Történettudomány
Historia
Kleió, a történetírás múzsája (Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Tárgya	az emberiség múltja
Ágai	Művészettörténet Tudománytörténet Politikatörténet Vallástörténet Gazdaságtörténet Régészet
Jelentős művelői	Hérodotosz, Livius, Tacitus, Beda Venerabilis, Ibn Khaldún, Jules Michelet, Leopold von Ranke, Vere Gordon Childe
Jelentős kézikönyvei	Kávássy Sándor: Bevezetés a történettudományba (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1986)
– Társadalomtudományok –

Historiográfia
Görög történetírás
Diodórosz · Hérodotosz · Hésziodosz · Polübiosz · Plutarkhosz · Theopomposz · Thuküdidész · Timaiosz · Xenophón
Római történetírás
Cato · Sallustius · Pictor · Tacitus · Suetonius · Cassius Dio · Iulius Africanus
Középkori keresztény történetírás
Kaiszareiai Euszebiosz · Augustinus · Iordanes
Középkori arab történetírás
Ibn Khaldún
Reneszánsz, humanista történetírás
Bruni · Guiccordini · Machiavelli · Valla
A reformáció korának történelemírása
Történetírás a felvilágosodás korában
A romantikus történelemszemlélet
Az angol romantikus történetírás · A francia romantikus történetírás · Német romantikus történetírás · Angol történetírás a forradalmak korában
A modern történetírás
Pozitivista történelemszemlélet · Az amerikai szintézis · Marxista történetírás · New History · Neopozitivista történetírás · Amerikai progresszív történetírás · Annales-iskola
Historiográfia Európán kívül
Kínai történetírás
Magyar történetírás
Sablon:Historiográfia m v sz

A történettudomány az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány. A történelem a megvalósult emberi történet leírása. A történetírók művelik. A modern történettudomány a 19. században született.

Az régebbi korokban is népszerű tevékenység volt a történelmi tárgyú művek készítése, amit történetírásnak nevezünk. A történetírás elsősorban a közeli vagy távolabbi múlt eseményeinek időrendi sorrendben való feljegyzését jelentette. A legelterjedtebb műfaja a krónika volt. Az események elbeszélése nem volt feltétlenül objektív, függött attól, hogy ki írja le azokat, továbbá attól, hogy az író mit vett be a „múlt” fogalmába, és hogyan magyarázta az emberi társadalom működését. A történetírás történetét, a történészi munkák alakulását és fejlődését, kapcsolatukat az aktuális történelmi időszakkal a historiográfia tudománya vizsgálja.

A történelem tanulmányozását a történettudomány művelői, a történészek elsősorban az írott források, de a kutatás kiterjed az élet melléktermékeként keletkező tárgyi emlékekre is. A forrásokat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik legfontosabb felosztás szerint egyrészt léteznek olyan forrásanyagok, amelyek a társadalmi élet melléktermékeként a különböző intézmények működése vagy bármilyen egyéni tevékenység során keletkeznek (pl. a levéltárakban őrzött hivatalos, jogi, közigazgatási dokumentumok), másrészt léteznek narratív (elbeszélő jellegű) források, amelyek keletkezésének célja az, hogy beszámoljanak valamilyen eseményről. Ezek lehetnek pl. naplók, személyes levelek, de lehetnek maguk a régebbi korok történetírói művei, krónikái is.

Az írott források nem mindig állják ki az objektivitás próbáját, tekintve, hogy igen fontos történelmi következménnyel járó események maradhatnak lejegyezetlenül, a feljegyzések elveszhetnek vagy megsemmisíthetik őket, ami által sokszor lényeges összefüggésekre nem derül fény. Emellett az emlékeket befolyásolja a szemtanúk hite, egészségi és lelki állapota, politikai beállítottsága.

