Pomelo

Pomelo (Citrus maxima)
	Pomelo
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Szappanfavirágúak (Sapindales);
Család:	Rutafélék (Rutaceae);
Nemzetség:	Citrus;
Faj:	C. maxima;
Tudományos név
	Citrus maxima; Merr.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pomelo (Citrus maxima) témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pomelo (Citrus maxima) témájú médiaállományokat és Pomelo (Citrus maxima) témájú kategóriát.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A pomelo vagy pummelo (avagy középső gyümölcs) (latin: Citrus grandis, binomiális név: Citrus maxima) a rutafélék családjába tartozó, valószínűleg Malajziában és Polinéziában őshonos déligyümölcs.

Leírása

6–13 m magas gyümölcstermő fa. Levelei a narancséihoz hasonlók, de levélnyelei szélesen szárnyasak, fonákuk és fiatal hajtásai pedig molyhosak. Virágai nagyok, fehérek, grapefruithoz hasonló, rendkívül nagy termései gömbölyűek, illetve körte alakúak. Héjuk színe éretten citromsárga, illatuk kellemesen fanyar. Az ehető terméshús halvány, sárgásfehér vagy piros, a gerezdek könnyen szétválaszthatók.^[1] A gyümölcshús színe halvány sárgától a rózsaszínen át a vörösig terjedhet, íze édes, lágy grapefruitra hasonlít. Az egészségre gyakorolt hatása, hogy serkenti a vérkeringést, és magas a C-vitamin-tartalma. A pomelo a legnagyobb citrusgyümölcs, átmérője 30 cm, tömege akár 10 kg is lehet.^[2]

Termesztése

A pomelo Délkelet-Ázsiában és Malajziában honos. A Fiji, Tonga és Hawaii szigetek folyópartjain vadon is megterem. Vélhetően i. e. 100 körül telepítették be Kínába. Széles körben termesztik Dél-Kínában (Jiangsu, Jiangxi és Fujian tartományokban) és Thaiföld középső részén a Tha Chin folyó partján, emellett Tajvanon, Japán legdélebbi részein, Dél-Indiában, Bangladesben, Myanmarban, Vietnámban, Malajziában, Indonéziában, Pápua Új-Guinea-ban, Tahitin és a Fülöp-szigeteken. Kisebb mennyiségekben, specialitásként termesztik Kaliforniában, Floridában és Izraelben is.

Felhasználása

A vastag héjból lekvárt is főznek. A kínai konyhában felhasználják a pomelo héját fűszerként vagy kandírozott formában. Dél-Kínában általában előszeretettel használják fel mindenféle citrusgyümölcsök héjait ízesítésre.

Keresztezései

A legismertebb hibridje a grépfrút, amelyet a naranccsal keresztezve hoztak létre.
A tangelo a pomelo és a mandarin keresztezéséből adódó hibrid. Körte alakú gyümölcse enyhén rücskös, narancssárga színű. Puha gyümölcshúsa leves, kellemesen édeskés ízű.
A sweetie, vagy más néven oroblanco (fehér arany) pedig a pomelo és a grépfrút keresztezésével jött létre. Gyakorlatilag kizárólag Izraelben termesztik. Édes, mag nélküli citrusféle.^[3]