Kommunizmus
Alapfogalmak Kommunizmus Társadalmi osztály Osztályharc Proletárdiktatúra Lumpenproletariátus Proletár internacionalizmus
Irányzatok Anarchokommunizmus Anarchoszindikalizmus Dzsucse Eurokommunizmus Hoxhaizmus Keresztény kommunizmus Leninizmus Luxemburgizmus Maoizmus Marxizmus Marxizmus–leninizmus Reformkommunizmus Sztálinizmus Tanácskommunizmus Trockizmus
Internacionálék Kommunisták Szövetsége Első Internacionálé Második Internacionálé Kommunista Internacionálé Kommunista Ifjúsági Internacionálé Negyedik Internacionálé
Nevezetes kommunisták Gracchus Babeuf (1760–1797) Louis Auguste Blanqui (1805–1881) Wilhelm Weitling (1808–1871) Moses Hess (1812–1875) Karl Marx (1818–1883) Friedrich Engels (1820–1895) Franz Mehring (1846–1919) Clara Zetkin (1857–1933) Vlagyimir Lenin (1870–1924) Rosa Luxemburg (1870/1871–1919) Joszif Sztálin (1878–1953) Lev Trockij (1879–1940) Karl Korsch (1886–1961) Ho Si Minh (1890–1969) Rákosi Mátyás (1892–1971) Vlagyimir Majakovszkij (1893–1930) Mao Ce-tung (1893–1976) Dolores Ibárruri (1895–1989) Louis Aragon (1897–1982) Nâzım Hikmet (1901–1963) Pablo Neruda (1904–1973) Oscar Niemeyer (1907–2012) Enver Hoxha (1908–1985) Kim Ir Szen (1912–1994) Kádár János (1912–1989) Nicolae Ceaușescu (1918–1989) Pol Pot (1925–1998) Fidel Castro (1926–2016) Che Guevara (1928–1967) Raúl Castro (1931–) Gian Maria Volonté (1933–1994) Kim Dzsongil (1942–2011) Angela Davis (1944–) Kim Dzsongun (1984–)
Kapcsolódó témák 1917-es októberi orosz forradalom A tőke Anarchizmus Internacionálé Kapitalizmus Kommunista kiáltvány Kulturális forradalom Liberalizmus Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Szovjetunió Utópia Vörös csillag Vörös zászló Sarló és kalapács Szocialista heraldika
Mai szocialista államok Észak-Korea Kína Laosz Vietnám Kuba
Sablon:Kommunizmus m v sz

A Negyedik Internacionálé egy nemzetközi kommunista szervezet volt, ami mind a kapitalizmus, mind a sztálinizmus ellensúlyozására jött létre. Tagjai Lev Davidovics Trockij támogatói közül kerültek ki és a szervezet a nemzetközi munkásosztály győzelmét és a szocializmust akarta kivívni.

1938-ban Párizsban Trockij és követői (akiket száműztek a Szovjetunióból) úgy vélték, a Komintern elvesztette a sztálinizmussal folytatott harcát és nem képes hatalomra segíteni a nemzetközi munkásosztályt. Ezért megalapították a saját (negyedik) internacionáléjukat.

Létének nagy részében a Negyedik Internacionálét a szovjet titkosrendőrség ügynökei üldözték, a kapitalista országok, mint az USA és Franciaország próbálták megsemmisíteni, a Szovjetunió és a maoizmus hívei pedig elutasították, illegitimnek tekintették és még ma is annak tekintik.

A negyedik internacionálé először 1940-ben, majd 1953-ban újra, még jelentősebben kettészakadt. 1963-as részleges újraegyesítése ellenére ma számos csoport tartja magát a negyedik internacionálé politikai örökösének. A trockista internacionálék széles sorának véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy létezik-e ma még a Negyedik Internacionálé, és hogy melyik szervezet képviseli a politikai folytonosságot.

A trockista internacionálékat és az egész trockista mozgalmat általánosságban megosztja a Seattle-ben erőre kapott globalizációellenes mozgalom, ami elmélyítette a már régóta meglévő törésvonalakat a trockisták között.