Berzeviczy Albert
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1903. szeptember 3. – 1905. június 18.
Előd	Wlassics Gyula
Utód	Lukács György
A képviselőház elnöke
Hivatali idő 1910. június 30. – 1911. november 7.
Előd	Gál Sándor
Utód	Návay Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia 7. elnöke
Hivatali idő 1905. november 27. – 1936. március 22.
Előd	Eötvös Loránd
Utód	Habsburg József főherceg
Születési név	Berzeviczy Albert
Született	1853. június 7. Berzevice
Elhunyt	1936. március 22. (82 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt (1881-1906), Nemzeti Társaskör (1906-1910), Nemzeti Munkapárt (1910-1918)
Szülei	Berzeviczy Tivadar, Szinyey-Merse Amália
Házastársa	Kuzmik Zsófia (1858–1948)
Gyermekei	baró kéméndi Szalay Gáborné Berzeviczy Edit báró Schell-Bauschlott Ernőné Berzeviczy Lilian
Foglalkozás	történész, politikus
Iskolái	Eperjesi Jogakadémia Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Berzeviczy Albert témájú médiaállományokat.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1905-től 1936-ig, 1923-tól 1936-ig a Kisfaludy Társaság hatodik elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke.

Az ősrégi nemesi származású berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy család sarja. Édesapja berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Tivadar (1817–1889),^[1] királyi tanácsos, királyi tanfelügyelő, édesanyja Szinyey-Merse Amália (1821–1888).^[2] Az apai nagyszülei berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy József (1780–1819), sárosi főszolgabíró, földbirtokos, és kolosi és cseljei Kolosy Johanna (1787–1844) voltak.^[3] Az anyai nagyszülei Szinyei Merse László (1789–1850), királyi udvari tanácsos, Sáros vármegye alispánja, követe, földbirtokos,^[4] és liptószentiváni Szent-Ivány Anna (1790–1831) voltak.^[5]

Berzeviczy Albert 1877. november 8-án Eperjesen feleségül vette a polgári származású Kuzmik Zsófia (Eperjes, 1858. december 22.–Bodorkisfalud, 1948. július 4.) kisasszonyt,^[6] akinek a szülei Kuzmik Sámuel(1823–1869), Sáros vármegye főorvosa,^[7] és Ludovika Kósch Kamilla (1835–1899) voltak.^[8] Fivére eperjesi Kuzmik Pál (1864–1925), a II. számú sebészeti klinika igazgatója, a Pázmány Egyetem orvoskara nyilvános rendes tanára,^[9] aki 1913. szeptember 26-án magyar nemességet, illetve az "eperjesi" nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.^[10] Berzeviczy Albert és Kuzmik Zsófia frigyéből született:

• Berzeviczy Edit Ninon Albertina (Eperjes, 1880. április 22.–Győr, 1957. április 25.). Férje: baró kéméndi Szalay Gábor Ágoston Ferenc (Budapest, 1878. augusztus 14.–Bodorkisfalud, 1956. február 15.), államtitkár, postavezérigazgató.^[11]
• Berzeviczy Lilian (Eperjes, 1880. április 22.–Bodorkisfalud, 1956. április 21.). Férje: báró Schell-Bauschlott Ernő (Kassa, 1875. január 26.–Budapest, 1935. augusztus 24.), császári és királyi kamarás, 7. Vilmos-huszárezredes őrnagya.^[12]

A gimnázium első osztályát 1862/1863-ban magántanulóként az eperjesi állami gimnáziumban, majd 1863-tól a 2. osztálytól a kisszebeni piaristáknál, 1866/1867-ben Lőcsén, végül 1867/1868-ban a budapesti piarista gimnáziumban végezte.^[13] Jogi tanulmányait Kassán és Budapesten folytatta. A bírói államvizsgát 1874-ben tette le. 1877-ben államtudományi doktorátust szerzett. 1924-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktor lett.

1876-ban Sáros vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, 1877-ben első aljegyzője, 1878-ban tiszteletbeli főjegyzője, 1880-ban pedig főjegyzője. 1878-tól 1881-ig az eperjesi jogakadémián a politikatudomány, a közgazdaságtan és a jogtörténet tanára volt.

1881-ben Eperjes országgyűlési képviselőjévé választották; a Ház és a delegáció jegyzőjeként működött, majd 1884-ben újraválasztották. 1884 októberétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott mint miniszteri tanácsos, a felsőoktatást irányítva. 1885-ben Norvégiába utazott, ahol az egyetemi viszonyokat tanulmányozta. 1886 májusától címzetes államtitkár, 1887. június 10-e és 1894. június 9-e között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban közigazgatási államtitkárként működött, 1887 és 1892 között Lőcse város országgyűlési képviselője volt. 1892-től 1905-ig Budapest VIII. kerületét képviselte, majd 1894. június 1-jével megvált államtitkári rangjától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.

