Mitsubishi F–2
Egy Mitsubishi F–2
Funkció	együléses légvédelmi vadász és támogató repülőgép
Gyártó	Mitsubishi Heavy Industries
Gyártási darabszám	94 + 4 prototípus
Ár	108 millió dollár (2004-ben)
Fő üzemeltetők	Japán Önvédelmi Légierő
Rendszeresítők	Japán
Személyzet	egy fő
Típusváltozatok	XF–2A XF–2B F–2A F–2B
Első felszállás	1995. október 7.
Szolgálatba állítás	2000
Légi győzelem	még nem vett részt légiharcban
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	15,52 m
Fesztáv	11,13 m
Magasság	4,69 m
Szárnyfelület	34,84 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	9527 kg
Üzemanyag	5473 kg
Fegyverterhelés	max. 8085 kg
Tömeg üzemanyaggal	15 000 kg
Max. felszállótömeg	22 100 kg
Hajtómű
Hajtómű	egy General Electric F110-GE-129 utánégetős sugárhajtómű
Tolóerő	13 154 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	2 Mach
Hatótávolság	834 km tengerfeletti bevetés esetén, hajó elleni rakétákkal 520 km
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok	11
Bombák	Mk 82 repeszromboló bomba CBU–87 CEM
Egyéb függesztmények	ASM-1 hajó elleni rakéta ASM-2 hajó elleni rakéta
A Wikimédia Commons tartalmaz Mitsubishi F–2 témájú médiaállományokat.

A Mitsubishi F–2 egy japán vadászbombázó repülőgép, amelynek fejlesztését a japán Mitsubishi Heavy Industries (MHI) és az amerikai General Dynamics (ma Lockheed Martin) közösen végezte a Japán Önvédelmi Légierő számára, 60-40%-os arányú megoszlásban. A repülőgép fejlesztése során sok, az F–16-osnál alkalmazott megoldást átvettek, így a két típus külsőleg nagy hasonlóságot mutat. Az F–2-est 2000-ben állították szolgálatba, eddigi egyetlen alkalmazója a Japán Önvédelmi Légierő.

A fejlesztési munkákat az 1980-as években kezdték el, FS-X néven. A program célja egy olyan többfeladatú vadászbombázó repülőgép kifejlesztése volt, amely leváltja a kiöregedő F–1-eseket, valamint kiegészíti az F–15J és F–4EJ flottát (valamint a későbbiekben átveszi az utóbbi típus helyét). Az új gép alapját az F–16-ból kifejlesztett Agile Falcon adta, amely egy megnövelt méretű és modernizált Fighting Falcon lett volna, de sosem épült meg, mivel a Joint Strike Fighter programja miatt a tervezési fázisnál nem jutott tovább. 1987-ben a JASDF (Japan Air Self-Defense Force – Japán Önvédelmi Légierő) döntést hozott 141 darab harci gép megvásárlásáról, de ezt később 98-ra, végül 94-re csökkentették a fejlesztési költségek jelentős növekedése miatt. Az amerikai Lockheed Martinnal kötött szerződés tartalmazta a teljes technológiai transzfert is, amelyhez Japán (a repülőgépipara fejlesztésének céljából) mindig is ragaszkodott. A fejlesztés költségeinek 60%-át az ázsiai ország, míg a fennmaradó részt az USA finanszírozta. A prototípusok közül elsőként a 63-0001 szériaszámú XF–2A emelkedett a levegőbe 1995. október 7-én. A 38 perces repülésre a Mitsubishi nagojai üzemének kifutópályájáról indult, és ide is tért vissza. A berepülésbe később bekapcsolódott a következő XF–2A és 2 XF–2B (kétüléses prototípus) is. A sikeres berepülési program és a tapasztalatok alapján eszközölt változtatások után 1996-ban kezdődött el a sorozatgyártás, s az F–2-es 2000-ben állt szolgálatba. A tervek szerint a megrendelt 94 példányból az utolsót 2010-ben adják át. Az F–2-es gyártásában számos beszállító vesz részt mind japán (Kawasaki, Kokusai Electric, NEC), mind amerikai (General Electric, Honeywell, Raytheon, Lockheed Martin) részről. A végső összeszerelést Japánban, a Mitsubishi nagojai gyárában végzik.

