Thienemann Tivadar
Thienemann Tivadar. 1926
Született	1890. május 1. Budapest[1]
Elhunyt	1985. március 29. (94 évesen) West Roxbury
Állampolgársága	magyar amerikai
Foglalkozása	nyelvész irodalomtörténész gimnáziumi tanár egyetemi oktató újságíró germanista egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1913)
Sablon • Wikidata • Segítség

Thienemann Tivadar, Thienemann Tivadar Rudolf (Budapest, 1890. május 1. – West Roxbury, USA, 1985. március 29.) irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Thienemann Ottó és Mettelka Mária fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti II. Kerületi Állami Főreáliskolában (ma Toldy Ferenc Gimnázium) végezte (1900–1908). Ezt követően a Budapesti Tudományegyetemen és a Lipcsei Egyetemen tanult. 1912-ben a Budapesti Tudományegyetemen német–francia szakos középiskolai tanári, egy évvel később germán filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1912–1913-ban állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen képezte magát. 1913–1914-ben a Budapesti VIII. Kerületi Főreáliskolában tanított. Az első világháború alatt főhadnagyként frontszolgálatot teljesített. 1918 márciusában kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem német nyelv- és irodalom tanszékére.^[2] Ugyanebben az évben német és francia nyelv és irodalomból kinevezték a Pozsonyi Országos Középiskolai Tanár Vizsgálóbizottság tagjává.^[3] 1921-től rövid ideig a Budapestre költöztetett Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt, majd 1923-ban az egyetemmel Pécsre költözött. 1923–1934 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára, 1925–1926-ban a Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja. 1922 és 1940 között a Minerva című folyóiratot szerkesztette, s ugyanezzel a névvel tudományos egyesületet alapított. 1934 és 1947 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem német irodalom nyilvános rendes tanára, 1934 és 1937 között a Német Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet igazgatója volt. A második világháború idején részt vett az ellenállásban. 1945 és 1947 között a Magyar Nemzet hollandiai és belgiumi tudósítójaként dolgozott, majd 1947-ben Bostonban telepedett le.

Felesége Adorján Veronika (1900–1995) volt, Adorján Sándor író, újságíró és Lányi Gizella lánya, akivel 1935. április 12-én Budapesten kötött házasságot.^[4]

• Német és magyar nyelvújító törekvések (Budapest, 1912)
• Die deutschen Lehnwörter der ungarischen Sprache (Berlin-Leipzig, 1922)
• Városi élet a magyar középkorban (Budapest, 1923)
• Mohács és Erasmus (Budapest, 1924)
• Irodalomtörténeti alapfogalmak (Budapest, 1930)
• Irodalomtörténet (A magyar történetírás új útjai, Budapest, 1931)
• Goethe (Johann Wolfgang) und die Nachwelt (h. n., 1933)
• Német-magyar nagyszótár (Kelemen Béla művét átdolgozott, bővített, Honti Jánossal, I-II., Budapest, 1941)
• Német- magyar kéziszótár (Budapest, 1943)
• Magyar-német kéziszótár (Budapest, 1943)
• Subconscious language (Boston, 1967)
• Az utókor címére. Thienemann Tivadar hátrahagyott életrajzi feljegyzései; sajtó alá rend. Koncz Lajos, jegyz., névmutató Erőss Zsolt; Pro Pannonia, Pécs, 2010 (Pannónia könyvek)

• Corvin-koszorú (1930)

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.[1]
• Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete – képes kiadás, Budapest, Franklin-Társulat, 1928, II. kötet, 223. o.
• Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés I–VIII., Budapest, 1930–1941, VIII. kötet, 327. o.
• Thienemann Tivadar. almanach.pte.hu (Hozzáférés: 2022. január 28.)

• Dávidházi Péter: Menj, vándor. Swift sírfelirata és a hagyományrétegződés; Pro Pannonia, Pécs, 2009 (Pannónia könyvek)
• Thienemann Tivadar és a mai szaktudományok. Írások születése 125. évfordulójára; szerk. P. Müller Péter; Kronosz, Pécs, 2016
• Balogh Tamás: Ő volt Thienemann; Kijárat, Bp., 2013 ("Sálas"-könyvek)