A Kaposense a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék egyik flórajárása.

A Balaton déli partja és a Tolnai-Hegyhát közti dombvidék.

A felszín túlnyomó részét lösz borítja; uralkodó talajtípusa a mészlepedékes csernozjom. A völgytalpakon öntéstalajok alakultak ki. A Balaton partvidékén meszes homokot találunk.

• Külső-Somogyi-dombság (a Kaposvár–Fonyód vonaltól keletre a Sióig),
• Tolnai-Hegyhát (Hőgyésztől Simontornyáig).

A szubmediterrán és a kontinentális-pannon közötti, átmeneti jellegű.

Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, átmeneti jellegű: a terület északi peremén már gyakoriak a löszpuszta-rétek és a cserszömörcés mészkedvelő tölgyesek. A Balaton partvidékének növénytakarója a Duna–Tisza közihez hasonló, de egyedülálló jellegzetessége a tengeri szittyó (Juncus maritimus). A tótól délre az egykori nagy berkek orchideákban dús lápflórájából alig maradt hírmondó. A terület legnagyobb részének növényzete telepített; az erdők többsége cseres tölgyes, illetve gyertyános-tölgyes. A néhány megmaradt, eredeti erdőfolt jellemző növénytársulása az ezüst hársas gyertyános–tölgyes.

Az erdők aljnövényzetében nő:

• kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum),
• illatos hunyor (Helleborus odorus, igen ritka),
• tarka lednek (Lathyrus venetus),
• szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
• illír sáfrány (Crocus tommasinianus, Gyulaj környékén),
• pirítógyökér (Tamus communis).

Bükkösök csak a számukra kedvezőtlen, viszonylag száraz és melegh éghajlat miatt csak néhány kisebb folton nőnek.

A löszgyepek tipikus fajai:

• vetővirág (Sternbergia colchiciflora, Látrány környékén).

A meszes homokpuszták a Duna-Tisza közén levőkhöz hasonlók, csak kisebbek.

• Kevey Balázs: Növényföldrajz
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár