Hazay István
Hazay István | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1901. április 15. Budapest |
Elhunyt | 1995. december 23. (94 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Ismeretes mint |
|
Házastárs | Fekete Ilona (1925-1935) Kajaba Jolán (1935-1991) |
Szülei | Hazay Ödön Mihálffy Irén Ilona |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Királyi József Műegyetem, Budapest (1922) |
Pályafutása | |
Szakterület | geodézia |
Kutatási terület | felsőgeodézia, vetülettan, kiegyenlítéstan |
Tudományos fokozat | a műszaki tudományok doktora (1952) |
Munkahelyek | |
Budapesti Műszaki Egyetem és elődintézményei | magántanár (1941–51), megbízott előadó (1951–53), tanszékvezető egyetemi tanár (1967–72) |
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem | tanszékvezető egyetemi tanár (1953–67) rektor (1964–67) |
Más munkahelyek | Pénzügyminisztérium (főosztályvezető, 1941–47; osztályfőnök, 1947–49) |
Szakmai kitüntetések | |
Kossuth-díj (1955) | |
Akadémiai tagság | levelező tag (1967), rendes tag (1976) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hazay István témájú médiaállományokat. |
Hazay István (Budapest, 1901. április 15.[1] – Budapest, 1995. december 23.) Kossuth-díjas magyar geodéta, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. századi magyar geodézia kiváló elméleti szakembere volt, nevéhez fűződik a nagy méretarányú térképezés több vetülettani problémájának megoldása, egyes kiegyenlítő számítások kidolgozása, de jelentősen hozzájárult Magyarország felsőgeodéziai felvételezésének módszertani korszerűsítéséhez is.
Életútja
[szerkesztés]1922-ben mérnöki oklevéllel fejezte be tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetemen. 1923-tól 1941-ig az Állami Földmérés háromszögelési hivatalának alkalmazásában állt előbb mint segédmérnök, majd mint mérnök. Időközben 1927-ben földmérnöki, 1929-ben háromszögelő-mérnöki vizsgát tett, majd ezt követően is továbbképezte magát, és 1934-ben megszerezte műszaki doktori oklevelét a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1941-től címzetes miniszteri tanácsosként, műszaki főtanácsosi rangban a Pénzügyminisztérium állami földmérési (IX/b.) osztályának vezetője, 1947-től 1949-ig minisztériumi osztályfőnök volt.
Köztisztviselői pályafutásával párhuzamosan egyetemi oktatói tevékenysége is kibontakozott. 1929-től tartott kiegyenlítéstani és csillagászati geodéziai előadásokat az állami háromszögelő-mérnöki tanfolyamokon. 1941-től 1951-ig magántanárként adott elő „A magyar állami földmérés felsőgeodéziai munkálatai” címmel a budapesti műegyetem soproni bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán. 1951-ben átsorolták a soproni földmérnöki kar geodéziai tanszékére, ahol két éven keresztül oktatott megbízott előadóként. 1953-ban saját katedrát kapott a Budapesti Műszaki Egyetemtől (BME) önállósodott Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, amikor megbízták a II. számú geodéziai – későbbi megnevezésén felsőgeodéziai – tanszék vezetésével. Ezzel párhuzamosan 1953-tól 1955-ig a műegyetem térképésztagozatán is tartott vetülettani és kiegyenlítő számítási előadásokat. 1960-tól 1964-ig az egyetem mérnöki karának dékánja volt, 1964-től 1967-ig a rektori tisztséget töltötte be, utolsóként az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem történetében, amely 1967-ben ismét a BME szervezeti része lett. Hazay itt folytatta az oktatást mint a felsőgeodéziai tanszék egyetemi tanára. 1972-ben nyugdíjazták, ezt követően a műegyetem tudományos tanácsadójaként tevékenykedett.