A repülőgép, bár sok tekintetben jelentős hasonlóságot mutat az F–16-ossal, számos módosításon esett át (25%-kal megnövelt szárnyfelület, amely több üzemanyag elhelyezésére ad lehetőséget; kompozit anyagok felhasználásával készült sárkányszerkezet, mely súly- és radarreflexió-csökkenést hozott amely tartós és korrózióálló is; hosszabb, szélesebb orr-rész az aktív fáziskitérítésű radar számára; nagyobb vízszintes vezérsíkok; megnövelték a szívócsatorna beömlőnyílását; háromrészes kabintető a tenger feletti repülések madarakkal való magasabb ütközésveszélye miatt). A típust eredetileg az F–16 AFTI verzióhoz hasonlóan előszárnnyal is el kívánták látni, de erről költségek rohamos emelkedése miatt lemondtak.

Az F–16-osokban és az F–15-ösökben is használt General Electric F110-GE-129 utánégetővel ellátott erőforrást a General Electric szállítja. A 3 kisnyomású és 9 nagynyomású kompresszorfokozattal ellátott gépezet 13 154 kilogrammnyi tolóerő leadására képes maximális utánégetés esetén. A szívócsatorna beömlőnyílása az amerikai típusokhoz hasonlóan rögzített kialakítású, így az F–2-es sem képes a hangsebesség kétszeresénél nagyobb sebesség elérésére, mivel nagyobb sebesség mellett a kialakuló örvények és lökéshullámok miatt fennáll a hajtómű károsodásának a veszélye.

A pilóta előtt három darab, a Yokogawa cég által készített multifunkciós LCD-kijelző és egy Shimadzu holografikus szemmagasságú kijelző helyezkedik el. A Japan Aviation Electronics szállítja az inerciális és giroszkópos navigációs rendszereket. A repülőgép ezen kívül rendelkezik HOTAS (Hands On the Throttle And Stick; kezek a gázkaron és a botkormányon) rendszerrel is. A gép az F–16-os digitális vezérlőrendszerének az MHI által módosított változatával repül. Szintén a Mitsubishi szállítja az elektronikai harci és a radarrendszereit is. Utóbbi úgynevezett AESA (Active Electronically Scanned Array; aktív elektromos eltérítésű) vagy más néven fázisvezérelt készülék, amely 800 darab 3W-os gallium-arzenid adóvevőt tartalmaz.

Ahogy az F–16 esetében is, az F–2 is rendelkezik beépített fegyverzettel. A 20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú a gép bal oldalán lett beépítve. A fegyverzetet 11 felfüggesztési ponton hordozhatja (egy a törzs alatt, 4-4 a szárnyak alatt, egy-egy a szárnyvégeken), és ezeken kívül még kettő áll rendelkezésre a célmegjelölő- és felderítőkonténerek számára a szívócsatorna két oldalán. A szárny legbelső pilonjain és a törzs középvonalában elhelyezett felfüggesztők póttartályok hordozására is alkalmasak. Az amerikai Sparrow és Sidewinder rakétákon kívül alkalmazhatja még a japán fejlesztésű AAM-3 rövid hatótávolságú, infrafejes, az AAM-4 félaktív-lokátoros levegő-levegő, valamint az ASM-1 és az ASM-2 hajó elleni rakétahajtású fegyvert. Földi célpontok megsemmisítésére az Mk 80-as bombacsalád különböző irányítórendszerrel ellátott tagjai, valamint a CBU-87/B kazettás bomba áll rendelkezésre.

• XF–2A: együléses prototípus.
• XF–2B: kétüléses prototípus.
• F–2A: együléses szériagép.
• F–2B: kétüléses szériagép (kiképzésre)

 Japán

• Japán Légi Véderő - 76 darab rendszerben, további 18 darab megrendelve

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mitsubishi F-2 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Mitsubishi F–2 témájú médiaállományokat.

• F–2 típusismertető

Sablon:Negyedik generációs vadászrepülőgépek m v sz Negyedik generációs vadászrepülőgépek
AMX  F–15 Eagle •  F–16 Fighting Falcon •  F/A–18 Hornet •  F–20 Tigershark  Mirage F1 •  Mirage 2000  Tejas  Azarakhsh •  Saeqeh  Lavi  Mitsubishi F–2  FC–1  J–10  MiG–29 •  MiG–31 •  Szu–27  F–CK–1 Ching Kuo
Négy és feledik generációs vadászrepülőgépek	Eurofighter Typhoon  F/A–18E/F Super Hornet  Rafale  Szu–30 •  Szu–33 •  Szu–34 •  Szu–35  JAS 39 Gripen
Prototípusok és meg nem épült repülőgépek	Novi Avion •  Super Mirage 4000
További vadászrepülőgépek: Második világháborús •  Első generációs •  Második generációs •  Harmadik generációs •  Negyedik generációs •  Ötödik generációs