Midrás (héb. szó, a „deras” gyökből, a. m. „tanulmányozás”, „nyomozás”), a, zsidó bibliaexegetika eredeti, ókori formája s az ezt felölelő rendkívül kiterjedt Midrás-irodalom elnevezése.^[1]

A Midrásnak két típusa van: Midrás Haggáda a prédikáció vonatkozásait a bibliai szövegből vezeti le; a Midrás Háláchá törvényeket vezet le belőle.^[2] Amikor az emberek a midrás szót használják, általában a prédikációra gondolnak.^[2] A rabbik azt hitték, hogy a Tórában minden szó Istentől származik, ezért egyetlen szót sem tekintettek feleslegesnek.^[2] Amikor egy feleslegesnek tűnő szóra vagy kifejezésre bukkantak, megpróbálták megérteni, milyen új gondolatot vagy árnyalatot akar a Biblia közvetíteni a használatával.^[2] A midrás azon igen régi hiten alapszik, hogy nincs felesleges szó, s annak magyarázatáról a szóbeli hagyomány gondoskodott, mely egyenesen Mózes koráig megy vissza.^[1]

A midrás kifejezés legrégebben a II. Krón. 13. 22. és 24. 27-ben fordul elő.^[1] A midrás már az igen régi korban is, ellentétben a szó szerinti interpretációt jelölő pesattal (פשט), a betű szerinti értelmen túl a Szentírás szellemébe behatoló exegézist jelölte, azt, amely a szöveget minden oldalról megvilágítani kívánta.^[1]

Maimonidész szerint a midrás a Háláchá terméke, Nahmanidész pedig éppen megfordítva vélte.^[1]

A Midrás története három korszakra osztható: ^[1]

• a Szóferek (másolók),
• Tannak
• Amorák korára.

Midrás Haggada (Hagódó) moralizáló tartalmú midrás, mely felöleli, magyarázza, illusztrálja etikai alapon és célzattal a Biblia nem legális vonatkozásait.^[1] Az arámi agada vagy héber „haggada” (többesben „haggadósz”) szó eredetileg a Szentírás realizálását jelentette, tágabb értelemben pedig a Biblia exegetálását.^[1]

• Talmud
• Gemára
• Hagada
• Középkori zsidó irodalom

• ↑ zsidó lexikon: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 600. o.  Online elérés

Ez a zsidósággal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!