Karoling-ház
Carlovingians Uralkodóház
I. Károly császár aláírása
Ország	Karoling Királyság Keleti Frank Királyság Nyugati Frank Királyság Középső Frank Királyság
Nemzetség	frank
Alapítva	613
Alapító	Landeni Pipin
Kihalt	1120
Utolsó tag	II. Ottó vermandois-i gróf
Rang	német-római császár frank király longobárd király olasz király aquitániai király burgund király cseh király bajor király keleti frank király nyugati frank király középső frank király
A Wikimédia Commons tartalmaz Karoling-ház témájú médiaállományokat.

A Karoling dinasztia irányította a Frank Birodalmat és utódállamait a 8.-tól a 10. századig, miután 751-ben megdöntötték a Merovingok uralmát. Az uralkodóház nevét Martell Károlyról (Carolus Martellus) kapta, aki 732-ben megverte a mórokat a Tours melletti csatában, korábban Pippin-nemzetségként (vagy Pippinidák néven) nevezték őket. Legnagyobb alakja Nagy Károly (latinul Carolus Magnus) volt, akit 800-ban III. Leó pápa a Szent Római Birodalom császárává koronázott.

A dinasztia két jelentős nemzetség összeolvadásából jött létre. Egyrészt a Pipin-nemzetség másrészt Metzi Arnulf (Szent Arnulf), aki a Metzi egyházmegye püspökeként a 7. század végén nagy befolyással bírt a Meroving királyságokban, közös leszármazottaiból.

Austrasiai nemzetség, amely a 7. században tartósan meg tudta szerezni a majordomusi tisztséget. Hatalmuk odáig jutott, hogy idősebb Pipin (-640) fia, I. Grimoald megpróbálta saját fiát, az uralkodó Meroving király adoptált fiaként Childebert néven trónra ültetni. Azonban az apa és fia is 662-ben meghalt. Örökségük Grimolad nővére révén az Arnulfoké lett, azonban mivel a Pipin család volt a tekintélyesebb, ezért Pipin-nemzetségként éltek tovább.

Mivel a katolikus egyházban a gergelyi reformokig nem volt általánosan kötelező a cölibátus, Metzi Arnulfnak fia született, Ansegisel, aki Szent Beggát (Landeni Pepin lányát) vette feleségül. Mivel a Pipin nemzetség Begga bátyjának 662-es halálával kihalt, fiuk, Herstali vagy más néven középső Pipin örökölte hatalmukat, illetve szerezte meg Austrasia majordomusa tisztséget.

Középső Pipin családja és a Frank Birodalom számára is döntő győzelmet aratott 687-ben a tertryi csatában, amelynek következtében mind Austrasia, mind Neustria háznagya ő lett. Ezt követően északon hozzáfogott, hogy a Rajna és a Waal folyókon átkelt frízeket (690, 695) és frízföldet meghódoltassa és keresztény hitre térítse. Pipin és II. Grimoald nevű fia 714-es halála után özvegye Theudoald nevű unokája nevében próbált meg kormányozni, amely a család hatalmának meggyengüléséhez vezetett. Végül a nemzetség tekintélyét Pipin egyik ágyasától született fia Martell (katonai pöröly) Károly állította újra helyre, aki magához ragadta a hatalmat.

Pipin törvénytelen fia, Martell Károly olyannyira megerősítette hatalmát (tekintélyének a 732-es poitiers-i győzelem óriásit segített) hogy több évig az uralkodó meroving király nélkül kormányzott. Majordomusi tisztségében két fia III. Pipin frank király, illetve I. Karlmann frank király követte, ezáltal a Frank Birodalom újra felosztásra került. Nem tartott azonban ez sokáig mivel Karlemann 747-ben lemondott tisztségéről és Monte Casino kolostorába vonult, majd 754-ben elhunyt.

III. Pipin frank király (Kis Pipin) a frank előkelők és Zakariás pápa támogatásával (aki a longobárdok elleni küzdelemben kapott segítséget a frankoktól) 751-ben letaszította a trónról, majd kolostorba záratta III. Childerich frank királyt, az utolsó Meroving királyt, és elfoglalta a trónt. 752-ben, Zakariás pápa engedélyével, Szent Bonifác frank királlyá koronázta Pipint.

Nagy Károly, Kis Pipin fia, 768-ban lett a frankok királya és III. Leó pápa 800-ban koronázta császárrá, ezzel megerősítette Zakariás pápa 8 évvel korábbi döntését, így vált törvényessé a nem királyi vérből származó Karolingok uralkodói joga.

A verduni szerződésben (843) létrehozott három frank állam mindegyikében a Karolingok uralkodtak.

A nyugati frank királyságban a hatalmat 987-ben átvevő Capeting-ház a Karoling család egyik ágából eredt.

A Keleti Frank Királyságban, amelyből a Német-római Birodalom kialakult, a Karolingok 911-ig ültek a trónon; utána egy szász hercegi család követte őket.

• Epperlein, Siegfried: Nagy Károly. Budapest, Gondolat Kiadó, 1982. ISBN 9632811100
• Papp Imre: Nagy Károly és kora. Debrecen, Csokonai Kiadó, 1997. ISBN 9789632601069

• http://www.themolloys.net/molloy/france/carolingian^{[halott link]} dynasty/carolingian dynasty.htm
• Harmat Árpád Péter: A Merovingok és Karolingok uralma

• A Karoling-ház uralkodóinak és örököseiknek családfája