Munkássága
[szerkesztés]A geodézia tudományán belül a legjelentősebb eredményeket hozó kutatásai a vetülettan gyakorlati problémáira és a felsőgeodézia elméletére irányultak. A nagy méretarányú térképezés módszertani hátterét tökéletesítette az általa kidolgozott kiegyenlítési eljárásokkal, amelyek a geodéziában és a térképészetben a legkisebb középhibájú, súlyozottan számított értékek hozzárendelését segítik elő az ismeretlen geometriai pontokhoz. A nevéhez fűződik többek között a mechanikai és a statikai koordináta-kiegyenlítés iránymérésekre támaszkodó elvi alapjainak megteremtése és alkalmazásának módszertani kidolgozása. Továbbfejlesztette és a hazai térképezésben alkalmazta a Gauss–Krüger-vetület számítási képleteit és táblázatait. Kialakította a sokszögelési csomópontrendszereket, megvalósította a nagyobb területek egységes vetületi koordináta-rendszerben való ábrázolását. Mindezeken túlmenően behatóan foglalkozott a magasságmérési eljárásokkal, a geodinamikai szempontokat érvényesítő módszert dolgozott ki a vertikális kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítésére, továbbá tanulmányozta a fiktív mérési eredmények alkalmazásának lehetőségeit.
Vezető szerepet játszott a magyarországi felsőgeodéziai munkálatokban. Az 1930-as évektől részt vett Budapest háromszögelésében és részletes felmérésében, az 1930-as évek végétől az állami földmérés központi irányításában és felügyeletében. Kidolgozta az országos háromszögelési hálózat kiegyenlítésére alkalmas ún. dominánspontok módszerét, amely a felsőrendű vízszintes alaphálózat korszerű szempontok szerinti újraalkotásában is fontos szerepet játszott.
A geodéta-, földmérő- és térképészképzés szaktárgyi tananyagainak kidolgozásával, egyetemi jegyzetek és tankönyvek megírásával jelentősen hozzájárult a korszerű magyarországi földmérnökképzés megszervezéséhez. Egyetemi jegyzetei és szakkönyvei mellett mintegy száz tudományos közleményt publikált.
Társasági tagságai és elismerései
[szerkesztés]1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, a geodéziai tudományos bizottság elnöke volt. Elnökként irányította a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet geodéziai szakosztályának, társelnökként a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek a munkáját.
1938-ban elnyerte a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagy aranyérmét. Geodéziai alapkutatásaiért és a gyakorlatba való átültetéséért, valamint Földi vetületek című könyvéért 1955-ben a Kossuth-díj harmadik fokozatát ítélték neki oda. Tudományos eredményei további elismeréseként 1958-ban Lázár deák emlékérmet, 1969-ben Fasching Antal-díjat, 1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérmét, 1985-ben pedig MTESZ-díjat kapott. 1975-ben a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták. Ezeken kívül az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1961, 1967), a Munka Érdemrend arany fokozata (1964, 1971), a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) és a Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981) díjazottja is volt.
2018-ban posztumusz Budapest díszpolgára címet kapott.[2]
Főbb művei
[szerkesztés]- Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban. Budapest: Fischer ny. 1938.
- Vetületek, különös tekintettel a hazai felmérésekre. Budapest: Egyetemi ny. 1942.
- A Gauss-Krüger koordináták számítása. Budapest: Akadémia. 1951. (Tárczy-Hornoch Antallal)
- Geodéziai számítások számológéppel. Budapest: Jegyzetsokszorosító. 1942.
- Földi vetületek. Budapest: Akadémiai. 1954.
- Földrendezés. Sopron: Nehézipari Műszaki Egyetem. 1958.
- Országos felmérés: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959.
- Kiegyenlítő számítások I–II. Budapest: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. 1960–1961.
- Angolul: Adjusting calculations in surveying. Budapest: Akadémiai. 1970.
- Vetülettan I–II. Budapest: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. 1962–1963.
- Országos felmérés: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1962.
