Herzfeld Viktor
Életrajzi adatok
Született	1856. október 8. Pozsony
Elhunyt	1919. február 19. (62 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Házastársa	Mathilda Anna von Herzfeld
Iskolái	Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (–1880) Bécsi Egyetem (1875–1879)
Pályafutás
Műfajok	vonósnégyes, kamarazene, szimfonikus zene
Aktív évek	1881–1919
Együttes	Hubay–Popper-vonósnégyes
Hangszer	hegedű
Tevékenység	zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, zeneelmélet-tanár
Kiadók	Rozsnyai Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Herzfeld Viktor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Herzfeld Viktor lovag (Herzfeld Győző, németül Victor/Viktor Emmerich [1874-től^[1] Ritter von] Herzfeld) (Pozsony, 1856. október 8.^[2] – Budapest, 1919.^[3] február 19.)^[4] zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, a budapesti Zeneakadémia tanára.

Zsidó családból származott. Édesapja, az 1874-ben lovagi címet kapott Josef Herzfeld (1836–89) a Foncière biztosítótársaság bécsi igazgatója volt. Édesanyja Amalia Winter (1836–1909).

1875 és 1879 között jogot tanult Bécsben, mellette zenét a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában. Hegedűtanára az idősebb Josef Hellmesber volt. 1880-ban mindkét tárgyból I. díjat kapott.

Az 1881–82-tes évadban Linzben, a következőben Lipcsében volt színházi karmester. Szerzeményeiért 1884-ben elnyerte a bécsi zenebarátok egyletének Beethoven-díját. Berlinben Eduard Grellnél és Friedrich Kielnél zeneszerző-mesterképzésben vett részt.

1886-ban költözött Budapestre. 1888-tól tanított a Zeneakadémián, előbb zeneelméletet, -esztétikát és -történetet, majd 1908-ban, Hans Koessler nyugdíjba vonulásakor megkapta a zeneszerzés tanszak vezetését. 1907-ben Ünnepi indulót írt az intézmény új épületének felavatása alkalmából.

Aktívan bekapcsolódott a magyar főváros zenei életébe. Közreműködött Brahms pesti koncertjein. Tagja lett a Hubay–Popper-vonósnégyesnek, a II. hegedű szólamát játszotta 1889-ig (1897 és '99 között ismét csatlakozott az együtteshez).

1887-ben keresztény hitre tért.^[5] Idővel megtanult magyarul is. 1907-ben Huszka Jenő felkérésére elfogadta a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (a mai Artisjus elődjének) elnöki posztját, s ezt 1918-ig megtartotta, akkor Hubaynak adta át.^[6][7] Budapesti időszakában jelentős kritikusi tevékenységet folytatott a helyi német sajtóban: 1888 és '90 között a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd munkatársa volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, tanítványait is csak otthonában tudta fogadni.

Zömmel kiadatlan szerzeményei (zenekari művek, dalok stb.) mára feledésbe merültek. Tankönyve, A fúga 1913-ban jelent meg.

• Két románc (hegedűre és zenekarra, 1879)
• Lustspielouvertüre (1884)
• Capriccio (az előbbi átdolgozása, 1896)
• Frühlingsidyll (1897)
• Szerenád (vonószenekarra, 1900, átdolgozott változat 1919)
• Ünnepi induló (1907)

• A fuga. Budapest, 1913. Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű-Kiadó

• Robert Volkmann (1815–1883) = The New Musical Quarterly, 1915. július 1.

• Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 2. köt. ISBN 9633305438
• Kodály Zoltán: Herzfeld Viktor. 1856. október 8.–1919. február 20. = uő: Visszatekintés. Sajtó alá rend. ... Bónis Ferenc. 3. kiad. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. II. köt. 382–383. l. ISBN 9633304466
• Családfája a geni.com-on
• A Zeneakadémia honlapján Csanda Mária írása
• Oesterreichisches Musiklexikon
• Magyar zsidó lexikon
• Das Neue Musik-Lexikon nach dem Dictionary of Modern Music and Musicians