1895. január 21-e és 1895. június 2-a között a képviselőház második alelnöke, 1895. június 2-a és 1898. október 7-e között a képviselőház első alelnöke, 1903. november 3-a és 1905. június 18-a között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az első Tisza-kormányban. 1910 és 1916 között Budapest II. kerületének volt országgyűlési képviselője.

1910. június 30-án a képviselőház elnökévé választották, ezt a tisztségét 1911. november 7-éig viselte, ekkor az obstrukció miatt lemondott. Pártja, a Szabadelvű Párt szétesése után ő is csatlakozott a Nemzeti Társaskörhöz, mely 1910-es párttá alakulását követően az ő javaslatára vette fel a Nemzeti Munkapárt nevet. 1917-ben bekerült a főrendiházba, ekkor képviselőségéről lemondott, majd 1927-ben az átalakult felsőházba került.

Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke volt. 1904. május 13-án a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, 1904. december 11-én igazgatósági tagjává, majd 1905. november 27-én pedig elnökévé választották, mely tisztségét haláláig betöltötte. A bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Accademia Pontaniana levelező tagja volt. Alapító elnöke volt az olasz-magyar kulturális kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Tudományos Akadémiának, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[14] Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője volt. Több mint 70 magyar, német, angol, olasz lapba írt. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Irodalmi működését a Felvidék és Eperjesi Lapokban kezdte és a Fővárosi Lapokban és Magyar Bazárban (beszélyek) folytatta. Doktori értekezése: Rend és szabadság az igazgatásban (1877). Amikor a fővárosba tette át lakását, az Ellenőrbe és Nemzetbe irt vezércikkeket saját neve vagy B. A. jegyek alatt, amelyek közt különösen ismertté vált a köznemességről (gentryről) írott értekezései és cikkei: Képzőművészet, költészet és zene (Figyelő 1874.), A menguszfalvi völgy (Magyarországi Kárpátegylet Évkönyvei V. 1878.), Irók és műveik (Magyarország és Nagyvilág 1880.), A politika és a moral (Eperjesi evangélikus Gymnasium Értesítője 1880. külön füzetben is megjelent), Pulszky Fer. Életem és korom ismertetése (Nemzet 1882, 104.). Nyilvános felolvasásokról és közművelődési egyletekről (Uo. 1883. 59. sz.), A nyilvános előadások és felolvasások történetéből (Uo. 1884. 61. 62. sz.), Egy német diplomata a forradalom alatt: Vitzthum gróf emlékiratai (Bud. Szemle 1886.), Uti naplómból (Orsz.-Világ 1888.); egyes utirajzok és közoktatásügyi kérdéseket tárgyazó czikkek a Nemzet különböző évfolyamaiban.

Országgyűlési beszédei a naplókban és politikai napilapokban jelentek meg.

