Vahot Imre
Született	Vachott Imre 1820. február 25.[1] Gyöngyös
Elhunyt	1879. február 21. (58 évesen) 1879. február 20. (58 évesen)[2] Budapest, Budaújlak
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász író költő
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/1-1-24)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vahot Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vachottfalvi Vahot Imre (született: Vachott) (Gyöngyös, 1820. február 25. – Budapest, Budaújlak, 1879. február 21.)^[3] magyar ügyvéd, színműíró, lapszerkesztő.

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. A gyöngyösi katolikus iskolában nyerte első kiképeztetését, 1831-től Eperjesen járt iskolába. 1836-ban az eperjesi evangélikus iskolájában az iskolai nyelvművelő társaság jegyzőjévé választották, mint jogász az elöljáróság felhívására a magyar nyelv- és irodalomból tartott felolvasásokat. Ekkor lépett fel az irodalomban is először, különösen a Rajzolatokban (1837) jelent meg több műve. Lovassy László és társai bebörtönzése ellen tiltakozó fáklyásmenetet szervezett, emiatt rövid időre börtönre ítélték. 1838-ban Pestre költözött és jogot tanult. Ekkor írta meg „Zách nemzetség” című tragédiáját, melyet a cenzúra csak később engedett megjelentetni. 1839-ben egészsége helyreállítása céljából Graefenbergbe utazott, ahol a vízgyógymódot fél évig használván, Priesnitz- és graefenbergi gyógymódról könyvet írt, melyből egyes töredékek meg is jelentek. Ausztriában, Csehországban és Poroszországban utazott, hosszabb időt töltött Bécsben, ahol Henszlmann Imre serkentésére a birodalmi főváros műkincseit tanulmányozta. 1840-ben visszajött Pestre, és mindenhol kifejtette lesújtó magánvéleményét az operáról mint műfajról, Erkel Ferenc Bátori Mária című műve kapcsán. 1841. március 19-én letette az ügyvédi vizsgáját.

Ezután egészen az irodalomnak szentelte magát. 1842–1843-ban kiadója volt az Országgyűlési Almanachnak. 1844-től szerkesztette a Regélő Pesti Divatlapot, melynek kiadását Pesti Divatlap címen folytatta 1844. július 6-tól 1848. június 25-ig. Felismerte Petőfi Sándor tehetségét, és egy évig segédszerkesztőként alkalmazta, később azonban szembefordult vele, sőt a szabadságharc idején – egy névtelen hírlapi cikkben – durván megtámadta. Számos irodalmi vitája volt, 1845-ben még párbajt is vívott a Honderű szerkesztőjével. E mellett 1846-ban Magyar föld és népei címmel folyóiratot adott ki.

1849 elején, mikor a császári sereg Budapestre bevonult, a többek közt Vahotot is elfogták, majd rövid időre bebörtönözték. Az 1856. év elején a Budapesti Visszhang mellé szegődött segédszerkesztőnek. 1857. január 11-től 1862. szeptember 30-ig a Napkelet című hetilapot szerkesztette.

Legnagyobb érdeme a nemzetiségünk érdekében kifejtett lankadatlan buzgalma és ő volt az, aki a közfigyelmet régi építészeti műemlékeink, népviseleteink iránt képben felébreszteni kezdte.

Mikszáth Kálmán Vahot Imrét úgy jellemezte, mint aki ritkán szól, fukar a beszéddel, csak néha-néha teszi bőbeszédűvé egy-egy kötekedő szó. Mikszáth írja: „Nagyon jellemző az, hogyha dicsekedni akart, mindig azt hozta föl: – Én neveltem fel Petőfi Sándort. Azért éltem én. Az az én dicsőségem. A sors engem választott ki eszközül arra. Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett.”

