Szalai Sándor (Budapest, 1912. október 22.^[5] – Budapest, 1983. május 18.)^[6] magyar szociológus, filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1948, rendes 1970), állami díjas (1980).

Szalai Emil (1874–1944)^[7] ügyvéd, jogi író és Glasner Piroska (1888–1945)^[8] gyermekeként született. Tanulmányait Lipcsében, Frankfurt am Mainban és Zürichben végezte. 1934-ben Zürichben szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1935-től 1939-ig a Pester Lloyd munkatársa volt, 1939-től 1944-ig pedig a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetőjeként dolgozott. 1944-ben származása miatt behívták munkaszolgálatra. 1945 és 1948 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt külügyi titkárságának vezetője, 1945–1947-ben pedig a Külügyi Akadémia vezetője, 1946-tól egyidejűleg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a szociológiai intézet vezetője volt. Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője. 1950-ben törvénysértő perben szabadságvesztésre ítélték. 1956 márciusában szabadult, 1957-ben rehabilitálták.

1956–1957-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított, majd 1957-től 1966-ig az Egyetemi Könyvtár főmunkatársa volt. 1963-tól egyidejűleg a veszprémi Vegyipari Egyetemen is tanított szociológiát (címzetes egyetemi tanár), valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának tudományos főmunkatársa volt. 1966-tól 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete (UNITÁR) kutatási igazgató helyetteseként működött.

1972-től haláláig az MTA Tudományszervezési Csoportjának, majd Intézetének tudományos tanácsadója volt, egyidejűleg 1972-től 1980-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1980-tól haláláig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. 1978-tól haláláig a Magyar Szociológiai Társaság elnöke és a World Academy of Art and Science tagja volt. Javaslatára alapította 1979-ben a Magyar Szociológiai Társaság az Erdei Ferenc-díjat, amelyet 1980-tól ítélnek oda.^[9]

1982-ben bekövetkezett haláláig részt vett az MTA Elnöksége által 1965-ben létrehozott Kutatásszervezeti Intézet Tudományszervezési Csoportjának munkájában is. Az Intézet életének fontos része volt az a néhány év, amelyet itt töltött a nemzetközi hírű Szalai Sándor akadémikus, szociológus–filozófus. Az ő nevéhez fűződik többek között annak az elnökségi bizottságnak a vezetése is, amely az elsők között foglalkozott tudományos alapon a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének lehetséges ökológiai következményeivel. Ugyancsak Szalai Sándor vezette azt az elnökségi bizottságot is, amely a távlati népgazdasági terv megalapozásához 20 évre szóló tudományfejlődési prognózist dolgozott ki 1980–1982 között.

Első házastársa Pálmai Sándor és Block Kamilla lánya, Alice volt, akivel 1931. november 13-án Budapesten kötött házasságot, majd 1938-ban elvált tőle.^[10] 1938. november 14-én ismét megnősült.^[11] Második felesége Sachs Edit (1913–1941) volt.

Harmadik feleségétől születtek lányai: Szalai Júlia (1948–2022) szociológus és Szalai Annamária (1950–).^[12]

• Tudományszociológia
• Matematikai módszerek és logikai modellek alkalmazása a társadalomtudományban
• Jövőkutatás
• Nemzetközi összehasonlító társadalomkutatás
• Kezdeményezője és szervezője volt a nemzetközi időmérleg-kutatásoknak

• Munka Érdemrend arany fokozata (1970, 1972)
• Állami Díj (1980)
• Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1982)

• Philosophische Grundprobleme der psychoanalythischen Psychologie (Budapest, 1935)
• Társadalmi valóság és társadalomtudomány (Budapest, 1946)
• Ítél a magyar nép! (Budapest, 1946)
• Bevezetés a társadalomtudományba (Budapest, 1948)
• Formális és dialektikus logika (Budapest, 1948)
• Idő a mérlegen (szerk., Budapest, 1978)

• Közgazdász. MKKE lapja. 1983. 11. Elhunyt Szalai Sándor akadémikus egyetemünk professzora.
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály [1]
• "Szalai nekem az eszményképem volt…" Widmar Luciával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 8. szám)
• "Szalai játszotta a professzort…" Dr. Rezső Margittal beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 9. szám)
• "Szalaiban a pedagógia Erósza munkált…" Perjés Gézával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 10. szám)
• "A Szalai-intézet oázis volt… " Mihályi Gáborral beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 11. szám)