• Rend és szabadság az igazgatásban. Eperjes, 1877
• Közművelődésünk és a harmadik egyetem. Budapest, 1894
• La question de l'éducation physique. Párizs, 1894
• Itália : útirajzok és tanulmányok. Budapest, 1899
• A középső Felvidék szerepe tudományosságunk történetében. Budapest, 1901
• Beszédek és tanulmányok. Budapest, 1905
• A Cinquecento festészete és szobrászata. Budapest, 1906
• Gróf Széchenyi István. Budapest, 1907
• Régi emlékek 1853-1870. Bp, 1907. Online
• Beatrix királyné (1458-1508). Budapest, 1908 (Magyar Történeti Életrajzok)
• A cinquecento festészete, szobrászata és művészi ipara. Budapest, 1909
• Aragoniai Beatrix Magyar Királyné életére vonatkozó okiratok. Budapest, 1914 (Magyar Történelmi Emlékek. Okmánytárak, 39.)
• A tájképfestés a XVII. században. Budapest, 1910 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
• A természetfölötti elem Shakespeare színműveiben. Budapest, 1910
• Beatriz de Aragon, reina de Hungría. Madrid, 1910
• Béatrice d'Aragon, reine de Hongrie : 1457-1508. Budapest, 1911
• Voyageurs hongrois en Italie dans la première moitié du dernier siècle. Budapest, 1911
• Le surnaturel dans le théâtre de Shakespeare. Budapest, 1911
• Válogatott beszédek. Budapest, 1912
• Quel che s'impara dalla guerra. Róma, 1915
• Epilog a háborús előadásokhoz : a háború eddigi mérlege. Budapest, 1915
• A háború a képzőművészetekben. Budapest, 1916
• Der Kampf um die Wahrheit. Budapest, 1916
• Délen : útirajzok és tanulmányok. Budapest, 1917
• Ungarn : Land und Volk, Geschichte, Staatsrecht, Verwaltung und Rechtspflege, Landwirtschaft, Industrie und Handel, Schulwesen, Wissenschaftliches Leben, Literatur, Bildene Künste. Budapest, 1917
• I rapporti storici fra l'Italia e l'Ungheria. Róma, 1920
• Az absolutizmus kora Magyarországon : 1849-1865. Budapest, 1922
• Az ötvenes évekből : előadás. Budapest, 1923
• Nel centenario della nascita del Petőfi. Róma, 1923
• Itália : úti rajzok és tanulmányok : 1-2. köt.. Budapest, 1924
• Nel centenario della nascita di Maurizio Jókai. Róma, 1925
• Apponyi emlékkönyv. Szerk., Budapest, 1926
• Per la verita circa la storia dell'Ungheria. Róma, 1927
• Ungarn vor und nach dem Kriege. Berlin, 1927
• Örök béke és világjogrend, Budapest, 1929
• Alessandro Monti e la legione Italiana d'Ungheria, 1849 : coferenze e discorsi pronunciati a Budapest il 18 maggio 1929. Budapest, 1929
• A két Eötvös. Budapest, 1929
• Gli esuli ungheresi in Italia nella seconda meta del secolo XIX. Róma, 1932
• Az absolutismus kora Magyarországon, 1849-1865. Budapest, 1937
• Az élő és a halott multról s a jogi oktatás reformjáról. Budapest, 1946
• "Az ország belepusztul ebbe a háborúba". Berzeviczy Albert kiadatlan naplója, 1914–1920; sajtó alá rend., tan., jegyz. Gali Máté; Komp-Press, Kolozsvár, 2014
• Búcsú a Monarchiától. Berzeviczy Albert naplója, 1914–1920; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Gali Máté; Helikon, Bp., 2015

• Vetsey István emlékezete : Berzeviczy Albert emlékbeszéde a "Nemzeti tornaegylet" április 13-án tartott Vetsey-emlékünnepélyen. Budapest, 1901
• Horváth Boldizsár emlékezete. Budapest, 1903
• Emlékbeszéd Horánszky Nándor arczképének leleplezésénél. Budapest, 1903
• Serlegavató beszéd Gróf Tisza István emlékére. Budapest, 1924
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése egykori másodelnöke Kautz Gyula születésének századik évfordulója alkalmából 1929. november 25-én. Földes Bélával, Budapest, 1929
• A Berthelot Marcellin k. t. születésének századik évfordulója alkalmából a M. Tud. Akadémiában tartott elnöki megnyitóbeszéd és ünnepi előadások, Ilosvay Lajossal és Zemplén Gézával, Budapest, 1929
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közülése 1930 május 11-én. Apponyi Alberttel, Budapest, 1930
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése gróf Széchenyi István Hitel című műve megjelenésének centenáriuma alkalmából 1930 március 24-én. Budapest, 1930
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése a Szent Imre-év alkalmából 1930. május 18-án, Budapest, 1930
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése Kazinczy Ferenc halálának századik évfordulója alkalmából 1931. október 18-án. Budapest, 1931
• Beatrice d'Aragona. Milánó, 1931
• A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése Baksay Sándor tiszteleti tag születésének századik évfordulója alkalmából 1932. május 30-án. Ravasz Lászlóval, Budapest, 1932

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 199–200. o.  
• Cikk a Kultúra.hu honlapjáról
• Életrajza^{[halott link]} a Magyar Nemzetgyűlési Almanach 1931–1936-ban
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]
• Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 155-159. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 214. o. ISBN 963-05-6805-5  
• Slovenský biografický slovník. I. 236.
• Encyklopédia Slovenska. I. 186.
• Prágai Magyar Hírlap 15/70, 3 (1936. március 24.)
• Gali Máté 2017: Berzeviczy Albert - A márványarcú miniszter

• Herczeg Ferenc: Emlékkönyv Berzeviczy Albert úrnak, a M. T. Akadémia elnökének, tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. Budapest, 1934
• https://web.archive.org/web/20170414081115/http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146 Hamza Gábor: Emlékezés Berzeviczy Albertre (1853-1936), a Magyar Tudományos Akadémia elnökére
• nagyhaboru.blog.hu