Ahhoz, hogy minél inkább objektív képet kaphassunk a különböző történelmi események lefolyásáról, azt kell megállapítanunk, hogy a forrásaink valóban eredetiek-e vagy pedig hamisítványok. A narratív forrásoknál azt is meg kell állapítani, hogy azok szerzője, az események elbeszélője valóban az igazságot akarta-e közölni, vagy egyáltalán volt-e lehetősége arra, hogy valós információkhoz jusson az adott eseményről. Természetesen sokszor megtörténik, hogy a történelmi események feljegyzése nem objektív módon történik. A legtöbb esetben a narratív források csupán kísérletek a leírt események igazolására, magyarázatára, esetleg elferdítésére, a szerzőjük vagy a megbízója személyes érdekeitől függően.

Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”, az áltudományos érvelések egyike. Ez azt jelenti, hogy a történetírásnak a legtöbb esetben célja van, ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda. Ezt a történetírást azonban általában nem történészek, hanem propagandisták végzik. Az a történész, amelyik beáll a propaganda szolgálatába, utólag egészen biztosan elveszti a történettudományban a történészi jelzőt, ahogyan azt például a náci Németország akkori történészeinél történt. Ezért Napóleon fent idézett szállóigéje nem a történettudományt minősíti, hanem annak felhasználóit, és többnyire azok szokták ezt emlegetni, akik a történettudomány lejáratásán dolgoznak. Napóleon nemhogy történész nem volt, de semmilyen tudományos képzettséggel nem rendelkezett, így semmiféle tudományt érintő megállapítást releváns módon nem is tehetett.

A mai történészek fontos feladata, hogy egy bizonyos történelmi távlatból figyelve az eseményeket (legalább 50 év, habár ez is rendkívül csekély idő) igyekezzenek a különböző források alapján objektíven rekonstruálni a múlt eseményeit. Az objektivitás a történettudományban nem a források objektivitását jelenti, hanem a feldolgozás módszertanát.

• 1840 Historisk tidsskrift (Dánia)
• 1859 Historische Zeitschrift (Németország)
• 1866 Archivum historicum, később Historiallinen arkisto (Finnország)
• 1867 Századok
• 1871 Historisk tidsskrift (Norvégia)
• 1876 Revue Historique (Franciaország)
• 1881 Historisk tidskrift (Svédország)
• 1886 English Historical Review (Anglia)
• 1895 American Historical Review (USA)
• 1914 Mississippi Valley Historical Review (1964 óta Journal of American History) (USA)
• 1916 The Journal of Negro History
• 1916 Historisk tidskrift för Finland (Finnország)
• 1918 Hispanic American historical review
• 1928 Scandia (Svédország)
• 1929 Annales. Économies. Sociétés. Civilisations
• 1952 Past & present: a journal of historical studies (Nagy Britannia)
• 1953 Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte (Németország)
• 1956 Journal of the Historical Society of Nigeria (Nigéria)
• 1960 Journal of African History (Cambridge)
• 1960 Technology and culture: the international quarterly of the Society for the History of Technology (USA)
• 1975 Geschichte und Gesellschaft. Zeitschrift für historische Sozialwissenschaft (Németország)
• 1976 Journal of Family History
• 1982 Storia della Storiografia — History of Historiography — Histoire de l'Historiographie — Geschichte der Geschichtsschreibung [1]
• 1982 Subaltern Studies (Oxford University Press)
• 1986 Zeitschrift für Sozialgeschichte des 20.und 21. Jahrhunderts, 2003 óta: Sozial.Geschichte. Zeitschrift für historische Analyse des 20. und 21. Jahrhunderts (Németország)
• 1990 Gender and history
• 1990 L'Homme. Zeitschrift für feministische Geschichtswissenschaft [2] (Ausztria)
• 1990 Österreichische Zeitschrift für Geschichtswissenschaften [3]
• 1992 Women's History Review
• 1993 Historische Anthropologie [4]

• Burckhardt, Jacob: Világtörténelmi elmélkedések. Bevezetés a történelem tanulmányozásába (ford. Báthori Csaba, Hidas Zoltán, jegyz. Hidas Zoltán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2001 (Circus Maximus), ISBN 9639165239
• Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája (ford. Hidas Zoltán), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2003 (Circus Maximus), ISBN 9789639165687
• Koselleck, Reinhart: Kritika és válság. Tanulmány a polgári világ patogeneziséről (ford. Boros Gábor), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2016 (Circus Maximus), ISBN 9789639777262

• Magyar történetírás