódása, ami hosszú távon aláásta a zárt paraszti társadalom életképességét. A második világháborúban páran szintén a fronton vesztették életüket vagy tűntek el, de sokkal nagyobb sokkot jelentett a falu lakóinak 45 német családnevű falubeli lakos kényszermunkára hurcolása a távoli Ukrajnába 1945. január elején.

1948-ban került sor a község elektromos hálózatának kiépítésére. Az 1950-es–60-as években gyökeres változások zajlottak le a község életében. 1949–60 közt a parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették, majd fokozatosan lezajlott a mezőgazdaság gépesítése. 1951–53 közt épült az Ipari Műszergyár (IMI), amely eredetileg hadi célokat (is) szolgált. A fénykorában 4000 főt foglalkoztató ipari üzem gyökeresen megváltoztatta a lakosság életét. A hagyományos parasztfalu pár évtized alatt korszerű ipari-mezőgazdasági településsé alakult át. 1956-ban felépült az új iskola, a régi iskola épületében 1958-ban kezdte működését az óvoda, 1960-tól a külön orvosi körzet, majd 1972-ben került átadásra a Művelődési Ház.

1962-ben érkezett Ikladra az első magántulajdonú személygépkocsi, az 1960-as években a régi, hosszú parasztházakat a legtöbben korszerűbb s kényelmesebb kockaházakra cserélték. 1973–89 közt Iklad Aszóddal és Domonnyal együtt az Aszód Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott. Ebben az időszakban további fontos infrastrukturális fejlesztésekre került sor, kiépült a vezetékes víz és a korszerű közvilágítás, 1975-ben felújították az úthálózatot, 1980-ban épült az új óvodaépület, 1982–88 közt több szakaszban kibővítették s korszerűsítették az iskolát: új szárny átadása, tornacsarnok, tornapálya építése.

A rendszerváltás után 1990-ben a községben önálló önkormányzat jött létre, mely alatt tovább folytatódott az előző időszak lendületes fejlődése. 1994-ben kiépült a gáz-, 1996-ban a telefonhálózat. A mellékutcák fokozatosan aszfaltburkolatot kaptak (az utolsó 2003-ban). Már üzemel a szennyvízcsatorna-hálózat is, amely 1999–2001 közt épült ki.

A 2002. évi jubileumi esztendőben, a község fennállásának 250. évfordulóján került átadásra a Ráday-szobor és az új ravatalozó, valamint a kívülről megszépült Művelődési Ház felvette a falut újratelepítő Ráday I. Gedeon gróf nevét.

• 1990–1994: Madarász István (független)^[3]
• 1994–1998: Madarász István (független)^[4]
• 1998–2002: Madarász István (független)^[5]
• 2002–2006: Madarász István (független)^[6]
• 2006–2010: Madarász István (független)^[7]
• 2010–2014: Madarász István (független)^[8]
• 2014–2019: Madarász István (független)^[9]
• 2019–2024: Ungi József (független)^[10]
• 2024– : Ungi József (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,8%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 37,7% németnek, 0,5% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 15,4%, református 2,9%, evangélikus 56,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 8,4% (15,5% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 19,3% németnek, 1% cigánynak, 0,3% szlováknak, 0,2% románnak, 0,2% lengyelnek, 0,1% ukránnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 44,7% volt evangélikus, 15,6% volt római katolikus, 3,4% református, 0,5% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,4% felekezeten kívüli (23,8% nem válaszolt).^[12]

• Falumúzeum
• Evangélikus Templom
• Ráday sírkert
• Málenkij robot emlékmű
• Székelykapu
• Német-osztrák ősök emlékmű

• Ipari Műszergyár, Iklad (IMI), mai nevén IMI Elektromos Gépeket Gyártó Kft., mely a LEROY-SOMER / NIDEC cégcsoporthoz tartozik.

• 
  Falumúzeum
• 
  Művelődési ház
• 
  Ipari Műszergyár, Iklad telephelye
• 
  Evangélikus templom

• Csatószeg, Románia
• Tauplitz, Ausztria
• Unterjesingen, Németország

• Iklad honlapja
• Múzeumok a Galga vidékén. A Petőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely kiadványa.

|

Sablon:Pest megye települései m v sz Pest vármegye települései
Megyei jogú város	Érd
Városok	Abony Albertirsa Aszód Biatorbágy Budakalász Budakeszi Budaörs Cegléd Dabas Diósd Dunaharaszti Dunakeszi Dunavarsány Fót Göd Gödöllő Gyál Gyömrő Halásztelek Isaszeg Kerepes Kistarcsa Maglód Monor Nagykáta Nagykőrös Nagymaros Ócsa Őrbottyán Örkény Pécel Pilis Piliscsaba Pilisvörösvár Pomáz Ráckeve Sülysáp Százhalombatta Szentendre Szigethalom Szigetszentmiklós Szob Tápiószele Tököl Törökbálint Tura Újhartyán Üllő Vác Vecsés Veresegyház Visegrád Zsámbék
Nagyközségek	Alsónémedi Bag Bugyi Csömör Dömsöd Ecser Felsőpakony Hernád Inárcs Kartal Kiskunlacháza Leányfalu Mogyoród Nagykovácsi Nyáregyháza Solymár Szada Szentmártonkáta Sződliget Taksony Táborfalva Tápiószecső Tápiószentmárton Tárnok Valkó
Községek	Acsa Apaj Áporka Bernecebaráti Bénye Budajenő Ceglédbercel Csemő Csévharaszt Csobánka Csomád Csörög Csővár Dánszentmiklós Dány Délegyháza Domony Dunabogdány Erdőkertes Farmos Galgagyörk Galgahévíz Galgamácsa Gomba Herceghalom Hévízgyörk Iklad Ipolydamásd Ipolytölgyes Jászkarajenő Kakucs Káva Kemence Kismaros Kisnémedi Kisoroszi Kocsér Kosd Kóspallag Kóka Kőröstetétlen Letkés Lórév Majosháza Makád Márianosztra Mende Mikebuda Monorierdő Nagybörzsöny Nagytarcsa Nyársapát Pánd Páty Penc Perbál Perőcsény Péteri Pilisborosjenő Pilisjászfalu Pilisszántó Pilisszentiván Pilisszentkereszt Pilisszentlászló Pócsmegyer Pusztavacs Pusztazámor Püspökhatvan Püspökszilágy Rád Remeteszőlős Sóskút Szentlőrinckáta Szigetbecse Szigetcsép Szigetmonostor Szigetszentmárton Szigetújfalu Szokolya Sződ Tahitótfalu Tatárszentgyörgy Tápióbicske Tápiógyörgye Tápióság Tápiószőlős Telki Tésa Tinnye Tóalmás Tök Törtel Újlengyel Újszilvás Úri Üröm Vasad Vácduka Vácegres Váchartyán Váckisújfalu Vácrátót Vácszentlászló Vámosmikola Verőce Verseg Zebegény Zsámbok