- Országos felmérés és műszaki földrendezés: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1967. (Szalontai Lászlóval)
- Nagyméretarányú felmérések. Budapest: Tankönyvkiadó. 1979.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári születési akv. 1074/1901. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ Babos Tímea és Charlie is Budapest díszpolgára lett. hvg.hu, 2018. április 25. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
Források
[szerkesztés]- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 236. o. ISBN 963-05-4420-2
- Biró Péter: Hazay István. Magyar Tudomány, CIII. évf. 3. sz. (1996) 359–360. o.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 371–373. o. ISBN 963-85433-5-3
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 307. o. ISBN 963-9257-00-1
- Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 391., 403–404., 436., 446. o.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 169–170. o. ISBN 963-547-414-8
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 493. o.
További információk
[szerkesztés]- Biró Péter: Hazay István jelentősége a magyar földmérésben. Geodézia és Kartográfia, XLIII. évf. 4. sz. (1991) 243–244. o.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai | |
---|---|
Királyi József Műegyetem | Stoczek József (1871–1872) • Conlegner Károly (1872–1873) • Nendtvich Károly (1873–1874) • Vész János Ármin (1874–1875) • Stoczek József (1875–1879) • id. Szily Kálmán (1879–1884) • Kriesch János (1884–1886) • Lipthay Sándor (1886–1889) • Klimm Mihály (1889–1891) • Kőnig Gyula (1891–1894) • id. Entz Géza (1894–1896) • Wartha Vince (1896–1898) • Lipthay Sándor (1898–1900) • Ilosvay Lajos (1900–1903) • Hauszmann Alajos (1903–1905) • K. Jónás Ödön (1905–1907) • Wartha Vince (1907–1910) • K. Jónás Ödön (1910–1911) • Rados Gusztáv (1911–1914) • Kovács S. Aladár (1914–1916) • Kürschák József (1916–1918) • Czakó Adolf (1918–1920) • Rejtő Sándor (1920–1921) • Zelovich Kornél (1921–1923) • Schimanek Emil (1923–1925) • Szarvasy Imre (1925–1927) • ifj. Szily Kálmán (1927–1930) • Hültl Dezső (1930–1932) • Söpkéz Sándor (1932–1933) • Herrmann Miksa (1933–1934) |
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem | Rohringer Sándor (1934–1935) • Czettler Jenő (1935–1936) • Szabó Gusztáv (1936–1937) • Teleki Pál (1937–1938) • Wälder Gyula (1938–1939) • Zimmermann Ágoston (1939–1940) • Vendl Aladár (1940–1941) • Imre Sándor (1941–1942) • Mihailich Győző (1942–1943) • Doby Géza (1943–1944) • Misángyi Vilmos (1944–1945) • Verebélÿ László (1945) • Heller Farkas (1945–1946) • Csűrös Zoltán (1946–1949) |
Budapesti Műszaki Egyetem | Mihailich Győző (1949–1950) • Vörös Imre (1950–1954) • Gillemot László (1954–1957) • Benedikt Ottó (1957–1958) • Csűrös Zoltán (1958–1961) • Gruber József (1961–1964) • Csáki Frigyes (1964–1969) • Perényi Imre (1969–1975) • Meisel János (1975–1981) • Polinszky Károly (1981–1987) • Fodor Lajos (1987–1990) • Michelberger Pál (1990–1994) • Biró Péter (1994–1997) • Detrekői Ákos (1997–2000) |
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara) | Kardos György (1952–1953) • Rados Kornél (1953–1954) • Cholnoky Tibor (1954–1957) • Rados Kornél (1957–1960) • Perényi Imre (1960–1964) • Hazay István (1964–1967) |
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem | Detrekői Ákos (2000–2004) • Molnár Károly (2004–2008) • Péceli Gábor (2008–2015) • Józsa János (2015–2021) • Czigány Tibor (2021–) |
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.