• Még egy szózat a magyar színház ügyében. Pest, 1840
• Zách nemzetség, eredeti tört. szomorújáték 5 szakaszban. Buda, 1841
• Országgyűlési szállás. Vígjáték. Pest, 1844
• Restauráczió. Vígjáték. Buda, 1845 Online
• Még egy tisztújítás. Vígjáték Buda, 1845
• Éljen a honi! és Sorsjáték. Két egyfelvonásos vígjáték. Pest, 1845
• Szerelmi és házaséleti ismeretek tára (Conversations-Lexikon). Első füzet. 1845
• Költő és király. Vígjáték Mátyás korából; Beimel Ny., Pest, 1846
• A honvéd őrangyala. Regényes korrajz. 1850
• A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratió történetéhez. 1850
• Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv, 1–3.; szerk. Vahot Imre; Vahot Imre, Pest, 1851–1852
• Ködfátyolképek. Pest, 1853. Három kötet
• Magyarország és Erdély képekben, 1–4. köt.; szerk. Kubinyi Ferenc, Vahot Imre; Emich Ny., Pest, 1853–1854; hasonmás: Kossuth, Bp., 2006
• Dalok a Huszárcsíny népszinműből. 1855
• Magyar írók pályakönyve; szerk. Vahot Imre; Gyurian Ny., Pest, 1856
• Vándorórák. Utazási kalauz Bécstől Triesztig… Padua, Verona, Bergamo, Milano, Monza, Como… 1859. Két kötet.
• Dalok a Bányarém című eredeti népregéből. 1860
• Magyar történelmi képcsarnok. A „Hunyady-ház diadalünnepe», „Mátyás az igazságos”, „Báthory István lengyel király bevonulása Krakkóba” és „Egervár hősi megvédése” című képek költői magyarázata. 1860
• Honvédek könyve : történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból. Szerk. 1861
• Az 1862. londoni világkiállítás emlékkönyve. 1863
• A budai császárfürdő leírása. 1863.
• Napkeleti virágnyelv a legjelesebb magyar írók műveiből. 1863
• Lisznyay Kálmán élet- és jellemrajza. 1863
• A magyar nép testi, lelki bajai és szenvedései. 1864
• Budapesti Kalauz. 1864
• Magyar honvéd, vagy Budavár bevétele 1849-ben. 1870
• Gróf Batthyány Lajos, az 1. magyar ministerelnök élet- és jellemrajza; kiad. Vahot Gyula; Kunosy-Réthy Ny., Bp., 1873
• Vahot Imre és Petőfi Sándor emlékezete, 1–2. köt.; összeáll. Vahot Gyula; Kocsi Ny., Bp., 1880
• Petőfi Sándor élete és művei. uo., 1884
• Levelei Egressy Gáborhoz 1856–1860. In. Irodalomtörténeti Közlemények 1903
• Pesti Divatlap; szerk. Vachot Imre, vál., utószó Rigó Béla; Minerva, Bp., 1974
• Vahot Imre válogatott színházi írásai, 1840–1848; hasonmás kiad.; vál., utószó, jegyz. Szigethy Gábor; MSZI, Bp., 1981 (Színháztörténeti könyvtár)
• Magyar táj- és életképek. Vallomások, tanulmányok és útirajzok; vál., szerk., szöveggond. Fülöp Lajos és Lisztóczky László; Pallas, Gyöngyös, 2006
• A néma-barátok emlékei Majkon; in: Majk, remeteség és posztógyár; szerk. Forgács József; Forgács József, Oroszlány, 2010 (Vértesi legendák)

• Mikszáth Kálmán: Vahot Imre bácsi. Szegedi Napló, 1879. február 25.
• Vasárnapi Ujság, 1879. március 2.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  

• Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856; 600-601. old.
• Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. Bp., Evangélikus Sajtóosztály, 2002.
• Farkas Zsuzsa: Festő-fényképészek 1840-1880. Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.
• Kozma György: Heves megyei színészek és színházközeli emberek életrajzai az anyakönyvi bejegyzések tükrében. (I. rész. Ezerkilencszáznégyig). = Archivum 2005. 17. sz. 179-261.
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
• ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.